Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-457

282 4-57. országos ülés 190í Julius 7-én, csütörtökön. törvénykezési eljárások igen gyakran váltakoznak, a pereskedés lassú, méregdrága és nagyon sokáig tart. Hiba az is, hogy mi külföldi törvényeket egyszerűen átveszünk, azokat rosszul lefordítjuk és törvényerőre emeljük; miután pedig egy törvény mindig egy szervezetet képez, ezen a már kész szervezeten még azáltal is rongálunk, hogy valamit beleszúrunk, vagy kihagyunk belőle. Anyagi és eljárási törvényeink gyakran igen rövid idő alatt elavulnak, czélszerütlenné válnak; ennek oka abban keresendő, hogy nálunk a törvények szerkesztésénél nem a mi sajátszerű történeti fejlődésünket vezsszük tekintetbe és nem sajátszerű viszonyainkra alkalmazzuk a törvényeket, hanem a külföldön szerkesztett különféle törvényt egyszerűen lefordítjuk; természetes, hogy az ilyen átplántált törvény vagy eljárás hamarosan elavul és nem felel meg feladatának. Pénzügyi politikánkat, pénzügyi kezelésünket tekintve ki kell emelnem, hogy mi, azon az egész világon elterjedt elvvel szemben, mely szerint a pénz az állam számára ott keresendő, a hol az megvan és található, mi ezzel szemben éppen ellenkezőleg járunk el és ott keressük a pénzt, a hol nincs, (Derültség.) nem a gazdagnál, nem az erősnél, hanem a szegénynél, a gyengénél. A közép-, kis- és a városi birtok nálunk rendkívüli mértékben terhes és nyomasztó adót fizet. A munkásnép csaknem egész keresetét kénytelen odaadni az államnak, mert a fogyasztási adók és egyéb terhek a keresethez és a mindennapi szükséglethez képest tulnagyok és nyomasztók. A nagybirtok és a nagytőke, jelesen pedig a tőzsde meg vannak mentve, meg vannak kiméivé ezen terhektől. Az adónak és terheknek behajtása és kezelése méregdrága, oly annjira, hogy az állami adóknak és bevételeknek jórészét elemészti, tönkre teszi. Az élet fentartásához és a háztartáshoz legszükségesebb eszközök és tárgyak, mint a sör, bor, hus és petróleum, de még más adónemek is, mint a katonaadó, az Örökösödési illeték, a bélyegadók, oly nagyok, oly nyomasztók nálunk, hogy a vagyonosodást, gyarapodást lehetetlenné teszik. A jövedelmi és birtokminimum adómentességéről, valamint a fokozatos adó behozataláról semmit se hallunk, jóllehet ezen reformokra nagyobb szükségünk lenne,-mint a katonaság és a katonai terhek szaporítására. Helyén volna már egyszer egy világos, értelmes bélyegtörvény meghozatala, ... Bakó József: Legjobb lenne az összes bélyegeket eltörölni! Veszelovszky Ferencz: ... és talán üdvös lenne egy minden kétséget kizáró, világos törvényt hozni, a mely a honpolgároknak az állam iránti kötelességeit és tartozásait, és másrészt az állam igényeinek határait kellőképen megállapítaná, ugy, hogy a honpolgárok maguk is kiszámíthatnák e tartozásaik összegét, és azt ellenőrizhetnék, a mi manapság lehetetlen. Az állampolgárok életében a köz szempontjából bizonyos egyetemlegesség van, vagy legalább állíttatik. Én nem ugy értem ezt az egyetemlegességet, hogy a terhek és az adók határtalanok legyenek, hanem ugy, hogy ezeknek is bizonyos határt szabjunk. Magyarországnak, ezen par excellence mezőgazdasági államnak munkásnépe munka után jár az egész világon, és igen gyakran éhezni kénytelen. A múlt század elején meglehetős iparunk volt; ki volt fejlődve a nagyipar is, de tönkrement; volt kézműves iparunk és házi iparunk, és ezek is kipusztultak. Magyarország népei a kereskedelemre nagy hajlammal és képességgel birnak, és űzték is a kereskedelmet nemcsak itt e hazában és a külföldön, hanem más világrészekben is; ez is tökéletesen megszűnt. Ezen eredmények legnagyobbrészt a 36 éven át tartott kormányzati rendszernek, az ezen időn át többségben volt liberális pártnak és a liberális kormányoknak tulajdonitandók. Ausztria hangoztatni szokta nagyhatalmi állását és a monarchiának az úgynevezett európai egyensúly szempontjából szükséges létét. Ez a kérdés azonban még nincs eldöntve; biztos csak az, hogy Magyarország népei Ausztriának ezen nagyhatalmi állása érdekében olyan vérbeli és adóbeli áldozatokat hoztak, a melyek következtében csaknem tönkrementek. A kultúra tekintetében sem örvendetes állapotunk, és pedig sem a közművelődés, azaz a különféle iskolák és intézetek, sem a valláserkölcsi kultusz, vagyis az egyházak tekintetéhen sem. Én azt gondolom, hogy a közművelődés, valamint a valláserkölcsi nevelés a népek életére, fejlődésére és jövőjére a legnagyobb befolyással van. Az iskola által az ember a kultúrába bevezettetik és tulajdonképen emberré válik. A népiskola rendeltetése abban áll, hogy ott a nép egész fiatalsága az élet számára szükséges különféle ismereteket megszerezze. Nálunk a népiskolákban az élet számára szükséges ismereteket nem igen szerzi meg a fiatalság. A középiskola hivatása abban áll, hogy ott bizonyos intelligensebb foglalkozásokra szánt gyermekek a tudományok és szakismeretek alaptételeiben oktatást nyerjenek. A középiskolák minőségének elbírálásánál csak az intelligencziára és annak életére kell tekintenünk és elbírálhatjuk a középiskola értékét. A czél: mindenütt, minden téren érvényesülni, vagyonra, állásra szert tenni, a munkától, a harcztól, a szenvedésektől pedig visszavonulni. Én azt gondolom, hogy az állam legjobban teszi, hogy ha a népnevelést, valamint a vallásosság és erkölcsiség terjesztését az egyházakra bízza és az egyházakat soha sem politikai tekintetben, sem kormányzati tekintetben semmire sem használja fel, mert az egyházaknak rendeltetése egészen más. Én a költségvetést még általánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául az imént általam felhozott és az ellenzék által