Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-457

4-57. országos ülés 190Í- Julius 7-én, csütörtökön. 273 politika ez: jól lakatni a magyar közvéleményt, de a káposztát, a lényeget, a gyakorlati értékű dolgokat Bécs számára szállítani. Ez a miniszterelnök ur politikája. (Ugy van! a szélsöbalodalon.) Nézzük azonban ezeket a gyakorlati kérdéseket, a melyek megalkotásába szeretne bennünket is bevinni a miniszterelnök ur. Maga a miniszterelnök ur büszkén emiitette a napokban, hogy ime, 8 bőn api kormányzásomnak milyen nagy eredményei vannak. Elfelejtette megmondani, hogy melyek azok az eredmények, pedig én jobban szerettem volna hallani ezt inkább egyik kormánypárti képviselőtől, hogy az ő érdemeit nem maga, hanem inkább az hozza fel. Hanem én előhozom az ő gyakorlati működésének eredményét. Nem tudom, mit értett az eredmények alatt ? Eredménynek a nemzeti küzdelemnek leverését, vagy a kortespolitikát tartotta? Mert én egyéb eredményt, mint a következőket, nem tudok. (Halljuk! Halljuk! halfelöl,) Előjön egy fiatal ember és leveri a nemzeti küzdelmet, a mely oda irányult, hogy a magyar állam szuverenitása érvényre emeltessék. Azután visszavonta az állami tisztviselők fizetésjavitását, majd egy fizetésjavitásból csinált kettőt: megcsinálta az állami tisztviselőkét és megcsinálta a közigazgatási tisztviselőkét. Természetesen mind a nép filléreiből. Nem irigylem tőlük, csak mint tényt konstatálom ezt. Azután javította a jegyzők fizetését, az államvasút! tisztviselők fizetését, ugy a hogy. Megjegyzem, hogy a jegyzőkön kivül senki vele megelégedve nincsen. Aztán több milliót megszavaztatott ágyukra, haditengerészetre, létszámfelemelésre, most pedig idejön a czivillista felemelésével, szóval: a milliók ugy röpködnek az ő kormányzata alatt a levegőben, mint a héja által megtépett galambok tollai. Ezek a gyakorlati eredmények. Ilyen gyakorlati eredményeket szerzett Kolonich is. Ezekre hivatkozhatik a t. miniszterelnök ur, de akkor ne verje a mellét a magyar képviselőházban,, ha ilyen szomorú munkára hivja a magyar képviselőházat, mert arathat eredményeket bécsi szempontból, de nemzeti szempontból nem. A miniszterelnök ur meg akarja állását erősíteni, hogy ime kuruczpolitikát folytat, a könnyenhivő, felületes ember elhiszi, mert nem teszi fel a magyar származású Tisza Istvánról, hogy ő a magyar állameszme ellen tör. Én a magam részéről azt tartom, hogy veszedelmesebb kormány még nem állt Magyarország élén, mint a t. miniszterelnök ur kormánya, a melyet csakis egységes parlamenti akczióval, az ellenzék koalicziójával lehetne valamikép megtörni. Sajnos, eddig semmiféle jel nem mutatkozik, hogy ez bekövetkezzék. Veszedelmesnek tartom a t. miniszterelnök ur kormányzását azért, mert megvallom őszintén, mint kortársamnak fejlődését élénk figyelemmel kisértem és mindig azt láttam és elszomorodva tapasztaltam, hogy abban a meghunyászkodásban, hiperlojalitásban, a melyKÉPVH. HAPLÓ. 1901 —1906. XXVI. KÖTET. lyel maholnap megássák Magyarország sírját, a miniszterelnök ur, fiatalsága daczára, mindig az első volt. (Ugy van! a szélsiíbaloldalon.) Ki ne emlékeznék 1902-ben elmondott delegáczionális beszédére, a mikor az ellenzék sirt azok miatt a túlkövetelósek miatt, ^ a melyekkel előállott a hadügyi kormányzat? TSa ő volt a legelső, a ki kicsinyelte azokat és felajánlotta a nemzet nevében a legmesszebbmenő áldozatokat. Vagy 1903 februárjában, mikor a nemzet a jelen korszakban legnagyobb harczát vivta, akkor még önök is, a túloldal néma volt és várták, hogy mi lesz az eredménye annak az egészséges küzdelemnek, a melyet mi indítottunk meg. Nem volt szavuk ellene, csak Tisza István állott fel és azt mondotta, hogy a létszámemelés szükséges és nincsen a magyar képviselőháznak szentebb kötelessége, mint az erre való költségeket megszavazni. Megint a nemzet ellen lépett fel. Itt van a galaczi eset. Nem akarok vele foglalkozni, de mégis hallatlan merénylet, hogyha egy magyar miniszterelnök a miniszterelnöki székből hirdeti, hogy a magyar állam szerveiben joga van a német nyelvnek helyet foglalni, a törvényes intézkedések daczára. Hivatkozik a miniszterelnök ur arra, hogy törvényes akadálya ennek nincsen, pedig Apponyi Albert gróf t. képviselő ur kimutatta, hogy törvény tiltó rendelkezések parancsolják azt, hogy a német nyelv az állam szervezetében nem alkalmazható. De a legveszedelmesebbnek tartom a miniszterelnök ur kormányzását azért, mert az 1899 : XXX. t.-czikket el akarja tüntetni a föld színéről. Emlékezzünk csak vissza, mennyi keserves szemrehányást kapott az ellenzék azért, mert nem tartotta meg Khuen-Héderváryval szemben az u. n. házon kivül történt megállapodást ? Ez a kérdés eddig még nem tisztáztatott. Engem ugyan nem kért fel pártom arra, hogy mentegessem erről a helyről. Elég erős pártomnak mindegyik tagja arra, hogy helytálljon. De én, a ki talán az egyedüli voltam ezeken a padokon — és erre jól emlékezhetnek a t. képviselőtársaim. — a ki azt mondta, hogy tartsuk meg az egyezséget Khuen-Héderváryval szemben, mert nagy kegyben áll a király előtt és sokkal többet viliét ki, mint bárki más a a kormányelnöki széken. Az ellenzék azonban nem érdemelte meg a vádat azért, mert az előzetes tárgyalásoknál gróf Khuen-Héderváry miniszterelnök egy szót sem szólt arról, hogy az 1899 : XXX. t. czikket módosítani akarja. Mindenről volt akkor szó, beszélt létszámemelés visszavonásáról, nemzeti politika lehetőségéről; csak arról nem beszélt, hogy az 1899 : XXX. t.-czikket módosítani akarja. És mi történt programmjának előterjesztése alkalmával? A mikor azt mondta^ én szükségesnek tartom az 1899 : XXX. t.-cz. módosítását, egy szívvel és lélekkel, zúdultak fel ezen padokról az ellenzéki képviselők és azt mondták, hogy akkor az az alku, a mit kötöttünk, nem ér semmit és mégis vá35