Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-456

262 456. országos ülés 190í Julius 6-án, szerdán. gyár lesz ? Mert ezen a területen, Magvarország területén a bíráskodás nyelve a király felségjogánál fogva, a király bírói jogánál fogva nem lehet más, mint a magyar. ígéretet tett a miniszterelnök ur a jelvénykérdés megoldására nézve is, a mikor azt mondotta, r hogy óhajtja, hogy ez mielőbb megoldassák. Én kijelentem, hogy a miniszterelnöknek nem volt szüksége időre, mert a jelvénykérdés régen meg van oldva; ezt máskép nem lehet megoldani, mint az állam szuverenitásának megfelelőleg, hogy minden téren, az álLtmi szolgálat minden közegeinél és hatóságainál a magyar nemzeti jelvény alkalmaztassák. Hozott nekünk a miniszterelnök ur egy nemzeti ajándékot is, midőn a német nyelv jogosultságát itt e házban a miniszterelnöki székből hirdette, ugy a hadseregben, mint a külképviseletben. A miniszterelnök ur azt mondotta bemutató beszédében, hogy nagy áldozatot hozott akkor, a midőn elfoglalta a miniszterelnöki széket. Ennek az országnak mindig az volt a csapása, hogy akadtak fiai, a kik nagy áldozatokat hoznak, mert ezek a nagy áldozatok mindig az országnak kerültek nagy áldozatába, jogainak megcsorbításába, (Igaz! Ugy van! a a szélsöhaloldalon.) A takarékossággal köszöntött be és legelső dolga volt, hogy az országot majdnem anyagi válságba döntötte, mert az országnak rendezett financziális állapotát ma már a deficzit küszöbére sikerült vinni és ha ez a többség megszavazná és megadná a rendkívüli nagy katonai költségeket és a függetlenségi párt eltűrné és megengedné, hogy ez keresztülvitessék ebben a házban, akkor a mi költségvetésünk már is benne volna a deficzitben. Ez a miniszterelnök ur ténykedése, ez az, a mit nekünk nemzeti ajándék gyanánt hozott Azután beszél a miniszterelnök ur liberalizmusról. Hát kérdem én: liberalizmus az éjjeli ügyészek intézménje? Liberalizmus az, hogy nap nap után elkobozzák a lapokat, hogy a gyülekezési jogot megcsorbitja, hogy miniszterelnöksége alatt 291 népgyűlést betiltott? Liberalizmus az, hogy megfosztja a polgárokat a gyülekezési jogtól, hogy a felterjesztett alapszabályokat nem hagyja jóvá és hogy a meglévő egyesületeket nap-nap után feloszlatja? Ebben merül ki a t. miniszterelnök ur liberalizmusa, a kinek a kormányzata nem egyéb, mint a legridegebb konzervatizmus. Nem ez kell nekünk; ennek a népnek szüksége van erőskezű kormányra, de az erős kezet ne ilyenekben éreztesse, hanem felfelé és ott, a hol meg kell teremteni azon törvényeket, azon intézményeket, melyekre ennek a népnek igazán égetően szüksége van. Ott van a szomszédságában a t. pénzügyminiszter ur. Mióta ígéri már nekünk az adóreformot ! De mindig azzal tér ki előle, hogy az adóreform olyan tehertöbbletet okozna, hogy azt nem valósithatja meg a mai pénzügyi viszonyok között. A mikor a pénzügyminiszter ur ezen jóttevő javaslatokat nem terjeszti a ház elé és nem tudja megvalósítani, ugyanakkor milliókat és milliókat dobnak ki nekünk teljesen idegen, osztrák czélokra. Itt van mindjárt a czivillista kérdése. Benne van a költségvetésben ujabban a két milliós felemelés. Megmondottam már a múltkor, hogy dinasztikus szempontból nagyon kérem a miniszterelnök urat, vonja vissza azt a két milliós czivillista felemelést, mert ha valaki ebben a vitában vesztes lesz, nem mi leszünk, hanem a dinasztia. Azután liberalizmusról beszél a miniszterelnök ur akkor, midőn magát az alkotmányon kívül helyezi, midőn a törvényeket lábbal tiporja. Csak néhány kérdésre akarok rámutatni. Hiszen már megjelenése törvényen kivül történt, mert elvállalta a kormányzást akkor, mikor ennek az országnak költségvetése nem volt. Költségvetésenkivüli állapotban vette át a kormányzást és ilyen törvényenkivüli állapotban akarta tartani az országot. A törvény neki csak addig jó, míg az útjában nem áll, mig szándékainak, czéljainak akadályul nem szolgál. Itt van a quóta-törvény. Világosan megmondja a törvény, hogy a két törvényhozásnak kell először tanácskoznia és határoznia ebben; a miniszterelnök ur mégis jónak látta a nélkül, hogy előzőleg a ház határozatát provokálta volna, királyi döntéssel intézni el a quóta ügyét. Itt van az 1899 : XXX. t.-cz., mely világosan tiltja a tárgyalásoknak még megkezdését is addig, mig a tarifajavaslat a ház által nem tárgyaltatott. És íme a miniszterelnök ur a törvényen egyszerűen tulteszi magát, azt mondván, hogy a világ folyásának kereke nem állhat meg és megindította a tárgyalásokat ugy Németmint Olaszországgal, holott semmi oka nem volt arra, hogy a tarifajavaslatot a ház elé ne terjeszsze. Hiszen a legbékésebb időket éltük, a ház bármikor letárgyalta volna a javaslatokat, és a függetlenségi párt mindenkor késznek nyilatkozott arra, hogy minden olyan javaslatot, a mely az ország érdekében szükséges, a legnagyobb készséggel vesz tárgyalás alá. A miniszterelnök ur kormányzatának dicsőségét képezi a katonák bentartása és a miniszterelnök ur dicsőségének számlájára fogjuk felírni azon intézkedést is, hogy a vasúti sztrájk alkalmából a katonákat behívta vasúti szolgálat teljesítésére. A vasúti sztrájkot nem pártolta senki, elitélte azt mindenki, annak nem lett volna szabad bekövetkeznie, és ha bekövetkezett, nem lett volna szabad két óránál tovább tartania. E tekintetben a felelőség egészen a t. kormányra hárul. (Ugy van! a szélsöhaloldalon.) De akármiképen alakultak a viszonyok, nem volt szabad a kérdést olyatén módon elintézni, hogy a katonaságot felhasználják és vasúti szolgálatra behívják. Hiszen ha ez preczedenst fog alkotni, akkor legközelebb, ha a bányákban