Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-456

252 4-56. országos ülés 1904 Julius 6-án, szerdán. parancsoljon és ne határozzon ! (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A magyar nemzet olj sok századokon keresztül vérével és pénzével tar­totta fenn Ausztriát és mégis mindig ugy kellett tánczolni a magyarnak, a mint Bécsben fütyül­tek. De hála legyen az istennek, a mi SZÍVÓS nemzetünk gyorsan halad most már azon irány felé, a mikor majd ez a nemzet ki fogja vívni magának a túlsúlyt és a vezérszerepet. Bármilyen vészes viharokat kellett is a magyar nemzetnek mind ez ideig kiállania, mégis eddig még mindig megőrizte a maga nyelvét és megmentette ezer­éves alkotmányát. A 48-iki szabadságharcz után Bach, Schmer­ling, Metternich minden áron németté akarták tenni a mi országunkat, de ez nem sikerült nekik. Ezt az aknamunkát folytatja most is Bécs mi ellenünk és még nagyobb baj az, hogy ezen átkos munkájában a mi kormányunk is teljesen segítségére dolgo/.ik. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Segítségére dolgozik azért, mert a miniszterelnök ur épen a német nyelv jogos voltát erősítgeti Magyarországon. Ebbe pedig ez a nemzet soha, de soha belenyugodni nem fog. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha még a magyar király és a magyar haza iránti szent szeretetre buzdítanák azt a katonát, a mikor annak be kell vonulnia, akkor talán nyugodtabban türnők ezeket a hadügyi költsé­geket. De végtelen szomorúsággal tapasztaljuk azt, hogy a ki egyszer oda bevonult, annak meg kell tagadni magyar voltát, országát és hazáját, ki kell vetni elméjéből azt, hogy az a nemzet létezik, el kell felejtenie azt a szót, a melylyel az ő szerető édes anyja dajkálás közben elaltatá, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ki kell tépni szivéből minden hazafias érzést, el kell felejteni hazájának dicső múltját, őseinek és hőseinek emlékeit. Nem szabad neki tisztelni és szeretni a háromszínű lobogót, csak a két­színű sárga feketét. El kell felejtenie a dalt, a mely ringó bölcsője mellett zengett fiilébe, neki csak a G-otterhaltét fújják, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) neki a Zrínyiek, Rákócziak, Bercsónyiek és Kossuthok nem lehetnek eszmény­képei, csak a Haynauk, Hentzik és "Windisch­graetzek. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélső­baloldalon.) A történelem tanítása szerint Hunyadi Mátyás óta ez a nemzet, ez a szegény nemzet csak tűrt és szenvedett. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt bizonyítja a nemzetnek egész történelme, kiomlott vére, keserű könyei, titkos sírása, néma bánata és fájdalma. A nem­zet szive most is nagyon sebes és ezt a sebet rajta a 67-es kormányok ütötték. De Isten segítségével meg akarjuk gyógyítani a mi vérző sebünket, a midőn itt teljes erővel a magyar nemzetnek, a magyar haza magasságának óha­ját, vágyát és akaratát védelmezzük és ezeknek érvényt kívánunk szerezni. Minket nagy és nehéz munkáinkban megijeszteni és megállítani nem lehet, hiszen velünk érez az egész nemzet eszé­vel, lelkével és szivével. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A nemzetet pártunk nézeteivel és eszméivel teljesen összeforrva látjuk és ezen érzések együttes hullámai meg fogják rendíteni az osztrák hatalom sziklavárát és mindaddig fogjuk azt döngetni, a mig ledönteni nem sike­rül. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem tűrhet­jük el tovább azt, hogy Magyarországon még most is nem a magyar, hanem az osztrák legyen az ur. A bécsi hatalomnak meg kell mondanunk, hogy ilyen hamis látszatokat sokáig fentartani nem lehet és még kevésbbé lehet a magyar felett uralkodni. Világos fojtogatása az a nemzetünknek, hogy a bécsi hatalom nálunk Magyarországon ma a német kommandóból engedni egyáltalá­ban nem akar, mert hiszen ezzel csak a tiszta németséget akarja ránk, országunkra erősza­kolni. Ez nekünk nem kell. Mi magyarok aka­runk maradni, fogunk is maradni. És azt is akarjuk, hogy az a hadsereg, a mely hivatva vau a mi apostoli királyunknak életét őrizni és oltalmazni, szintén magyar legjen. Úgyis sok mindenünket elviszi már az osztrák, nyelvünket már nem adjuk oda s nem cseréljük fel vele. Mesés olcsó áron viszi ki tőlünk azokat az anyagokat, a melyeket a kereskedelmi és ipar­czikkek feldolgozására használnak fel, s mikor elkészültek ezek az áruczikkek, akkor eláraszt­ják ezekkel a mi országunkat és hitvány mun­kájukkal teljesen kiszorítják és a sárga földig tönkreteszik a magyar kisipart, az egy pakli gyufától kezdve egészen a frőzekéig. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezért van olyan roppant sok munkanélküli egyén az ország fő­városában, a kiket, ha az ingyentej és ingyen­kenyér nem táplálna, bizonyára halomszámra hevernének az éhenhaltaknak tetemei az utczán. (Derültség jobbfelöl. Egy hang a szélsőbaloldal­ról: Mit röhögnek?) Gajáry Géza: Röhögnek azon, hogy G-abányi elhiszi, a mit Bakó most mond. Bakó József: Beszédemben meg kell még emlékeznem arról a fontos, de, sajnos, még most sem foganatositott, — bár már 56 év óta szentesitett — törvényről, a mely a protes­tánsok anyagi jólétét és boldogulását biztosit­hatná, ha végrehajtva volna, s ez az 1848: XX. törvényczikk. Meglehet, hogy már hetedszer hozom elő ezt ebben a házban, talán vannak olyanok is, a kik beszédemet hallgatni szere­tik ; de a kik ezt nem szeretik, (Igaz! Ugy van! a székobáloldalon.) azok az igazságot sem szeretik. Olay Lajos: Kérdezd meg Tiszát, nyilat­kozzék, hogy akarja-e! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérdezd meg, nyilatkozzék, igaz-e, hogy akarja az 1848. XX. t.-czikket végrehajtani? Bakó József: ígérni is, megadni is, nagyon sok, azt mondja, (Zaj a szélsőbaloldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents