Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-456

252 4-56. országos ülés 1904 Julius 6-án, szerdán. parancsoljon és ne határozzon ! (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A magyar nemzet olj sok századokon keresztül vérével és pénzével tartotta fenn Ausztriát és mégis mindig ugy kellett tánczolni a magyarnak, a mint Bécsben fütyültek. De hála legyen az istennek, a mi SZÍVÓS nemzetünk gyorsan halad most már azon irány felé, a mikor majd ez a nemzet ki fogja vívni magának a túlsúlyt és a vezérszerepet. Bármilyen vészes viharokat kellett is a magyar nemzetnek mind ez ideig kiállania, mégis eddig még mindig megőrizte a maga nyelvét és megmentette ezeréves alkotmányát. A 48-iki szabadságharcz után Bach, Schmerling, Metternich minden áron németté akarták tenni a mi országunkat, de ez nem sikerült nekik. Ezt az aknamunkát folytatja most is Bécs mi ellenünk és még nagyobb baj az, hogy ezen átkos munkájában a mi kormányunk is teljesen segítségére dolgo/.ik. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Segítségére dolgozik azért, mert a miniszterelnök ur épen a német nyelv jogos voltát erősítgeti Magyarországon. Ebbe pedig ez a nemzet soha, de soha belenyugodni nem fog. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha még a magyar király és a magyar haza iránti szent szeretetre buzdítanák azt a katonát, a mikor annak be kell vonulnia, akkor talán nyugodtabban türnők ezeket a hadügyi költségeket. De végtelen szomorúsággal tapasztaljuk azt, hogy a ki egyszer oda bevonult, annak meg kell tagadni magyar voltát, országát és hazáját, ki kell vetni elméjéből azt, hogy az a nemzet létezik, el kell felejtenie azt a szót, a melylyel az ő szerető édes anyja dajkálás közben elaltatá, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ki kell tépni szivéből minden hazafias érzést, el kell felejteni hazájának dicső múltját, őseinek és hőseinek emlékeit. Nem szabad neki tisztelni és szeretni a háromszínű lobogót, csak a kétszínű sárga feketét. El kell felejtenie a dalt, a mely ringó bölcsője mellett zengett fiilébe, neki csak a G-otterhaltét fújják, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) neki a Zrínyiek, Rákócziak, Bercsónyiek és Kossuthok nem lehetnek eszményképei, csak a Haynauk, Hentzik és "Windischgraetzek. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A történelem tanítása szerint Hunyadi Mátyás óta ez a nemzet, ez a szegény nemzet csak tűrt és szenvedett. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt bizonyítja a nemzetnek egész történelme, kiomlott vére, keserű könyei, titkos sírása, néma bánata és fájdalma. A nemzet szive most is nagyon sebes és ezt a sebet rajta a 67-es kormányok ütötték. De Isten segítségével meg akarjuk gyógyítani a mi vérző sebünket, a midőn itt teljes erővel a magyar nemzetnek, a magyar haza magasságának óhaját, vágyát és akaratát védelmezzük és ezeknek érvényt kívánunk szerezni. Minket nagy és nehéz munkáinkban megijeszteni és megállítani nem lehet, hiszen velünk érez az egész nemzet eszével, lelkével és szivével. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A nemzetet pártunk nézeteivel és eszméivel teljesen összeforrva látjuk és ezen érzések együttes hullámai meg fogják rendíteni az osztrák hatalom sziklavárát és mindaddig fogjuk azt döngetni, a mig ledönteni nem sikerül. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem tűrhetjük el tovább azt, hogy Magyarországon még most is nem a magyar, hanem az osztrák legyen az ur. A bécsi hatalomnak meg kell mondanunk, hogy ilyen hamis látszatokat sokáig fentartani nem lehet és még kevésbbé lehet a magyar felett uralkodni. Világos fojtogatása az a nemzetünknek, hogy a bécsi hatalom nálunk Magyarországon ma a német kommandóból engedni egyáltalában nem akar, mert hiszen ezzel csak a tiszta németséget akarja ránk, országunkra erőszakolni. Ez nekünk nem kell. Mi magyarok akarunk maradni, fogunk is maradni. És azt is akarjuk, hogy az a hadsereg, a mely hivatva vau a mi apostoli királyunknak életét őrizni és oltalmazni, szintén magyar legjen. Úgyis sok mindenünket elviszi már az osztrák, nyelvünket már nem adjuk oda s nem cseréljük fel vele. Mesés olcsó áron viszi ki tőlünk azokat az anyagokat, a melyeket a kereskedelmi és iparczikkek feldolgozására használnak fel, s mikor elkészültek ezek az áruczikkek, akkor elárasztják ezekkel a mi országunkat és hitvány munkájukkal teljesen kiszorítják és a sárga földig tönkreteszik a magyar kisipart, az egy pakli gyufától kezdve egészen a frőzekéig. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezért van olyan roppant sok munkanélküli egyén az ország fővárosában, a kiket, ha az ingyentej és ingyenkenyér nem táplálna, bizonyára halomszámra hevernének az éhenhaltaknak tetemei az utczán. (Derültség jobbfelöl. Egy hang a szélsőbaloldalról: Mit röhögnek?) Gajáry Géza: Röhögnek azon, hogy G-abányi elhiszi, a mit Bakó most mond. Bakó József: Beszédemben meg kell még emlékeznem arról a fontos, de, sajnos, még most sem foganatositott, — bár már 56 év óta szentesitett — törvényről, a mely a protestánsok anyagi jólétét és boldogulását biztosithatná, ha végrehajtva volna, s ez az 1848: XX. törvényczikk. Meglehet, hogy már hetedszer hozom elő ezt ebben a házban, talán vannak olyanok is, a kik beszédemet hallgatni szeretik ; de a kik ezt nem szeretik, (Igaz! Ugy van! a székobáloldalon.) azok az igazságot sem szeretik. Olay Lajos: Kérdezd meg Tiszát, nyilatkozzék, hogy akarja-e! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérdezd meg, nyilatkozzék, igaz-e, hogy akarja az 1848. XX. t.-czikket végrehajtani? Bakó József: ígérni is, megadni is, nagyon sok, azt mondja, (Zaj a szélsőbaloldalon)