Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-456

256 456. országos ülés 1904 Julius 6-án, szerdán. magyarországi czenzus van érvényben, majdnem annyi_ választó van, mint a többiben együttvéve. Ossxehasonlitáskép felhozom, hogy pl. a dobrai választókerületben, a melyet jelenleg én képviselek s a mely 87 községet foglal magában, 560 választó van, mig a kőró'sbányaiban a mely különben területre vagy a községek számára nézve semmivel sem nagyobb, 5000 van. Van olyan körjegyzőség, a mely 7 községet foglal magában, és a melyben földadó alapján egyetlenegy választó sincs. Megjegyzem, hogy kerületem szomszédos a facsetivel. Mikor engem egy paraszt, a ki ismerte a facseti kerületben lévő viszonyokat, megkérdezett, hogy hogyan lehet az, hogy a facseti kerületben valaki 10 korona földadó alapján választó, holott ő 25 koronát fizet és még sem váiasztó, én erre nem mondhattam mást, mint hogy ez hunczutság. Hát ez, t. képviselőház, tényleg kunczutság és igazán szomorú dolog, a magyar alkotmányosságra és a magyar szabadelvüségre szomorú világot vet, hogy ezt a czenzusbeli különbséget megtűrik és mai napig is fentartották, jóllehet magában a törvényben ideiglenes jellegűnek van mondva. Épen azért, t. ház, mivel a kormányok mind ez ideig gondosan kerültek minden olyan lépést, a mely a czenzus egyöntetűvé tételére irányul, bátorkodom a t. kormányhoz azt a kérdést intézni, vájjon hajlandó-e az uj parlamenti reform megcsmálása alkalmával megszüntetni azon visszás helyzetet, a mely ma az ország bizonyos részeiben a választási czenzus tekintetében fennáll. A kormány törvénytiszteletét csak illusztrálhatja és fényesen illusztrálja is az a válasz, a melyet Berzeviczy kultuszminiszter ur a zárni iskolaügyben tett interpellácziómra adott. Nem voltam akkor abban a helyzetben, hogy a ház ülésén részt vegyek, de mivel ez a válasz a miniszterelnök úrral egyetértőleg lett adva és mivel egy világos törvénysértésnek a minisztérium által történt szankczionálását foglalja magában, én erre mint olyan tényre utalok, a mely a jelenlegi kormány törvény tiszteletét nem valami fényes világításba helyezi. Az eset az volt, hogy az ottani járási és községi hatóság kényszeritette a zárni iskolaköteles gyermekeket arra, hogy az állami iskolába menjenek; azokat, kik e parancsnak nem engedelmeskedtek, birsággal sújtották. A kultuszminiszter ur interpellácziómra adott válaszában elismerte, hogy ez tényleg igy történt, de indokolásképen azt hozta fel, hogy az az iskola, — már t. i. a felekezeti iskola — a mi a termek nagyságát illeti, nem felel meg a törvény által előirt kívánalmaknak és igy oda nem lett volna szabad annyi iskolaköteles gyermeket felvenni. Azért tehát, hogy a törvénynek a termek nagyságára vonatkozó intézkedése ki ne játszassák, történt a járási hatóság fellépése. És természetesen ezt az eljárást azután a sovinizmus mezébe bujtatták, a mely mezben minden törvénytelenséget hamarább és könnyebben lehet elfogadhatónak feltüntetni. Azt mondja, hogy a járási hatóság nagyon helyesen járt el. Hát tegyük fel, hogy az az iskolaterem nem olyan nagy, hogy annyi gyermeket be lehessen oda vinni, mint a mennyi fel volt véve. Az orvoslásnak nem az a módja, hogy, a midőn a törvény egyik intézkedését végrehajtjuk, megsértsük a másik törvényes intézkedést, a mely jogot ad a szülőnek arra, hogy a gyermeket abba az iskolába küldje, a melybe akarja. A népoktatásról szóló törvénynek 6-ik §-a világosan megadja a szülőnek ezt a jogot és ha az a gyermek iskolába jár, őt mint iskolamulasztót büntetni nem lehet és az olyan eljárás, a mely kényszerrel akarja kieszközölni azt, hogy a gyermek ne abba az iskolába járjon, a melybe a szülő akarja, nyílt törvénytelenség és egy ilyen törvénytelenségnek a szankczionálása a miniszteri felelőségről szóló törvénybe ütközik. A jelenlegi kormánynak kormányzati szellemét, vagyis szabadelvű szellemét illusztrálja az a körülmény is, hogy pl. Hunyad-Dobrán volt egy közös nemzetiségi jellegű kaszinó, a melynek vegyesen magyarok, zsidók, románok voltak tagjai. A választásból kifolyólag ezt a kaszinót állították bűnbakul oda, és hogy a járási hatóság a maga tehetetlenségét némileg fedezze, hajszát indított az ellen a kaszinó ellen és még gróf Khuen-Héderváry miniszterelnöksége idejében kieszközölte ennek a kaszinónak feloszlatását, daczára annak, hogy semmiféle tény és körülmény nem indokolta ezt a lépését. Hát most kaszinó nem volt ottan, gondolták magukban, hát alkotunk egy másikat. A hunyaddobrai és hunyadi románok megcsinálták az alapszabályokat, beterjesztették, azonban nagy meglepetésükre a belügyminiszter ur a jóváhagyást megtagadta. Megtagadta azon ürügy alatt, hogy Magyarországon kaszinót a nemzetiségek nem alakithatnak. T. képviselőház! A nemzetiségi egyenjogúságról szóló törvénynek a bevezetése, az a bevezetése, a melyet most annyian félre akarnak érteni, a melynek most épen olyan értelmet akarnak interpretálni, a melyre azok, a kik a törvényt létrehozták, nem gondoltak, a mely épen azoknak az intencziójával ellenkezik. Ez a bevezetés azt mondja, hogy mindenki, nemzetiségi tekintet nélkül, a politikai magyar nemzetnek egyenjogú tagja ós ezen egyenjogúság csak annyiban szenved korlátozást, a mennyiben a nyelveknek a hivatalos használatát illeti. Én azt hiszem, hogy az egyesülési és a gyülekezési jog: az nem a nyelvek hivatalos használatára vonatkozik, tehát ebben a tekintetben az egyenjogúság egyáltalán korlátozást nem szenvedhet. Daczára ennek, a miniszter ur, daczára annak, hogy minden alkotmányjogi, minden közigazgatás jogi szakíró a gyülekezési és egyesülési jogot a személyes szabadság kifolyásának tekinti, a miniszter ur azt egyszerű tollvonással megsemmisíti. És szomorú világot vet a szabadelvű pártra és a szabadelvű