Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-456

456. országos ülés 190í Julius 6-án, szerdán. 253 Elnök (csenget): Kérem a képvisejő urakat, ne méltóztassanak folyton közbeszólni! Bakó József: Én végig hallgattam a miniszterelnök ur programmját, a melyet itt bemutatkozása alkalmával elmondott. Ha jól emlékezem, ebben a programmbeszédben megemlékezett egy pár szóval e nagyon is fontos törvényczikkró'l, a mit nagyon jól tett akkor a t. miniszterelnök ur, mert hiszen én biztosithatom a miniszterelnök urat arról, hogy bármely kormányelnök kormányzási munkájában sohasem boldogulhat, hogyha a koronás király által szentesitett ezen élő törvénynek, az 1848. évi XX. törvényczikknek végrehajtását mielőbb meg nem kezdi. (Igaz! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) Én ugy fogom fel a dolgot, hogy nemcsak a magyar haza és más rendű és rangú lakosai előtt, hanem és legfőkép a magyar király miniszterelnöke előtt szentnek kell lennie minden oly törvénynek, a melyet a magyar nemzet apostoli királya legmagasabb aláírásával érvényességre emelni kegyeskedett. Vagy azért nem hajtja talán végre a miniszterelnök ur ezt a törvényt, mert azt gondolja, hogy az felekezeti törvény és igy nem tartozik a ház elé? Hát ha igy gondolkodik a miniszterelnök ur, akkor nagyon méltóztatik csalódni. Ez a törvény nem felekezeti törvény, hanem valóságos nemzeti törvény. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőhaloldalon.) Nem a protestáns zsinatokon összegyűlt papok és világiak fogalmazták azt, nem azok emelték törvényre, hanem az 1848. időnek örökre feledhetetlen nagy férfiai, a kik azon időben a magyar országgyűlés tevékeny tagjai valának, azok szavazták meg ezt a törvényt a magyar országgyűlésen, még pedig azon czéiból, hogy a vallásfelekezetek között legyen meg a teljes egyenlőség anyagilag is, mivel mindannyian egy Istennek gyermekei, egy Krisztusnak megváltottai, egyhazának a fiai vagyunk. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Fájdalmasan hat tehát szivemre az, hogy a miniszterelnök ur erről a törvényről programmbeszóde óta egyáltalán semmit nem intézkedett, holott ennek a törvénynek végrehajt protestáns Dépek megélhetéséhez, fennállásához, fenmaradásához ép oly szükséges, mint a levegő. Kiszámíthatatlanok azok a károk, a melyek hazánkra haramiának ezen törvény végre nem hajtása által. A protestánsoknál a csak nagynehezen elviselhető polgári adó mellett a néha nagyon terhes egyházi adó is ólomsulylyal nehezedik a népek vállaira és a nagy teher elől menekülni szándékozván, kénytelenek vándorbotot venni a kezükbe és ezt a hazát, a melyről a költő azt írja, hogy a nagy világon e kivül nincsen számodra hely, keserves könyhullatások közt hagyja el. Es igy világos dolog az, hogy a protestánsokra vonatkozó és anyagi jólétüket biztosító törvény végre nem hajtása egyik legfőbb oka a magyar faj nagymérvű | pusztulásának. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A törvény végrehajtását tovább már halasztani nem lehet. Nem beszél én belőlem semmiféle felekezetieskedés. De igenis, azt jogosan követeljük az államtól, a mit számunkra szentesített törvény biztosit. Boldoguljanak csak más vallásfelekezetek az államtól nyert nagy anyagi javaikkal, én ezt nem irigylem, de azt az igazságot itt mindig jogosan követelem, hogyha pl. az állami javakból egy-egy római katholikus fejére 10 korona esik, akkor egy-egy protestáns főre is ne négy fillér, hanem 10 korona essék. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Akárhányszor volt veszedelemben a haza, a történelem tanúsága szerint, mindig teljes erővel küzdött a veszélyek ellen a protestantizmus. (Igaz! Ugy van! a szélsobahlgalon.) Hazánk és nemzetünk érdekeit minden alkalommal hazafias bátorsággal, lankadatlan vitézséggel és azt lehet mondani, odaadó halálmegvetéssel védelmezte meg, megoltalmazta a magyarság végvárait, sőt volt eset rá akárhány, hogy az ilyen nemzeti küzdelem sok magyar családnak nemcsak testi erejét, hanem anvagi javait is végkép felemésztette. Az 1848: XX. t.-cz. végrehajtása tehát mindössze csak gyenge kárpótlás lenne úgyszólván azokért a hazafias áldozatokért, a melyeket a magyar protestantizmus a nemzet érdekében a haza oltárára oly bő mórtékben meghozott. Mindezeket tekintve, minden olyan embernek, a ki magát magyarnak állítja, követelnie kell ezen holt törvény életbeléptetését, mert csakis ez biztosithatja a jövőben is a magyarságnak, a magyar nemzetnek fenmaradását. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ajánlom tehát, hogy ha már a miniszterelnök ur ezen nagyon szükséges törvényről az ő programmjában megemlékezett, akkor ne csak ígéret legyen ez a miniszterelnök ur szájában, hanem hasson oda. hogy e törvény mielőbb végrehajtassák, mert e nélkül sohasem lehet boldogsága a magyar hazának és sohasem lehet biztos alapja az ő kormányelnöki székének. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Összevonva már most, t. ház, beszédem tartalmát, kijelentem a t. ház előtt azt, hogy én költségvetést 67-es kormánynak nem szavazok meg mindaddig, a mig önálló magyar hadsereg, magyar vezényszó, magyar zászló, magyar jelvények, önálló vámterület és nehéz gazdasági kérdéseink üdvös és szerencsés megoldása, az 1848 : XX. t.-cz. végrehajtása meg nem lesz. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ezek nélküb a költségvetést meg nem szavazom, mert hazám boldogságát és felvirágzását csak ue;y remélem, ha ezek a nemzetboldogitó eszmék végre-valahára diadalt fognak aratni. A költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés a bal- és szélsöbaloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem.