Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-456

260 í56. országos ülés 19(M Julius 6-án, szerdán. olyan kizárólagos és olyan igazságtalan, mint a minő ma. Ezzel szemben lássuk a kormányok nemzetiségi politikáját. Sándor Pál: Hibázott a kormány, mert gyenge volt! Vlád Aurél: Gyenge volt ? Lehet, hogy nem volt olyan erős, mint a jelenlegi, mert akkor Deák Ferencz volt a szabadelvű párt feje, a ki azt mondotta, hogy a pártot sem korteskedéssel, sem hatalmi apparátussal fentartani nem akarja, mig most van ugyan erős kormányunk, a mely azonban nem azért erős, mert a nemzet széles rétegeiben van gyökere, hanem azért, mert rendelkezik egy hivatalos apparátussal, a melylyel úgyszólván hatalmában tartja az egész országot, mert ez parancsára intézkedik. Sándor Pál: Akkor ön nem lett volna megválasztva! Vlád Aurél: Ezért, t. ház, minden ellenzéki pártnak kötelessége gondoskodni arról, hogy a kormánynak ezen hatalma minél szűkebb térre szorittassék. Baross Jusztin: Veszelovszky hogy jött volna be? Vlád Aurél: Ugy, hogy többsége volt! Sándor Pál: Talán a kormány segítette? Vlád Aurél: Többsége volt és azután érvényben volt már a curiai bíráskodásról szóló törvény is, a mely lehetetlenné tette, hogy a választók többségének akarata erőszakkal meghiusittaBsék. Hiszen az előtt Neményi Ambrusnak első választása, Szilágy-Csehen hogy történt ? Tudja ezt Ugron Gábor t. képviselőtársam is; bizonyára emlékszik rá, hogy akkor az ellenzéki választókat körülkerítették és nem engedték a szavazó urnához. Ez nem mesebeszéd, hanem ez tény. Egyszerűen kizárták a többséget, a választási elnök kitűzte a zárórát, proklamálta Neményit megválasztott képviselőnek és mikor mindez véget ért, bejöhettek a választók, a mikor azonban már későn volt. Dehát végre-valahára eljutottunk oda, hogy a curiai bíráskodásról szóló törvény az ilyen stikliket kizárja. Kimutattam, hogy a jelenlegi kormánynak a nemzetiségi politikára vonatkozólag tett nyilatkozatai sokszor ellentétben vannak. Kimutattam, hogy a kormánypárt nem követi a nemzetiségi kérdésben Deák Ferencz álláspontját, a mely pedig egyedül felel meg a törvénynek. Azt mondta a miniszterelnök ur, hogy a nemzetiségi törvény revízióját nem akarja és hogy nagyon természetesnek találja, hogy a nemzetiségek ragaszkodnak törvényes jogaikhoz, melyeket a nemzet ünnepélyes ígéretei alapján nyertek. Azonban nem áll az, hogy a jelenlegi kormány nem revideálja a nemzetiségi törvényt, mert a nemzetiségi törvény 17. §-ának revíziója benne foglaltatik a Berzeviczy-féle törvényjavaslat 13. §-ában, a mely egyenesen hatályon-kívül helyezi az 1868:XLIV. törvényczikk 17. §-ának azon intézkedését, melyre hivatkoztam, a mikor utaltam Deák Ferencznek egy szerb gimnázium kérdésében tartott beszédére. Miért is volna szükség ennek a törvénynek a revíziójára? Nincs erre szükség egyáltalában, mert azt a törvényt, daczára annak, hogy még most is vannak olyan szakaszok, a melyek ujabb törvénynyel hatályon kívül helyezve nincsenek, sem ez, sem pedig az előző kormányok egyike sem hajtotta végre. A revíziónak ily körülmények közt legfölebb csak az az értelme volna, hogy eltörölünk egy olyan törvényt, a melyet eddig nem hajtottunk végre, ennek csak az a ezélja lehet, hogy a kormány ne kövessen el továbbra is törvénytelenséget, mert a nemzetiségi törvény végrehajtását sem a miniszteri felelőség, sem pedig a királyi eskü, a mely pedig ennek a törvénynek a végrehajtására is vonatkozik, nem tudják biztosítani. És ha ezt a múltban annyi kormány nem revideálta, hanem megsértette, a nélkül, hogy a jelenlegi sovén magyar közvélemény ezért azt felelőségre vonta volna és vonná, miért tegye ezt meg a jelenlegi kormány? Most legalább a papiroson vannak olyan elvek, olyan intézkedések, a melyekkel szükség esetén a kormány a maga szabadelvüségét esetleg igazolhatja. A Berzeviczy-féle törvényjavaslat politikai vonatkozásában mutatja, hogy egyátalán nem áll az, hogy a jelenlenlegi kormány a nemzetiségi törvényt revideálni nem akarná és hogy a kormány is azt a sovén politikai álláspontot képviseli, melyet b. Bánffy Dezső képviselő ur a minap is kifejtett. Különben a Berzeviczyféle törvényjavaslat, a melylyel a maga idején bővebben fogok foglalkozni, a fajok közti harcznak nyilt bejelentését, a nemzetiségek kultúrájának és lételének nyilt támadását képezi. Ezen törvényjavaslat, mindezektől eltekintve, a felekezeteknek autonómiáját sérti, a felekezeteknek iskolafentartási jogát illuzóriussá tesii. Hogy ezen törvénytervezet álczázott államosítás, a mely a kormánynak minden eszközt biztosit, de az összes terheket a felekezetekre rójja: ezt felesleges is bizonyítani, ez magából a törvényjavaslatból is kiviláglik. Ilyen lévén a jelenlegi kormánynak nemzetiségi politikája, a miniszterelnök urnak a testvéri szeretetről szóló szavai csak frázisok, még pedig üres frázisok, a melyeknek senki hinni nem fog. A kormány politikáját ebben a kérdésben ismerve, s igy tisztában lévén a kormányelnök ur jóindulata, ez az állítólagos szeretet eszembe juttat egy román közmondást, a mely ugy szól, hogy: »Isten ments meg engem a barátoktól, mert ellenségeimnél szemben magam is tudok védekezni«. (Derültség a jobboldalon. Felkiáltások hal felől: Hiszen ez magyar Jcözmonclás. Zaj. Elnök csenget.) Az közömbös, hogy milyen, a fő az, hogy igaz! Pap Zoltán: A képviselőház is román?