Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1901-457
284 457. országos ülés 190A Julius 7-én, csütörtökön. két protestáns egyház, midőn a kibontakozás és a kérdés megoldásának kulcsát egy olyan tervezetben keresi, a mely szerint minden egyházközség, a melyben az adóteher ilyen nyomasztó, köteles legyen ujabb adókulcsot léptetni életbe, olyan adókulcsot, a mely számol a hivek anyagi viszonyaival, a mely megszünteti azt a nagy igazságtalanságot, a mely még az egyházak többségében, azt hiszem, létezik, hogy az egyházi adózás szigorúan párbér természetével bir, vagyis egyenlően sújtja az egyházközségeknek szegényebb és gazdagabb tagjait, a mely tehát, mondom, ezen változtat, a mely fokozottabb mértékben veszi igénybe a vagyonosabb hiveknek adózási képességét, de egyúttal leszállítja a mainak sok helyen egy fraktäjára a szegény ember adózási terhét, és azután állami hozzájárulásból fedezi azt a hiányt, a mely ezen uj adókulcs életbeléptetése mellett az illető egyház költségvetésében mutatkozik. T. ház! Én ezt egy egészséges kiindulási pontnak gondolom, és a kormány a legrövidebb idő alatt fel fogja venni a protestáns egyházak illetékes tényezőivel a tárgyalásokat ezen megoldás megvalósítására nézve. Nagyon természetes, hogy ezen megoldási mód szerint kell azokon a bajokon is segíteni, a melyek sokkal kisebb terjedelemben, mint a protestáns egyházaknál, de lokálisan egyes más vallásfelekezeteknél is előfordulnak, mert itt egyenlő mértékkel kell mérni mindenkinek (Elénk helyeslés a jobblodalon.) és megtalálni és megkeresni az orvoslás módját mindenütt, a hol ugyanazok a bajok ugyanazon mértékben megvannak, (Helyeslés a jobboldalon,) Mondom, t. ház, az első és a lehető legrövidebb idő alatt megoldandó kérdés az adózás terén mutatkozó ezen mizériák orvoslásának kérdése. A második kérdés volna azután, — és természetesen ismét egyenlően minden vallásra nézve — a lelkészi illetmények kérdésének ujabb szabályozás alá vétele. Erre nézve azonban nem habozom kijelenteni, hogy ezzel felelőssége tudatában a kormány, már ugy, hogy meg is oldja az életben, csakis akkor foglalkozhatik, ha az állami pénzügyek helyzete olyan lesz, hogy ezen, ismét több és pedig jó egynéhány millió többletet képviselő ujabb nagy teherrel megbirkózhatik. Bakó József: Agyukra mindig van! Olay Lajos: Ez nem végrehajtása az 1848: XX. törvényczikknek. Gr. Tisza István miniszterelnök: Az 1848. évi XX. törvónyczikket ugy végrehajtani, a hogy azt a törvény szövege involválná, senki sem akarja, Bakó József," Dehogy nem akarja! Olay Lajos: De én akarom! Bakó József: Én is azt akarom! Gr. Tisza István miniszterelnök: Konstatálom, hogy két képviselő ur akarja. (Derültség a jobboldalon.) Olay Lajos: Mindnyájan akarjuk! Bailagi Géza: Mi nem akarjuk! Gr. Tisza István miniszterelnök: De egyúttal konstatálnom kell azt is, hogy a református egyháznak összes komolyan veendő tényezői egytől-egyig mind kijelentik, hogy az állam által tett Ígéreteknek kívánják a honorálását, de nem ugy, mint az akkor kontempláltatott, t. i. az egyházaknak majdnem ällamositásával, hanem oly intézkedések által, a melyek az életképes_ autonómiának megadják a létfeltételeit. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Folytonos közbeszólások és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselőház ! (Folytonos zaj a szélsöbaloldalon.) Ne tessék, kérem, beszéd közben folytonosan közbeszólani. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ezek után, t. ház, áttérek arra a sok tekintetben figyelemreméltó beszédre, a melyet a háznak, gondolom, legfiatalabb tagjától, b. Bánffy Dezső t. képviselőtársunktól hallottunk. (Halljak! Halljuk!) A t. képviselő ur beszédének első részében hosszasan foglalkozik a horvát kérdéssel, foglalkozik pedig ugy, hogy egyes olyan felfedezéseket is tesz, a melyeket már igen régen megtettek ő előtte és egyes oly sarktételeket állit fel, mint pl. hogy Horvátország nem külön állam, Horvátországnak határai kifelé nincsenek stb. Hát ezeket igen czéíszerü lehetett a t. képviselő urnak itt hangulatkeltés szempontból felállítani és hangsúlyozni, (Mozgás a szélsőbaloldalon. Egy hang: Tanítás szempontjából.) de valóban nyitott ajtókat tört be, mert nincsen ós nem volt magyar ember, a ki más állásponton lett volna és épen a legközelebbi időben épen nagyon figyelemreméltó horvát részről is egész határozottan és világosan ugyanezt az álláspontot láttuk képvisel ve. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Akkor hát igazat mondott! Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Hát kérem az is igaz, hogy ma csütörtök van, de azt itt hosszasabban fejtegetni: ez, ugy hiszem, még sem érdekelne senkit. (Derültség és helyeslés jobbfelöl.) Azon hosszas fejtegetések terére, a melyekbe a t. képviselő ur az ő miniszterelnöksége alatti horvát politika kapcsán belemélyedt, nem szándékozom Őt követni, nemcsak azért, mert a kérdés meglehetősen tisztába hozatott, de azért sem, mert egyáltalában nem tartom helyes dolognak, hogy ilyen bizalmas természetű kormányzati ténykedések utólag feltálaltassanak, és utólag itt bármilyen fejtegetés tárgyává tétessenek. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondás balfelöl és felkiáltások: Itt állami ügyekről van sző!) Egy véleményen van velem e tekintetben Bánffy t. képviselő ur is, (Zaj a szélsöbaloldalon.) a sajátságos csak az, — és erre leszek bátor még rámutatni beszédem fonalán, — hogy neki, ugy látszik, ujabb időben — mert ez haladás
