Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1901-457
457, országos ülés 190b Julius 1-én, csütörtökön. 267 általános tárgyalásának folytatására. Az általános vitában következik? Sturman György jegyző: Molnár Jenő! Molnár Jenő: T. képviselőház! A kormányelnök ur, mikor az itt, valamint a túloldalról elhangzott beszédekre reflektált, ugy jellemezte a mosiani költségvetési vitát, mint egy oázist, a mely nem hasonlít az előbbi vitákhoz, nevezetesen nem hasonlít azokhoz, a melyek akkor folytak, a mikor még a t. miniszterelnök ur nem ült a kormányelnöki székben. Ezzel egyúttal jellemezte azon vitáknak a szinvonalat és kiemelte ezt a vitát, kiemelte pedig azért, mert kivételesen ép ez alkalommal a költségvetési vitába kormánypárti szónokok is avatkoztak bele. Tehát tulajdonképen az az »oázis« kifejezés korántsem vonatkozhatott erre az oldalra, hanem arra az oldalra, a honnan két kormánypárti szónok beszélt. Vonatkozott Horánszky Lajos és Yietoris képviselő urakra; pedig azok az eszmék, a melyeket azok a képviselő urak felvetettek és nevezetesen felvetett Horánszky Lajos t. képviselőtársam, évtizedeken keresztül innen vitattattak meg. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem egy szónok sürgette a magyar birtokviszonyok, a magyar hitelviszonyok rendezését. Magam nem egyszer állottam fel ez ügyben és vitattam azt, hogy a gazdasági kérdések Magyarországon feltétlenül szoros kapcsolatban vannak a középbirtok kérdésével és hogy ezt feltétlenül meg kell oldani. Nagyon természetes, hogy azok a meddő közjogi harczok, a melyek felidéztettek, fenn fognak állani mindaddig, a mig a szabadelvű párt Magyarországon mint uralkodó párt fog szerepelni. Mert programmja e szabadelvű pártnak nem más, mint ezt az országot hozzákötni egy másik országhoz, a melynek más czélja, más életérdeke van, mint Magyarországnak. Magyarország ma is mezőgazdasági álkm — mert legalább önök ilyennek szeretik azt nekünk feltüntetni — Ausztria pedig ipari állam. Nagyon természetes tehát, hogyha Önök az eddigi rendszert folytatni fogják, ha önök ezt a politikát továbbra is fenn akarják tartani, a Horánszky Lajos t. képviselőtársam által ajánlott orvosszer nem fog használni. Mert mit ajánlt a t. képviselőtársam? Talán azt ajánlja, hogy a kormány gondoskodjék uj kereseti forrásokról, az adófizető polgárok jobb módba juttatásáról, hogy így vagyonban gyarapodván, könnyebben szolgáltathassák az államháztartás továbbvitelére szolgáló eszközöket? Nem ezt ajánlja, hanem azt, hogy a meglévő adósságok konvertáltassanak. Tehát a mi adósság eddig van, az ezentúl is meglesz, csak azzal a különbséggel, hogy kevesebb százalékot kell utána fizetni. Igaz, hogy az adósság terheinek ily módon csökkentése némi enyhítéssel jár. De magát a bajt, ha enyhíti is, meg nem szünteti. Az igazi orvosság az, a melyet mi folyton ajánlunk: hogy ezt az országot gazdaságilag függetleníteni kell, (Ugy van! balfelöl.) hogy ne kelljen ennek az országnak nemcsak a saját fentartásárál gondoskodni, hanem arról is. hogy az Ausztriával való kapcsolatban az önök által hangoztatott nagyhatalmi állást megtarthassuk és egy oly szövetség fentartására az anyagi eszközöket és a véráldozatot szolgáltassuk, amely szövetség a mi érdekeinket soha nem képviselte és nem fogja képviselni. (Ugy van! balfelöl.) Hát, t. ház, mi azt látjuk, hogy a kormány semmit sem nyújt programmjában arra vonatkozólag, hogy ezen állapotok szanáltassanak s mig mi azt a köteléket, mely Magyarország és Ausztria közt fennáll, folyton lazítani akarjuk, a t. miniszterelnök ur ezt a köteléket mind szorosabbra akarja fűzni. A miniszterelnök urnak minden intézkedése, mióta kormányra lépett, odavezet, hogy ezt az országot még tovább is hozzálánczolja ahhoz az áldatlan szövetséghez, a mely ez országot el fogja sorvasztani és majd akkor állanak elő önök, de akkor majd nem lesz remédium, nem lesz orvosság, mely ez országot egy századon keresztül megint talpra tudja állítani. Most még ezt meg lehet tenni. Még a mostani törvényhozás is tudott erre orvoslást találni. .Közös egyetértéssel alkottunk egy törvényt. Önök proponálták, nem mi proponáltuk az 1899 : XXX. t.-czikket. És ime, mit látunk ? A miniszterelnök üldöz mindenkit ebben az országban, üldözi a szoczialistákat, üldözi a vasutasokat, üldöz minden egyes embert, azt mondván, hogy a törvénynek tiszteletet kell parancsolni; és ime, ő maga nem tartja meg a törvényt. (Ugy van! balfelöl.) Már most is kezdi hangoztatni, pedig még nincs hatályon kivül helyezve az a törvény, hoay nem köthetjük meg kezünket, hanem szabadítsuk fel. Mire szabadítsuk fel? Arra, hogy újra hozzálánczoljuk magunkat Ausztriához? Hogy ha azt proponálná a miniszterelnök ur, hogy azért szabadítsuk fel, hogy rendelkezési jogunk legyen az önálló vámterület megalkotására, nagyon természetes hogy ahhoz hozzájárulnánk, de ahhoz, hogy még szorosabbra fűzzük, mi hozzá nem járulhatunk; ilyen politikát mi folyton perhorreskálunk. (Helyeslés a szélsőbaloldalion.) Melyik az a kormányzati ténye a t. miniszterelnök urnak rövid kormányzata alatt, mely bizalomra gerjeszt bennünket, midőn ő költségvetést kér tőlünk ? Nem tudok egy aktust sem, mely minket erre lelkesítene, vagy a mely legalább lelohasztaná a harczot. A t. miniszterelnök ur már azzal jött, hogy minden olyan politikát, mely odavezet, hogy az ország megerősödjék, hogy önállósítsa magát, minden megengedett és meg nem engedett eszközzel — mert az 1899: XXX. t.-czikkről adott magyarázata meg nem engedett eszköz — Magyarországon lehetetlenné tegyen. (Igaz! Ugy van! a szélsőbal-oldalon.) Csodálkozom azon, hogy mikor egy többség 37 esztendőn keresztül folyton szállítja nekünk a miniszterelnököket s ezek a volt 84*