Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1901-457
457. országos ülés 1904 Julius 7-én, csütörtökön. 269 Hieronymi t. miniszter ur azt mondta, hogy semmiféle populáris jelszavakkal nem hagyja magát ebben a kérdésben feszélyeztetni és nem hagyja kezét megkötni a kormánytól. Hiszen az országnak minden része küldöttségek utján, azután a kereskedelmi és iparkamarák mind sikra szállottak ebben a kérdésben. Mondjon nekem a kormány csak egy tényezőt Magyarországon a kormányon kivül, a mely ugy akarja megkötni azt az olasz szerződést, mint önök. Nem tudom, miféle érdeke lehet ebben. Hock János: Ausztria akarja! Molnár Jenő: Ausztria akarja, nagyin természetes, mert iparát meg akarja védeni. Nekünk semmi érdekünk sincs és én olyan kormány politikáját, a mely ily kézzelfoghatólag bizonyitja, hogy ennek az országnak igaz érdekét szem előtt tartani nem tudja, nem támogathatom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De nemcsak gazdasági téren: belügyi téren is dekadencziát látunk. Ott van a t. miniszterelnök ur rendelete a gyülekezési jogról, továbbá a sajtószabadságról. A vasutasok mozgalma alkalmából még gyanúba voltak képesek ejteni a bíróságot is. Akárhány hang emelkedett, hogy nem lehet elfogulatlan Ítéletet hozni, mert nem tudni, vájjon a kormány mennyire befolyásolja a bíróságot. Bocsánatot kérek, az ország minden tényezőjét, minden szervezetét belevonni a politikába, oda fog vezetni, a hol ma Oroszország van. De ez egy alkotmányos államban meg nem engedhető. Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy az ország érdekében kellett a vasutasokat így üldözni és nem volt szabad nekik engedni; mégis sikere volt neki, mert sikerült levernie a sztrájkot. Hát nem sikerült sem a t. miniszterelnök urnak, sem a kereskedelemügyi miniszter urnak leverni a sztrájkot, mert az magától szűnt meg. Olyan nagy dolog az, hogy még az is csoda és csak ilyen kormány alatt történhetett meg. hogy 24 óránál is tovább tartott. Ha azokat a mozdonyvezetőket és egyáltalában a vasúti szolgálatban alkalmazottakat helyettesíteni tudta volna, akkor mondhatott volna ilyesmit, de ez lehetetlen volt. A siker érdeme tehát — ha ugyan érdemnek nevezhető — őt meg nem illeti. Egyáltalában csodálkoznom kell, t. ház, hogy egy parlamentáris államban ilyesmi megtörténhetik. Én ugyan nem tartom a mi államunkat olyan parlamentáris államnak, mint egy más kontinentális államot. Mert nem független a parlament, mikor az állam miniszterelnöke nem a nemzetben birja gyökerét, hanem felülről, Bécsből küldik őt le. Nem parlamentáris állam, a hol egy párt 35—40 esztendeig úgyszólván bérben birja az ország politikáját és a nélkül, hogy változás állna be a pártok között, mindig ugyanegy párt szolgáltatja a kormányt. Minket ellenzéket, különösen pedig a függetlenségi és 48-as pártot kormányképtelennek nyilvánítják, mert mi nem akarjuk fenntartani a közösséget Ausztriával. Mindenféle teóriát lehet felállítani, t. ház, de, engedelmet kérek, mi is csak ugy képviseljük az ország érdekét, mint önök, a mi megválasztatásunk is legális, tehát nem tudom megérteni, hogy én vagy más valaki miért ne bírna azzal a qualitással, hogy az ország kormányzásában részt vehessen. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaldalon.) Mert vagy teher az és akkor mi is meg akarjuk azt osztani, vagy az ország előnyére van és akkor mi is részt akarunk venni a kormányzásban az ország előnyére. De hamis teóriával felállítani azt, hogy ez az ellenzék azért nem kormányképes, mert a 48-as elveket vallja, nálunk csak azért lehet, mert az Ausztriával való kapcsolat az önök politikáját támogatja: önök ott bírják támaszukat! (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mindig azt mondják nekünk, hogy a vitába ne vonjuk bele a király személyét. De a miniszterelnök ur épen ezt teszi, sőt most legutóbb báró Bánffy Dezső beszédéből megtudtuk, hogy hogyan áll a dolog. A konfliktust a korona és a nemzet között most hallottuk először. Eddig abból a székből sohasem halottuk, hogy az is lehetséges. Most azzal akar minket megijeszteni, hogy ez a korona és a nemzett között konfliktust idéz elő. A miniszterelnök ur szerint minden vita obstrukczió, a mely túlterjed azon az időn, a melyet ő magának elképzel, és veszélyezteti az állam rendjét és a dinasztiával való jó viszonyt. Ausztriában két-három, sőt négy évig kapnak egymás hajába a jártok, de ez nem baj, azért ott rendezett v'szonyok vannak és müveit államnak tartják. Nálunk, ha öt napig tart egy vita, az mindjárt obstrukczió és azt mondják, hogy veszélyezteti az állam biztonságát. Önök 37 év óta szolgálják ezt a rendszert és ezt a politikát és. ugy látszik, hogy a t. miniszterelnök ur ebben a politikában még a legorthodoxsbb. A miket ő eddig hangoztatott, azokat 18K7 óta még egyetlenegy kormánytól sem hallottuk. Természetei, hogy az ellentállás is arányban fog állani azzal a politikával és minél orthodoxabb lesz a t. miniszterelnök ur a közösügyes politikában, annál hevesebb lesz az ellentállás erről az oldalról. És én nem is jósolok hosszú időt ennek a csendnek, a melyet most észlelhetünk, mert hiszen nem lehet ezt igy tovább eltűrni, csak a dolgoknak természetes rendje az, hogy az ellenzék most nem fejt ki nagyobb akcziót; hiszen 18 hónap óta talpon áll az önök folytonos támadásával szemben, nem lehet tehát rajta csodálkozni, ha a dolog természetes rendje s/.erint most bizonyos stagnáczió állott be. De ebből ne méltóztassék azt következtetni, hogy az ellenzék talán félreáll, nem, hanem azt, hogy erőt gyűjt, mert tényleg nagy erőre van szüksége azon óriási támadásokkal szemben, a melyeket a t. miniszterelnök ur az ország gazdasági élete, közszabadsága és sajtószabadsága ellen eddig elkövetett. Én nem tudok a gazdasági élet egyetlenegy ágában sem olyan