Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1901-456
456. országos ülés 190Í Julius 6-án, szerdán. 255 vidékről való vagyok, a hol az állampolgároknak úgyszólván kizárólagos jövedelmi forrása az állattenyésztés, tanuja vagyok számtalanszor annak, hogy az erdőtörvény ferde kezelése, ferde végrehajtása által elesik a nép a legelőtől, elveszik a legelőjét és arra kényszeritik, hogy erdőt ültessen olyan területeken is, a melyeket a volt úrbéres kizárólag azért vett meg, hogy legelőnek hasznába. Pedig a kisbirtokosok megmentése nemcsak azért fontos, hogy annál több adóalanya legyen az államnak, hanem azért is, mert ez úgyszólván gerincze a nemzetnek, ennek a megmentése és jólétének fentartása nélkül boldogság ebben az országban nem lesz. Ilyen körülmények között ne csodálkozzunk azon, ha a szocziálista izgatásoknak tere van, ne csodálkozzunk azok, ha azok a szocziálista apostolok olyan sikereket érnek el, mint a milyeneket pl. elértek a miniszterelnök urnak szűkebb pátriájában, Biharban. És ne gondolja a kormány, hogy a szocziálista újságoknak elkobzása, a szocziálista agitátoroknak elzáratása és megbüntetése által elejét veszi a szocziáhs mozgalomnak; ne gondolja, hogy olyan vérfürdő rendezése által, mint a milyen Élesden történt a szocziálista mozgalomnak véget vethet. Mélyreható reformokra van itt szükség, nem vérfürdőkre. Az élesdi vérfürdő nagyon emlékezetes, mert azt úgyszólván hatóságilag rendezték; hatósági hivásra ment oda az a műveletlen nép és pedig pártpolitikai czélzattal. Ugyanis a függetlenségi és 48-as párt rendezett Élesden egy népgyűlést. A kormánypárt elhatározta, hogy ezt meggátolja és azért az ottani hatóságok szövetkeztek . . . (Egy hang a jobboldal oi Í : Mese ÍJ Nem mese, hanem szomorú való-ág! A szolgabirák és a jegyzők által odakiildettek a szocziálisták, hogy verjék szét a gyűlést; de nem gondoskodtak arról, hogy a nép aztán át ne hágja a korlátokat és a következmény az volt, hogy a hatóságok által félrevezetett népet a hatóságok szétlövették. A jelen kormány egyik sarkalatos programmtétele a szabadelvüség. Ha az ember ezt hallja, akkor igazán eszébe jut a latin mondás, hogy: difficile est satyram non scribere, és pedig azért, mert a jelenlegi kormány minden, csak nem szabadelvű. 1876 óta, illetőleg a balközépnek a Deák-párttal való fúziója óta, tehát a mióta a szabadéi vüpárt megalakult, ez a párt semmi liberális alkotásra nem mutathat rá. Nagyon helyesen jegyezte meg egy — gondolom — az »Uj Időkében megjelent essay irója, hogy a szabadelvüség nálunk csak egy téren nyilvánult, az üzlet terén. A szabadelvüség behozta a virilizmus intézményét, a mely nem szabadelvű intézmény, hanem a plutukráczia érdekeit szolgálja. A szabadelyüpárt behozta a főispánok és a szolgabirák kandidáló jogát, az szintén nem szabadelvű intézmény. A szabadelvüpárt csak egyetlenegy szabadelvűnek nevezett alkotásra mutathat rá, az egyházpolitikai törvényekre. Ezek pedig olyan szabadelvű intézmények, hogy ezeket bátran behozhatná a muszka czár is. A miniszterelnök ur programmjában azonban, nem szabadelvű eszményeit követve, nem önként, hanem a Kossuth párttal létrejött paktum alapján, benne van a választási törvény reformja is. A választási reform létrejövetelét a miniszterelnök ur kilátásba helyzezte legutóbbi beszédében és azt mondotta, hogy nem fog ugyan törvényerőre emelkedni akkorára, a mikor az 1905. évi választói névjegyzék elkészül, azonban még idejekorán fog elkészülni, hogy az uj összeírás alapul vételével a jövő választások már az uj törvény alapján ejtethessenek meg. Nos hát, ez az uj törvény nehezen fog gyökeresebb reformot létesiteni. Hiszen a jelenlegi szabadelvüpárt sorsa úgyszólván össze van kötve a mostam választási törvénynyel, annak létele azzal szorosan összefügg. Minden messzebbmenő reform, a választói jognak minden nagyobb mérvű kiterjesztése a jelenlegi szabadelvüpártnak úgyszólván felbomlását eredményezi. Hogy a jelenlegi kormánypártnak, illetőleg a liberális pártnak milyen felfogása van a szabadelvüségről és hogy mennyire tiszteletben tartja az országnak egységét és a jogegyenlőséget, erre vonatkozólag fényes bizonyítékot szolgáltat az a körülmény, hogy az Erdély unióját rendező törvény az országgyűlés további intézkedéséig ideiglenesen fentartotta a második erdélyi kolozsvári országgyűlésen ideiglenesen megállapított választási czenzust; az 1874-ben hozott választói törvényben is fentartatott, ugy hogy ma egy országban két választási törvény van. S hogy az erdélyi részekben érvényben lévő választási törvény mennyiben tér el a magyarországi választói törvénytől, erre vonatkozólag rámutatok arra, hogy az erdélyi résaekben nem a földbirtoknak mennyisége, nem a negyedtelek képezi a választói jognak alapját, hanem a 84 forint kataszteri jövedelem után fizetett földadó. Ez a jövedelem az akkor érvényben volt kataszteri jövedelem szerint képezte a czenzus alapját, most valamivel kisebb az adóalap, ugy hogy elég, ha a tiszta földadó 35 koronát tesz ki. De ez csakis a községekben van igy, mert rendezett tanácsú városokban már elég, ha 8 korona 10 fillért tesz ki a földadó. Ha tehát valaki rendezett tanácsú városnak lakója, akkor már 8 korona 10 fillér földadóval választhat, de ha a szomszéd községben lakik, akkor már 35 korona földadót kell fizetnie. A választási törvénynek ezen anomáliája leginkább abból tűnik ki, ha összehasonlítjuk az egyes választókerületeket a czenzus nagysága tekintetében. Hunyadmegyének megvan az a szerencséje, hogy egyik választókerületében a magyarországi, többi öt kerületében már az erdélyi czenzus van érvényben. És az eredmény az, hogy abban a kerületben, a melyben a
