Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1901-457
4-57. országos ülés Í90& Julius 7-én, csütörtökön. 285 nála —. szokása nagyon jól felismerni, hogy mi a helyes, és azután tenni az ellenkezőjét, (Derültség a jobboldalon. Mozgás a szélsobáloldalon.) mert hiszen világosan megmondja, hogy ő helytelennek tartja a dolgot, de meg kellett ezt tennie, mert a háznak egy más tagja hozta ezt fel. Én ezt sem irom alá, hogy arra szükség lenne, hogy ráduplázzon valaki a hibára, a mit más követ el, de másrészt, hogy hozhatta volna e kérdést szóba a háznak egy más tagja, hacsak erre vonatkozólag bizonyos indiszkréczió, valószínűleg épon a t. képviselő ur által el nem követtetett volna. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás és nyugtalanság balfelöl.) Kubinyi Géza: Világos, másként nem tudhatta ! Gr. Tisza István miniszterelnök: De, t. képviselőház, van egy része a t. képviselő ur beszédének, van beszédének a horvát kérdésre vonatkozó részében egy állítása, a melyet nem hagyhatok szó nélkül. Ez az, a mely a pénzügyi egyezményre vonatkozik, A t. képviselő ur itt igen veszedelmes térre lép. midőn azt a tételt állítja fel, hogy, ha egy államnak bizonyos része külön autonóm jogot élvez, abból nem az következik, hogy azt a közös fizesse meg, hanem az, hogy az élvezett autonómia költségeiről is az a rész maga gondoskodjék. T, képviselőtársam nem gondolta meg, hogy itt egy gyékényen árul azokkal a horvát túlzókkal, a kik a pénzügyi különállást követelik, mert Horvátország a maga költségeit másképen nem viselhetné, mint a pénzügyi különállás megállapításával, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Ellenmondások a szélsobáloldalon) a mi ellen karöltve fogunk küzdeni itt és ott azok, a kik fenn akarják tartani a szoros állami kapcsolatot Horvátországgal, karöltve politikai szempontból és karöltve pénzügyi szempontból, mert azt tartjuk, hogy Horvátország pénzügyi érdekeire nézve ez előnyösebb, de egyúttal a magyar nemzeti politika szempontjából, a magyar állam egységének szempontjából is ez az egyedül helyes. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Zaj és ellenmondások balfelöl.) Lengye! Zoltán: Pénzen vett szeretet! (Zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: A t. képviselő ur azután meglehetős tájékozatlansággal azt mondja . . . (Zaj balfelöl.) Ugron Gábor: Ez a harmadik leczke! Gr. Tisza István miniszterelnök: . . . hogy elismeri ugyan, hogy Horvátországban bizonyos pénzügyi bajok és nehézségek támadtak, mert behozatott az átutalási eljárás Ausztriával szemben. Az átutalási eljárásnak ehhez a kérdéshez a világon semmi köze, (Ugy van! jobbfelöl.) hanem véletlenül ugyanabban az esztendőben, de egészen külön törvényekben behozatott a fogyasztási adóknak egy olyan reformja, a melynél fogva a czukorfogyasztási adó beolvadt a czukoradóba, a sörfogyasztási adó söradó-pótlékká, a szeszforgalmi adó pedig szeszadópótlékká változott át és ezzel bekövetkezett az az eset, hogy a Horvátországban elfogyasztott czukor, sör és szesz után fizetett adónak még azon része sem szerepel mint Horvátország bevétele, a mely az 1899. évi adóreform előtt mint Horvátország bevétele volt kimutatva. Ezzel előállott az az eset, hogy az a tangens, a mely Horvátországnak autonóm czéljaira rendelkezésére áll, a magyar törvényhozásnak ezen intézkedése folytán nemcsak hogy nem fejlődött többé, hanem egyenesen igen tetemes összeggel leszállott és Horvátországtól a pénzügyi megélhetés feltételei egyszerűen elvonattak. Ez volt a helyzet. Tudjuk, hogy nagyon méltánytalan vád az Magyarországgal szemben a horvát túlzók részéről, hogy a magyar törvényhozás öntudatosan az ő megrontásukra tört. Mert akkor, mikor az adóreform más, nagyon helyes szempontokból behozatott, senki sem gondolt arra, hogy a horvátokat megkárosítsuk, de vájjon nem az volt-e a látszat, nem adott e ez ürügyet az izgatásokra és nem állott-e be ínaterialiter azon jogos igény Horvátország részéről, hogy ezeken a pénzügyi bajokon igyekezzünk segíteni, hogy a pénzügyi egységnek teljes intakt fentartása mellett találjuk meg objektíve is a helyes elvi alapot arra, hogy az ő pénzügyi kalamitásukat megszüntessük ? Ezt tette is a regnikoláris bizottság teljes egyetértésben a kormánynyal és én meg vagyok győződve, hogy midőn a háznak a regnikoláris küldöttség munkája felett döntenie kell, pártkülönbség nélkül arra a helyes magyar nemzeti álláspontra fog helyezkedni, a mely nem irányulhat arra, hogy, akarva, vagy nem akarva, az eseményeknek bármely alakulása folytán is azon következmény álljon be, hogy a magyar törvényhozás akcziója által Horvátország tói a fejlődés, a megélhetés előfeltételei megvonassanak. (Helyeslés jobbfelöl Zaj balfelöl.) Lássuk ezek után a t. képviselő urnak a vámterületre vonatkozó fejtegetéseit. Mindenekelőtt, — talán volt alkalmam erre már máskor is rámutatni, de engedje meg nekem a t. ház, hogy ezt ismét és ismét hangsúlyozzam, — végzetes csapás az, hogy minálunk az önálló vagy közös vámterület kérdését politikai szempontból bírálják el . . . Ugron Gábor: Nemzeti kérdés! Gr. Tisza István miniszterelnök:.. . végzetes csapás, mert hiszen itt elsősorban mélyreható közgazdasági érdekről van szó, és mert (Zaj a bal és a szélsobáloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbról.) az intézmény politikai eredménye, politikai hatása is tisztán attól függ, hogy az a megoldás, a melyet hozunk, közgazdasági szempontból helyes-e. (Helyeslés a jobboldalon.) OlEy Lajos: Önök teszik politikai kérdéssé! (Folytonos zaj a bal és a szélsobáloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl, Elnök csenget,)
