Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-457

268 •457. országos ülés Í90b július 7-én, csütörtökön. miniszterelnökök mindig támogatták a kormányt, hogyan jöhet akkor a kormány ellenkezésbe a volt kormánynyal, mikor a kormányelnöki széket elfoglalja? Hiszen gróf Tisza Istvánnak nemzetiségi politikája, gazdasági politikája, pénzügyi politikája homlokegyenest ellenkezik az előbbi kormány politikáiával. (Igaz! Ugy van! balfelni) Ezt talán még lehet némileg magyarázni, hiszen ő más ember, mint Széll Kálmán; de azt nem tudom megmagyarázni, hogy mikor a pénzügyminiszter ugyanaz a személy ebben a kormányban, mint az azelőtti kormányban, miért változtatja most a t. pénzügyminiszter ur az eddigi politikáját és miért szegődik gróf Tisza István politikája mellé? Gabányi Miklós: Ugy parancsolják Bécsben! Molnár Jenő: Hogyha Széll Kálmán pénzügyi politikáját vitte a t, pénzügyminiszter ur, akkor Tisza István politikáját hogyan viheti? Ön, ki folyton a takarékosságot hangoztatta, minden egyes társadalmi, szocziális intézménytől az anyagi eszközöket megtagadta, éveken keresztül húzta az adóreformot, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldálon.) és húzza s a telepítésre pénzt nem ad, gróf Tisza István hatalmi eszközeinek gyarapítására és állásának megszilárdítására 400 millió koronát ad katonai czélokra! Gabányi Miklós : Bingy-rongy bronzágyukra! Molnár Jenő: Azt a kifogást vetik fel, hogy ezt kölcsön utján fedezik, hogy ennek csak a kamatja fogja terhelni az országot. Igen ám, de az ország hitele elvégre is ki fog merülni. Jól tudja a t, pénzügyminiszter ur, hogy az adók és az illetékek, valamint a közvetett adók oly magas fokra vannak felsrófolva, hogy azokból több jövedelmet nem remélhetünk azon anyagi eszközök megszerzéséhez, a melyek szükségesek az állam fentartásához. Előáll majd annak szüksége, hogy, az államnak kiadásai nem fedeztettefvén az állampolgárok szolgáltatásaiból, hitel utján fog kelleni azokat fedezni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hogyha katonai czélokra lépten-n.) ómon kölcsönt veszünk igénybe, hol lesz az állam hitele, mikor a gazdasági, a szocziális kérdések fedezésére fog pénz szükségeltetni ? (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen ha ezen ország boldogulása az önök jóvoltából, t. túloldal, attól függ, vájjon esik-e az eső, vagy süt-e a nap, ha az ország boldogulása tisztán a kalászos vetemény éktől, az aratás sikerétől függ, mit fognak csinálni, ha két három esztendőig a termés nem fog beütni, a mint ez az idén történik? Nem kell-e ezeket a jövedelmi forrásokat egy okos pénzügyi politikusnak akkorra fentartania? Akkorra kell ezeket a hiteleket fentartani, hogy az országnak legyen ideje kiheverni azokat a csapásokat. Hova jutunk akkor, ha önök ezeket kimerítik ilyen abszurd czélokra? Mert igenis, ismétlem, a mint a katonai vita alkalmával is ismételtem, hogy ez a haderő ilyen nagyságban és ilyen formájában a mi állami czéljainkat nem szolgálja, valamint nem áll arányban a mi erőnkkel, de nem áll arányban azokkal a feladatokkal sem, a melyeket a hármas szövetség ránk hárított és a melyeket ennek kedveért meg kell oldanunk. Azokat a feladatokat, a melyeket meg kell oldanunk, már teljesítettük és azokat az áldozatokat, a melyekkel Ausztria kedveért ezt a szövetséget fentartjuk, már is túlon-túl meghoztuk. Most még ujabb áldozatokat nem hozhatunk. Hiszen volt szerencsém említeni a katonai vita alkalmával, hogy azt mondják, hogy a hármas-szövetség fentartása követeli tőlünk, hogy mi szövetségeseinkkel egyenrangú államokként szerepeljünk, mert máskép nem vesznek be minket abba a hármas-szövetségbe és esetleg olyan alakulás áll be, a mely nem felel meg a mi állami érdekeinknek. De hisz Olaszország sokkal kevesebb katonával rendelkezik és most nemhogy szaporítaná, hanem még apasztja hadserege létszámát és mégis nemcsak hogy teljesen egyenrangú tényező a hármas-szövetségben, hanem még többet is követel magának, mert most előáll az olasz borvám kérdése, a hol szintén a hármas-szövetség révén akarják megint behozni a borvámklauzulát, a mely pedig gazdasági életünknek egyik nagy ágát fogja elsorvasztani és tönkretenni. A t. miniszterelnök ur nagyon jól tudja, hogy a szőlők rekonstrukcziójába az államnak tömérdek milliói vannak befektetve. Mit fog akkor csinálni, ha majd az olasz szerződés megint ugy lesz megkötve, hogy borkereskedelmünk az által tönkre lesz téve? Nem tudom a dolgot magamnak sehogysem megmagyarázni. Sokat gondolkoztam rajta, hogy miféle politika lehet az, a mely megkövetelné azt az áldozatot, a melyet a kormány, ugy látszik, meg fog hozni. Az a sok hallgatás és kitérés mind azt mutatja, hogy itt készül valami és hogy meg fognak bennünket lepni. Mert, ha nem így volna, nem látom be, miért ne lehetne a t. kormányelnök ur és a t. miniszter ur őszinte és miért ne mondhatná meg, hogy, mivel ez veszélyezteti a mi állami érdekeinket, veszélyezteti az országnak egy nagy kereseti forrását, mi ebbe nem fogunk belemenni, hanem csakis abba fogunk belemenni, a mi a mi szőlő- és bortermelésünket meg fogja védeni. Miért nem teszi meg a t. miniszter ur ezt a nyilatkozatot? Hát önök nem a magyar állam legelső tisztviselői ? Nem azért vannak itt, hogy ennek az országnak érdekeit szolgálják, hanem azért, hogy egy fantomnak, egy nagyhatalom érdekének szolgálatába szegődjenek ? Olyan vámpolitikát, a mely azt czélozza, hogy egy megélhetési forrásunkat, a mely nemcsak az ország szükségletét fedezhetné, hanem még a külföld egy részét is elláthatná a mi termelésünkkel, veszélyeztessük és nyakunkra engedjünk millió és millió métermázsa idegen bort: ilyen vámpolitikát semmiféle józan ember megérteni nem fog. Ez érthetetlen dolog.