Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-456

Í56. országos ülés Í90h Julius 6-án, szerdán. 261 Vlád Aurél: Nem mondtam. (Egy hang a jobboldalon: Tót!) Azt hiszem, hogy eléggé in­dokoltam már a jelenlegi kormánynyal szemben táplált bizalmatlanságomat, minek konzekven­cziája az, hogy a költségvetést nem fogadom el és hogy ezen alapon konklúzióm nem is lehet más, mint az, hogy a költségvetést a részletes tárgyalás alapiául el nem fogadom. Sturman György jegyző: Nessi Pál! Nessi Pál: T. képviselőház! (Halljuk ! Hall­juk!) Mielőtt felszólalásom tulajdonképeni tár­gyára, a költségvetés birälatára áttérnék, lehe­tetlen pár megjegyzést nem tennem Vlád Aurél igen t. képviselőtársam beszédére. (Halljuk! Halljuk!) 0 ugyanis beszédének elején, a midőn a miniszterelnök urat azon eljárására vonatkozó­lag aposztrofálta, hogy ő elsősorban a megyei tisztviselők fizetésének kortesczélokra való fel­emelésére törekedett, azt állította, hogy a megyei adminisztráczió nálunk olyan gyalázatos, hogy az minden kritikán alul van. Mint Somogy­megyének egyik képviselője, ezt a vádat a leg­határozottabban visszautasítom, mert nálunk a megyei adminisztráczió olyan mintaszerű, hogy azt az állami adminisztráczió semmiben sem múlja felül. Én megszavaztam a megyei tisztviselők fizetésének felemelését; (Halljuk! a szélsőbal­oldalon.) megszavaztam azért, mert mindenkor megszavazok minden olyan javaslatot, a mely a fajfentartó középosztály megerősítésére szolgál. T. ház! Érzem helyzetem nehézségét akkor, a midőn a vitának második hetében vagyok kénytelen felszólalni, és a midőn látom azt a nagy türelmetlenséget, a melylyel ezt a vitát befejezni óhajtanák. De mégis azt tartom, hogy kötelességet mulasztanék, ha nem mondanám el röviden megjegyzéseimet és észrevételeimet. (Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Mielőtt azonban tulajdonképeni tárgyamra áttérnék, egy meg­jegyzést óhajtok tenni arra, hogy a kormány­párti sajtó bizonyos megvetéssel és kicsinyléssel aposztrofálta báró Bánffy Dezső fellépését, pedig azt tartom, hogy ha ennek a mostani vitának olyan nagy jelentősége van, ezt a jelentőséget épen gróf Apponyi Albert és báró Bánffy Dezső felszólalásai adták meg, (Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) Melegen üdvözlöm őket az ellenzéki téren és remélem, hogy az ő segítségükkel a mi politikánkat is előbbre tudjuk vinni. Én báró Bánffy Dezsőt usy tekintem, mint egy kellemes útitársat, a kinek ugyan nem az a czélja, a mi a mienk, de a ki elkisér egy bizonyos utón; kellemessé teszi ránk nézve az utat, és a ki el­segitvén bennünket az ut fele részéig, annál könnyebben teszszük meg az ut másik felét. Mert én azt tartom, hogy ha báró Bánffy Dezső a gazdasági önállóságot ugy akarja, a mint azt mondotta és a minek ellenkezőjét feltenni nem is szabad; ha a gazdasági önállóságot azon férfiak támogatásával sikerül elérnünk, a kik a 67-es alapon állanak: akkor biztos alapot nye­rünk arra, hogy függetlenségi politikánkat meg­valósitsuk. Melegen üdvözlöm őt azért is, mert beszé­dében egy erős, sovén nemzeti faji politikát látok megnyilvánulni, (Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) a melyre elsősorban van szükségünk szemben a t. miniszterelnök ur politikájával, a mely minden, csak nem sovén, magyar nem­zeti politika. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert nézzük csak, milyen körülmények között foglalta el helyét és mit hozott a t. miniszter­elnök ur? Hozott ígéreteket, a melyeket, hogy miképen akar megvalósítani, mindjárt illusztrálni fogom. Mielőtt azonban ezt tenném, egy direkt kérdést akarok a miniszterelnök úrhoz intézni. Az egyik napilapban, a melyet a miniszterelnök úrhoz igen közelállónak mondanak, nap-nap után jelennek meg czikkek, a melyek azt mondják, hogy a miniszterelnök ur az 1848 : XX. törvény­czikket végre akarja hajtani, meg akarja való­sítani. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Olay Lajos: A »Magyar Szó« mindennap ezt mondja! Nessi Pál: Magam is ugyanezt akarom tenni azon korlátok között, a melyeket a füg­getlenségi párt ismert határozati javaslatában már körvonalozott, de én direkte teszem fel a kérdést a t. miniszterelnök urnak: legyen szí­ves megmondani, akarja-e az a törvényt végre­hajtani, mikor és mily terjedelemben akarja azt végrehajtani ? (Helyeslés szélsőbaloldalon.) Olay Lajos: Ugy van! Ebben támogatjuk! Nessi Pál: Megmondom kérdésem czélzatát is, mert zsákban macskát nem árulok. Ezért kérdezem ilyen direkte meg és várom válaszát szokott nyíltságával és őszinteségével. Mert azok a szegény papok és tanítók, a kik igazán rá vannak szorulva ós a kik igazán megérdemlik, hogy ezen törvény végrehajtásával támogatás­ban részesüljenek, készpénznek vették az ígére­tét és nap-nap után várják annak megvalósítá­sát. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal oldalon.) Mondja meg tehát a miniszterelnök ur nyíltan, hogy akarja és mily terjedelemben, vagy ha nem akarja, akkor ne bolondítsa az ígérettel azt a becsületes szegény népet. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hozott a miniszterelnök ur azonkívül Ígéreteket a katonai programm te­kintetében is, a melyek meglévő jogainkat rész­ben meghamisítják, részben elalkudják. ígérete­ket tett a miniszterelnök ur, de épen tegnap a lapok hoztak róla tudósítást, hogy a katonai büntető törvénykönyvet illetőleg olyan megálla­podás van a miniszterelnök ur és a közös had­ügyminiszter ur között, hogy 10 évi időt en­gedne arra, hogy a magyar nyelvű hadbirák száma annyira megszaporodjék, hogy a magyar nyelvű bíráskodás behozható legyen. Kérdem, hogy igaz-e ez, 03 ha a magyar nyelvű bírás­kodást behozták, csak az ügykezelés nyelve lesz-e magyar, vagy az ítélkezés nyelve is ma-

Next

/
Thumbnails
Contents