Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-457

457. országos ülés Í904 július 7-én, csütörtökön. 275 »Ha a nép rosszul van hangolva az ő kormányzói iránt, a mi nagyon is valószínű egy ilyen kor mány alatt ...«__ mint a miniszterelnök uré, és ezt én teszem hozzá, mert a mű az előbbi fejezetekben csakugyan olyan kormányokról beszél, a milyen a jelenlegi, a mit én majd be is fogok bizonyítani — ». . . a király és arisztokráczia érdeke ó*t« — tudniillik a népet — »az értelmiség és nevelés alsó fokán tartani, szítani közte az egyenetlenkedést«, — vagyis ébrentartani a nemzetiségi kérdéseket, a vallási villongásokat közéd obní ós azt mondani: ne üljetek fel a katholikusoknak, mert gyakorlati kérdéseket kell megoldani, — »sőt még azt is megakadályozni, hogy jő állapotra szert tegyen, nehogy meghízzék és arczátlan legyen«, — már a nép (Mozgás a szélsöbaloldilon.) — »mint ítichelieu bibornok az ő hires politikai véghagyományában irja, Mindezen dolgok érdekében vannak egy királynak vagy egy arisztokrácziának tisztán önzési szempontból, hacsak az ellentállás feltámasztásának félelme nem teremt egy ellensúlyt. Mindezen rosszak a királyok és az arisztokrácziák gonosz érdekei által idéztettek és idéztetnek elő mindenütt, a hol hatalmuk van a közönség véleménye fölébe emelni magukat; és ily helyzetben nem észszerű másnemű magaviseletet várni tőlük.« Ezzel a parlamenti állapottal csakis azt érték el a múltban, hogy a közönség véleménye felé helyezte magát a többség és ezeknek érdekében, a miket itt Stuart Mill-ből idéztem, vezetik tovább a nemzet ellen való gyilkos, gyászos politikájukat. (Ugy van a szélsőbaloldalon.) Azt mondja a miniszterelnök ur, most máimeggondolás után, hogy hát nem az ország hangulata a közös vámterület iránt való óhajtás, hanem a képviselőház többségéé. Á miniszterelnök urnak azonban ebben sincs igaza, mert — önök felé fordulok, t. jobboldal — önök tudják legjobban, hogy 80—82 képviselő ugy nyerte mandátumát, hogy az önálló vámterületre fog szavazni, ED elhiszem azt, hogy a többség, ha már meg van választva, mindenkor a közönség véleménye felé iparkodik magát helyezni. De már engedjék meg nekem, hogy legyek olyan jó Ízléssel és jó véleménynyel az önök egyénisége iránt, hogy erre a 80—82 képviselőre nézve ez az önálló vagy közös vámterület kérdése már egyéni becsület kérdése is. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mindent megtehetnek önök a mindenkori kormányért, látatlanba feltétlenül tisztelhetik a kormányokat, de egyet nem tehetnek meg: hogy a mire szavukat adták, azt meg ne tartsák. Itt kár áltatnunk magunkat. E napokban tréfás megjegyzést tett a miniszterelnök beszéde alatt G-abányi t. képviselőtársam, hogy októberben nem lesz választás? De bizony lesz választás, még pedig azért, mert ezen a 80 kormánypárti képviselőn fog ez megdőlni és a miniszterelnök ur be fogja látni, hogy annyira előrehaladt és megérett már Magyarországon az önálló vámterület kérdése, hogy ezt ezzel a parlamenttel megakadályozni nem fogja. Molnár Jenő: Semmifélével, ha tiszta választások lesznek. Pap Zoltán: Közjogi kérdésekben még el lehet ma bolonditani a nemzetet. De én, a ki a perifériákon meglehetős gyakran fordulok meg, hirül hozhatom a t. miniszterelnök urnak, hogy nagyon kétséges, vájjon kap-e egyáltalában többséget az ő kormányzata számára, ha a nemzet ítélete alá bocsátja azt a kérdést: mit akartok, önálló vámterületet vagy közös vámterületet? A közös vámterülethez ma Magyarországon többséget nem kaphat, mert megtanulta a nép — hogy a nemzeti küzdelmet hagyhatjuk későbbi időkre is, itt talán elbolondithatják őket az urak, — de azt már tudja, hogy először gazdaságilag kell megerősödnünk, mert állami létéről lemondani a magyar nem fog soha. Most előtérbe lép a gazdasági kérdés és itt nem hiszem, hogy akadna ember, a ki jó lélekkel kijátszatni engedné magát. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök ur kormányzatának veszedelmes voltát ezek. azt hiszem, elég plauzibilissé tették. Mi volna hát itt a teendő? Egységes eljárás az összes ellenzéki pártok részéről, hogy ezt a kormányzatot lehetetlenné tegyük. Azt mondtam, hogy erre a közel jövőben semmiféle reménységem sincs azért, mert a hány pad, úgyszólván annyiféle ellenzéki párt van már a képviselőházban, a helyett, hogy egy eszmékben gazdag, taktikai eljárásában egységes ellenzék állana szemben azzal a hatalmas párttal, a mely nem Magyarország boldogulását tartja szem előtt, hanem a melynek minden politikai ténykedése az önpolitikát, a legegyénibb, legsajátosabb önczélt mutatja. Azért meg is nyugtatom a t. miniszterelnök urat, hogy ez idő szerint nem várhatjuk azt. hogy egy egységes ellenzék támadjon fel ellene. Itt van egy általános politikai irány, a mely azt mondja, hogy csak a 67-es alap boldogíthatja a magyart és nem akarják 37 esztendő óta elhinni, hogy ennek már úgyszólván befellegzett. De itt van egy mindenkori specziális kormánypolitika, a mely ugyan kiugrásokkal eltér az előbbi kormány politikájától, de bármilyen ellentétes is, azért mert kormánypolitika, az mindig jó, mindig szent, épen olyan kedves, mint a másik volt. Van ellenzéki taktikai pártpolitika. Az egyik igy akarja véleményét és programmját megvalósítani, a másik ugy. Igazat kell adnom a t. miniszterelnök urnak azonban a tekintetben, hogy van itt egy tisztán valláspolitikai párt és ráadásul van még egy lehető és egy nem lehető 67-es politika. A t. miniszterelnök ur azt mondja pl., hogy 67-es alapon a nemzeti dolgokat nem lehet megoldani, mert ez konfliktust idézne elő a király és a nemzet között. Bánffy Dezső ugyanezen politikai alapon azt mondja, de igenis lehetséges, csak fel kell világosítani a 85*