Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-456

250 i56. országos ülés 19Qk Julius 6-án, szerdán. nyilatkozatai folyton táplálják úgyszólván a gyanakodás tüzét, ugy, hogy valósággal tiszta lehetetlenség, a mig ez a kormány ül a kormányzat székén, hazánknak boldogsága, felvirágzása. Ezért az a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, mindenkor küzdeni fog a nemzeti jogok mellett a 67-es kormány ellen, mert nem engedheti meg a mi pártunk azt, hogy a miniszterelnök ur az ő kormányával együtt végképen letörje a nemset erejét és úrrá tegye Magyarország felett az osztrákot. Kell, hogy kudarczot valljon az ő kormányzatával, mert ennek ellenében nem lehetne az országot a zűrzavarból, a kormányzati rendszer hiányából származó kapkodástói és a nemzeti fejlődés megakasztásától megmenteni. Vissza kell verni a mi pártunknak minden támadást, melyet a kormány intézni merészel a mi alkotmányunk, közszabadságunk és közgazdaságunk ellen. Hiszen valósággal osztrák helytartóság van itt nálunk Magyarországon. A miniszterelnök ur is csak addig alkotmányos, a mig ugy tánczol ez a parlament, a hogy ő hegedül, különben pedig mindig zsarnokságra, erőszakra és hatalmi túlkapásra kész. Hogyne volna tehát helyén ez ellen felszólalni a mi pártunk részéről és megtagadni a költségvetést egy ilyen kormánytól, nem is szólva a czivillistának két millióval való felemeléséről, a mely a 450 milliós hadügyi kiadás mellett elviselhetetlen teherként nehezednék erre az országra. De hogy is lehet a mostani időben ilyenre gondolni, a mikor a hallatlan rossz termés miatt az országban mindenfelé csak inség és nyomor található. Természetes tehát, t. ház, hogy mi nem bizhatunk egy olyan kormányban, a mely öszszes hazafias törekvéseinknek meghiúsítására tör. Már pedig a mi nemzeti jólétünk, boldogságunk, előrehaladásunk és fejlődésünk a legfeltettebb drága kincse a mi lelkünknek és ennek megakadályozását, feltartóztatását eltűrnünk nem lehet és nem szabad. (Ugy van! Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) Ezen feltartóztatás ellen mindenkinek kötelessége küzdeni, de különösen kötelességünk nekünk, függetlenségi párti képviselőknek, a kik a magyar nemzet önállóságáért és a magyar államiság teljes kiépítéséért vérünkkel és életünkkel választóinknak adott becsületes Ígéretnél fogva, de meg multunknál fogva is kell, hogy sikra szálljunk. (Igaz! Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) A kiegyezés kérdése is egyik fontos ok a harczra. Az önálló magyar vámterület kérdésében már igazán nem engedhetünk, és jogosan háborodik fel e párt az ellen, a ki ezt a nemzetet utolsó reménységétől is megfosztani akarja. (Ugy van! Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) Van a mi pertunknak 1902 augusztus 14-éről egy egyhangúlag hozott határozata, melyben ki van mondva, hogy e pártnak az önálló vámterület mellett minden lehetőt el kell követni. Ennélfogva tisztelettel kijelentem, hogy a mely kormány olyan szándékkal jön, hogy az önálló vámterület felséges eszméjét végképen megölni akarja, legyen az a kormány bár a legnépszerűbb, a legtörvénytis/.telőbb, a legmagyarabb kormány, azért én az ellen a kormány ellen harczolni meg nem szűnnék soha. Gabányi Miklós: Annak pusztulnia kell! (Derültség a jobboldalon.) Bakó József: Kishitüeknek kell neveznem azokat, a kik leveretésről, elnyomatásról, abszolutizmusról beszélnek. Pártunknak elszánt, férfias, hazafias munkálkodása én szerintem csakis diadallal végződhetik. Rég elmultak azok az idők, a melyekben Európa szivében népeket elnyomni, népek felett zsarnokoskodni lehetett. Ma a népekben is elevenen lüktet létüknek tudata, ma hiszik és vallják a monarchikus államokban is azt, hogy a milliók nem egyért, hanem az egy van a milliókért. (Igaz! Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) Ma már a szuronyerdő, a rengeteg sok ágyú és a puska a trónoknak nem ad elég szilárd alapot. Ma már a népek nem rettegnek, ha az uralkodók redőkbe vonják homlokukat, de igenis az uralkodók rettennek meg, mihelyt zizeg a nád és zörög a haraszt. (Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) A király és a nép annyira rá van ma már egymásra szorulva, hogy a leghatalmasabb uralkodóházak is csak addig élnek, a meddig a népnek élnek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ki az tehát, a ki azt meri vitatni, hogy a magyar nemzet tulajdonképen jogtalanul harczol önállóságáért, függetlenségeért, szabadságáért és anyanyelvének megtartásáért? Miért volna ez a magyar nép hitványabb a svájczinál, a belgánál, a nemetalföldinél, románnál és szerbnél? Miért legyen Magyarország egyetlen olyan ország egész Európában, a melynek nincsen önrendelkezési joga, miért legyen ez egyetlen, melyben vétek a ha7afiság és felségsértés a nemzeti erény ? (Élénk helyeslés a szélsÖbaloldalon.) Ennek a visszás, ádáz állapotnak most már végre-valahára véget kell vetnünk. (Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) Nekünk, mint a nép képviselőinek mindig a nép érzését és jogait kell képviselnünk és védelmeznünk. (Egy hang a baloldalon: Minden téren) ... A nemzet jogaiért kell most is küzdenünk egy olyan harczot, a melynek tisztázni kell mindent, a mi elavult, homályos és ingatag, és a melynek végeredményében el kell érnie azt, hogy a 67-es kormány költségvetése meg ne szavaztassák. És csak az legyen a királyé, a mi eddig volt, de legyen meg a népnek is, a mi a népé, egyiknek se legyen se több, se kevesebb, mint a mi őket jogosan megilleti. (Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) Szerintem sem a király fizetésének emelésére, sem a hadügyi költségekre többet nem adhatunk, mint a mennyit eddig adtunk. Ez a nemzet az óriási terheket csak a legnagyobb nyomorúsággal, úgyszólván létezése alapjának megtagadásával tudta elviselni s az eddigi terhek miatt