Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-457

272 Í57. országos ülés 1904redett hazafiak elvesztett nemzeti becsületük visszaszerzése után szaladgálnak, a mely nemzeti becsület ebben a 18 hónapos nemzeti harczban, akaratunk ellenére, bizony nagyon nagy csorbát szenvedett. Hiszen, t. miniszterelnök ur, a légy is kicsiség, de azért nagygyá válik a háztartásban a légyfogó. Kicsiség volt Q-essler kalapja is, nem volt az egyéb, csak egy pózna meg egy kalap. így lekicsinyelni ezeket a kérdéseket, a melyekben benne foglaltatik a magyar állam szuverenitása, engedelmet kérek, ez már mégis túlhaladja azt a határt, a mit egy magyar miniszterelnöktől még az ellenzék padjain is remélnek és várnak a magyar képviselők. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A szuverenitás fényességére pedig, t. képviselőház, ha csak az 1901-ik évi országgyűlést megnyitó királyi leiratnak hangjához csatlakozom is, nagy szükségünk volna ebben a munkában, mert maga a királyi leirat rója elénk, hogy az egységes magyar állam kiépítése mentül sürgősebb. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kicsiség az is, melyet interpelláczió alakjában akartam a napokban felhozni, hogy a honvédelmi miniszter ur elnézi, hogy a honvéd eskü letételénél a »Gotterhaltét« húzzák ma is. (Mozgás balfelöl.) Nem akarok én ezeknél a kérdéseknél hoszszasabban időzni, de egy sérelmet, a melyet magyar kormánylérfiu elháríthat, elő kell hoznom. Olvastam egy állomási parancsot pár nappal ezelőtt, a melyben rendelettel adták ki, hogy a honvédek itt és itt, és hogy a közös hadseregbeli katonák — a hogy a magyar hadsereget elkeresztelték, — egy másik helyen fogják letenni az esküt, (Halljuk! Halljuk!) és pedig amott magyarul, emitt németül. A magyar parancs ekként hangzott: A honvédeskü elhangzása és a »Vigyázz!« »Jobbra nézz!« után a »Néphimjiusz« játszandó. Magam is kíváncsi voltam rá, vájjon Nyiri Sándor honvédelmi miniszter ur mit ért a néphimnusz alatt. Kimentem a gyakorlótérre és ott azt tapasztaltam, hogy a »Jobbra nézz!« vezényszó után eljátszották a Grotterhaltót. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Mi küzdünk ezen lehetetlen állapot ellen és ellene küzdeni meg nem szűnünk. Nem nyugszunk meg a fennálló állapotokban, de ha igy van, elvégre nem tehetünk ellene. Mi orvosolni akarjuk, önök nem akarják orvosolni a helyzetet; önöknek tetszik ez a bolond nóta. és húzatják tovább. De már azt megvárhatjuk és megkövetelhetjük a jövőben a honvédelmi miniszter úrtól, hogy ne használja a parancsban a »Néphimnusz« kifejezést, hanem legyen annyi lojalitással a magyar állameszme iránt, hogy megmondja, miszerint a szolgálati szabályzat nem tudom hányadik §-ában sajnálattal előirt himnusz játszandó. Ne mondja, hogy a néphimnusz, mert Magyarországon csak egy nép van ós Magyarországon csak egy himnusz van és ez Kölcsey himnusza. Vagy ha néphimnuszról szóló parancsot ad ki, akkor tartsa kötelességének az Julius 7-én, csütörtökön. a hadvezetőség a Kölcsey himnuszát játszatni, mert az ellenkező nem egyéb, mint a magyar szuverenitásnak magyar miniszteri székből való határozott arczulcsapása. (Ugy van ! a szélsőbáloldalon.) Kicsiség pl. a következő eset is, a melylyel talán elő sem kellene hozakodnom, de nagyon jellemző a viszonyokra. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Egy idegen ember társaságában vacsoráztam egy nyilvános étkező helyen, a hol a szabadelvüpárti képviselő urak is nagy előszeretettel szoktak vacsorázni, tehát tanúim lehetnek ez ügyben. A galaczi eset megtörténte előtt ott a katonazenekar zeneszámainak műsora magyarul volt megírva, a galaczi eset után pedig ugyanaz a műsor németül volt olvasható; szóval látszik itt is az ismeretes rendszer. Az az idegen, a kinek társaságában vacsoráztam, teljesen lehetetlen állapotnak jelentette ki előttem azt, hogy ha már politikailag mindenáron egy összmonarchiát is akarnak csinálni, társadalmi téren ilyen kicsinyességekkel bo^zantják a közönséget. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De, t. ház, ezek a kicsiségek is eszközök Kollonicsék politikájának keresztülvitelére. A czél: végképen felboszantani, agyonkinozni a nemzetet ilyen kicsiségekkel, hogy azután a lényegre ne maradjon izomerő. Igaz, hogy a miniszterelnök ur azt vethetné ezzel szembe, hogy ha tudjuk, hogy ezekkel ki akarnak bennünket meriteni: akkor egyszerűen ne adjunk ezekre a dolgokra semmit. De, bocsánatot kérek, akkor az emberi természetet kellene gyökerében megváltoztatni, hogy munkaközben eltűrje azt, hogy a legyek folytonosan az orrára üljenek és csipkedjék. Ha esze volna az osztrák politikának, akkor ezen kicsiségeket igenis orvosolná, mert ez esetben a magyarral valósággal madarat fogathatna. Ha legalább külsőleg az látszanék, hogy most már legalább a felszínen rend van, akkor kevésbbó volna módunkban mélységeiben felzaklatni és sorompóba állítani a nagy kérdések érdekében azt a közvéleményt. A miniszterelnök ur birodalmi eszméje annyi áldozatot kívánt csak a legutóbbi időben, a legutóbbi 8 hónapon át is, a melyeken túl már igazán a koldusbot következik. (Ugy van! a

m szélsőbaloldalon.) Maga a költségvetés tele van improduktív tételekkel, a melyekből ez a nemzet soha egy fillért sem fog visszakapni. Már pedig a helyes gazdasági politikának csak egy jelszava lehet: olyan fluktuácziót teremteni a társadalomban, a melynek révén az elköltött pénzekből legalább valami visszatér a nemzet vagyonosodásának előmozdítása érdekében. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur ügyes raff in áriával a legkuruczosabban hangoztatja a nemzeti politika szükségességét; kurucz lobogó alatt nemzeti politikát hirdet, de azután begöngyöli azt a lobogót, odateszi a káposztafejek közé és azt mondja, hogy: »a császár nevében«. Kecske-