Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-457

457. országos ülés 1904- Julius 7-én, csütörtökön. 283 is hangoztatott számos oknál fogva. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra nem lévén senki feljegyezve, kérdem a házat: kiván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senkisem kivan, a vitát bezárom. Az ülést 5 perezre felfüggesztem, (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A miniszterelnök ur kivan szólani. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! Nem szándékozom hosszasabban foglalkozni azzal a beszéddel, a melyet az imént Veazelovszky t képviselő úrtól hallottunk, époly kevéssé, mint Vlád t. képviselőtársam tegnapi beszédével. Nem pedig azért, mert álláspontomat a nemzetiségi kérdésre vonatkozólag csak néhány napja volt szerencsém a házban kifejteni és ahhoz hozzátenni valóm nincs. A t. képviselő urak igen kimerítően adtak kifejezést annak, hogy a mi közviszonyainkkal, a mi közállapotainkkal, a kormány tevékenységével megelégedve nincsenek. Én egy bizonyos megelégedéssel konstatálom ezt és biztosithatom róla a képviselő urakat. hogy gondom lesz rá, hogy a képviselő urak, t. i. azok a képviselő urak, a kik konkolyt akarnak hinteni az ország különböző ajkú polgárai közé, azok a képviselő urak ezek után még kevésbbé legyenek velem megelégedve, mint eddig. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Midőn ezt kifejezem, t. ház, egyúttal hozzá kell tennem azt is és kérnem kell a háznak minden egyes tagját, miszerint nagyon vigyázzunk arra, hogy a jogos felháborodás és a jogszerű küzdelem, a melyet az agitátórius tényezők ellen folytatunk, ne vegyen fel olyan nyilvánulási formákat, a melyek arra a félreértésre engedhetnének következtetést vonni, mintha Magyarországon ellenséges érzület, elfogultság uralkodnék az ország idegen ajkú polgáraival szemben. (Helyeslés a jobboldalon.) Szükségesnek tartom ezt konstatálni azért, mert épen a közelmúltban egy közbeszólás alakjában használtatott egy ilyen szerencsétlen kifejezés, a melyről meg vagyok győződve, hogy a közbeszóló t. képviselő urnak sem fejezte ki valódi intenczióját. De helyesnek tartom konstatálni azt és nem hiszem, hogy ellenmondásra találjak, hogy az a közbeszólás sem kisebbítés, sem sértés nem akart lenni ez országnak román polgáraival szemben, de igenis, egy nem épen szerencsés kifejezési formája volt azon felháborodásnak, a melyet az akkor felszólalt képviselő úrban a ház illető tagjának szavai felkeltettek. De ne felejtsük el soha, hogy az ilyen meggondolatlan kifejezésekkel egyenesen azoknak teszünk szolgálatot, azoknak malmára hajtjuk a vizet, a kik ilyen félreértésekből, a kedélyeknek ebből eredő elkeseredéséből táplálkoznak és táplálkozhatnak csak azért, mert máskép nem lehet nekik kilátásuk sikerek elérésére. Olay Lajos: Nemzetellenes dolgokban minden jogosult, nincs törvény. Ha az ország érdeke ugy kívánja, nincs törvény. (Helyeslés a szélsöbaloldahn.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ezek után, t. ház, (Halljuk! HalljuJc! Zaj a bal-oldalról.) az 1848 : XX. t.-czikkre vonatkozólag kívánok röviden nyilatkozni. Mindenekelőtt megjegyzem azt, hogy arra, hogy mi áll egyik vagy másik lapban, arra sem ki nem terjeszkedem, sem a felelőséget semmi tekintetben azért nem vállalom és nem is vállalhatom. A kormány felelős igenis azért, a mi a kormány nevében kijelentetik, a mit a kormány mond, de én egyenesen, mint a sajtószabadságnak őszinte hive és tisztelője, kerülném még ott is, a hol megtehetném, az olyan módú befolyásolást és beavatkozást a sajtó terén, mely legkevésbbé is szolgálhatna az eszmék szabad megnyilatkozásának és szabad megütközésének módjául. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A kormány álláspontja tehát az 1848. évi XX. t.-czikkre nézve kifejezésre jutott bemutatkozásunk alkalmával, a midőn volt szerencsém jelezni azt, (Halljulc! Halljuk! balfelöl.) hogy a kormány mindenekelőtt be kívánja várni a protestáns egyháznak már akkor jelzett memorandumát vagy munkálatát és azután igyekezni fog az ország pénzügyi viszonyai és erői által megvont korlátok közt megtenni mindent, a mi az 1848 : XX. törvényezikknek helyes szellemben való végrehajtására irányul. Azóta, t. ház, ez a memorandum már a kormány kezei között van és tanulmányozás tárgyát képezi. Meg kell jegyeznem, hogy annak csak egy része vonatkozik az anyagi kérdésekre, és hogy itt, az anyagi kérdések terén, néhány kisebb tételtől most eltekintve, a melyek talán másod- vagy harmadsorban birnak fontossággal, különösen két nagy czél domborodik ki. Az egyik az egyházi adózás terén mutatkozó, valóban tarthatatlan helyzetnek szanálása; (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a másik a lelkészi illetményeknek olyan ujabb rendezése, a mely némi arányba hozza a lelkészi illetményeket az állami és községi tisztviselőknek most felemelt, vagy felemelendő illetményeivel. (Az elnöki széket Perczel Dezső foglalja el.) Ezen két probléma közül az egyik, tudniillik az adózás kérdése, természetesen lokális jelentőségű, mert azok a bajok maguk is lokális természetűek, nemcsak abban az értelemben, hogy csak egyes egyházaknak kebelében merülnek fel, de abban a értelemben is, hogy ugyanazon egyháznak különböző egyházközségeiben is egészen más viszonyokra találunk, és igy e téren az állam segítő kezére csakis azokban az egyházközségekben van szükség, a melyekben ezek az akut nagy bajok tényleg megvannak. De ott azután a kormány meggyőződése szerint is a segélyre valóban égető szükség van. Es én azt gondolom, hogy igen helyes nyomon jár a 36*