Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1901-457
274 457 országos ülés Í90í Julius 7-én, csütörtökön. dóinak és szemrehányással illetnek bennünket, ellenzéki képviselőket. De nem ez a jelentősége a dolognak, hanem az, hogy a mint megbukott gr. KhuenHéderváry abban az időben ennek a kérdésnek a felvetésével, nagy jóslási tehetség nem kell hozzá, hogy megmondjam a miniszterelnök urnak, hogy ezen a kérdésben fog a miniszterelnök urnak kormányzata is hajótörést szenvedni. (Felkiáltások jobb felől: Miért?) Majd rátérek arra is, hogy miért. A t, miniszterelnök ur azt mondja, hogy az 1899 : XXX. tör vény czikkel kelepczét akarunk állítani a kormánynak. Nem mi akarunk kelepczét állítani a kormánynak, hanem a miniszterelnök ur akar kelepczét állítani az ellenzéknek és ennek az országnak, a mikor ugy intézkedik, hogy ezen törvénynek minden garancziális ereje ki legyen játszva és a nemzet egy fait aeompli elé állíttassák, hogy az ne tehessen mást, mint a kényszernek hatása alatt belenyugodjék a dologba. A miniszterelnök urnak bármi is a véleménye, ez mindig egyéni vélemény. Ezzel szemben van itt egy parancsoló erővel ellátott törvény, a mely megjelöli a miniszterelnök urnak és a kormánynak az utat, a melyen haladnia kell és megjelöli azt, hogy mit kell tennie, vagyis hogy be kellett volna terjesztenie az autonóm vámtarifát, meg kellett volna akadályoznia és tiltania azt, hogy a külügyminiszter a külfölddel kereskedelmi szerződések tárgyalásába becsátkozzék. (TJgy van! balfelöl.) A miniszterelnök ur azt mondja, hogy ő a ház munkaidejét ugy szándékozik beosztani, hogy a ház foglalkozzék azokkal a javaslatokkal, a melyek az ország gazdasági életére nézve életbevágók és égetően szükségesek. Hát életbevágó kérdés a czivillista felemelése ? A gazdasági kérdések előkészítését nem tartja a miniszterelnök ur olyan fontosnak ? Mit várjunk az olyan kormánytól, a mely előbbrevalónak tartja a czivillista megszavazását, mint a gazdasági kérdések tisztázásának előkészítését? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondja a miniszterelnök ur beszédében szórói-szóra, hogy: » mesterkélt törvénymagyarázatokkal nem akarja magát letérittetni az általa helyesnek ítélt utról.« Engedelmet kérek, az 1899 : XXX. t.-czikknél világosabb törvény nincsen. Ahhoz magyarázatokat fűzni nem kell. Hanem okunk és jogunk van a miniszterelnök úrról akként gondolkozni, hogy ha az ilyen világos törvény végrehajtásáról azt mondja, hogy mi mesterkélt törvénymagyarázatokkal akarjuk leteríteni útjáról, hogy mit várjunk hát az 1867 : XII. t.-cz. homályban tartott továbbfejlesztéséről? Mert azt csak nem kell magyarázni a miniszterelnöknek, hogy ez a törvény xigy van megalkotva, hogy annak réseit a későbbi nemzedék kiépítse, mivel ez csak egy időleges törvény. Mit várjunk mi akkor, ha a homályt mindig a császár javára magyarázzák, a világos törvényre pedig azt mondják, hogy mint az 1899 : XXX. t.-czikkre vonatkozó nézetünk mesterkélt törvénymagyarázás? Ezzel mutatja épen meg a miniszterelnök ur tendencziáját, hogy azt mondja: miszerint naiv kérdéseknek tarthatják azon kérdéseket, a melyeket innen ezen padokról intézünk hozzá, hogy t. ä. mi a szándéka a 14. §-szal, életbe akarja-e léptetni a gazdasági kérdések egész komplexumát? Nem naiv kérdések ezek, mert én ugy érzem magam ezekkel szemben, mint mikor a gazdát a fához kötik és néznie kell, hogy fosztják ki egész lakását, nem hagyva meg benne egy fületlen gombot sem. A miniszterelnök ur tendencziájával mi már tisztában vagyunk. Keresztül akarja vinni a miniszterelnök ur azokat, a miket neki Bécsben Perczel Dezső képviselőházi elnökkel együtt utasításul adtak. Azonban, t. miniszterelnök ur, én azt hiszem, hogy itt egy kis hiba lesz a kréta körül. A miniszterelnök ur ugyanis azt mondja beszédének egyik részében, hogy az egész ország óhajtja a közös vámterület fentartását. Nemde érezte akkor a miniszterelnök ur azt a hűvösséget, a melyet a háta mögött ülő többség lehelt akkor a miniszterelnök úrra? Mi erre innen közbe kiabáltunk és a t. miniszterelnök ur azzal válaszolt (olvassa): »Ne disputáljunk azon, hogy az ország többsége mit akar, hiszen azt most csakugyan bajos volna konstatálni, hanem maradjunk meg a mellett, hogy a ház többsége a közös vámterület mellett van. Engedelmet kérek, de én annál szomorúbb kritikát a többségre nézve még nem hallottam, mint azt, hogy a ház többsége nem egyszersmind az ország többsége is. A ház többsége és a nemzet többsége nem identifikus fogalmak. Ha mi azt mondjuk, hogy a nemzet többsége azt akarja, a mit mi, akkor lekaczagnak bennünket és a miniszterelnök ur azt mondja: »Ne disputáljunk azon, hogy az ország többsége mit akar, hiszen azt bajos volna konstatálnia Mi is ezt mondjuk, mert az ilyen parlamenti viszonyok és az ilyen parlamenti rendszer mellett bajos volna konstatálni, hogy mi az ország többségének akarata, mert ha konstatálni lehetne, akkor a többség bizonyosan nem ott, hanem itt lenne, a mit maga a miniszterelnök ur is eklatánsul beismert. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök ur kijelentése még egyebet is jelent. Jelenti azt, hogy ő nagyon jól ismeri az államjogi irodalmat és jól tudja, hogy ezek a dolgok egyes országok történetében ismétlődnek és hogy ezek időszakonkint visszatérő események. Neki ezért nincs szüksége az ország hangulatára, neki csak a parlament többségére van szüksége, hogy az a többség támogassa azt a politikát, a melyet neki elrendeltek. Mit mond Stuart Mill »A képviseleti kormányról irt könyvének 120. oldalán? (Olvassa):
