Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-456

Í56. országos ülés 190k Julius 6-án, szerdán. 249 tak belőle sohasem. (Igaz ! Ugy van! a szélső­baloldalon.) Most sem akarunk tehát tovább szolgái lenni az idegen vezényszónak. Erre kényszerit bennünket ősi alkotmányunk és sza­badságunk iránti rendithetlen szeretetünk, mi által méltó lett ezen nemzet azon világtörténeti rendeltető ére, a melyre az emberiség sorsát intéző gondviselés által kijelöltetett. Nem aka runk többé szolgái lenni az idegen vezényszó­nak, inkább egymás után bukjanak meg a 67-es kormányok, (Élénk helyeslés a néppárton és a szélsőbaloldalon.) de a magyar vezényszó­nak, az önálló hadseregnek, a magyar jelvény­nek, a magyar zászlónak okvetlenül meg kell lenni. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) De meg kell lenni az önálló vámterületnek is, mert a közös vámterület mellett sohasem derülhet fel a boldogság napja sokat szenvedett hazánkra. Széll Kálmán miniszterelnök azért bukott ki miniszterelnöki székéből, mert ezekről a nemzeti jogokról hallani sem akart. Az a miniszterelnök, a ki abban az időben a. képviselőháznak óriási nagy többségével ren­delkezett, sem volt képes ellentállam annak a nagymérvű erkölcü nyomásnak, a melyet az ellenzék által itt e házban kifejteit nemzeti közvélemény gyakorolt reá. Elbukott itt Széll Kálmánban az az államférfiú, a ki nem közön­séges népszerűséggel és figjelemre méltó egyéni tulajdonságokkal rendelkezett; teljesen elbukott és lehanyatlott, midőn hazánk legbecsesebb jogai­val, érdekeivel a azt hiszem, talán saját benső meggyőződésével is ellentétbe helyezkedett. Intő példa lehetne talán ez a jelenlegi miniszterelnök urnak, a ki sokáig tartó szárnypróbálgatásai' után nem ugyan a nemzetnek óhajtására, hanem a király különös kegyelméből ide a hatalom polczára kineveztetett. Ennek a kormánynak költségvetését el nem fogadhatom és meg nem szavazhatom, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) mert a király környezete Magyarország iránt a legcsekélyebb jóindulattal sem viseltetik és a magyar nemzet jogai iránt a legkisebb tiszteletet sem mutatja. Sajnos, szerintük Magyarország egy meghódított ország, a melyben csakis német nyelvű hadsereg lehet. Hát kérdezem a t. házat: vájjon mit szólana más, akármely ország polgársága ahhoz, ha az ő katonaságának tisztjeit mindig idegen nyelven hallaná beszélni, s ha az ő hadseregeién a vezényszó, a zászlók és a jelvények is idegenek lennének ? Azt hiszem, hogy nem tűrné ezt el még a legkisebb, leghitványabb ország sem! Csakis mi szegény magyarok képezünk egyedül kivételt az egész világon. (Igaz! TJgy van! a szélsobalolda Ion). De mi sem lehetünk már többé kivételek s azt mondjuk, hogy ha a miniszterelnök ur a császár embere, legyen a császáré, de akkor ne akarjon egyúttal magyar miniszterelnök is lenni; s azt mondjuk, hogy ha a hadsereg, a melynek közös hadsereg a neve, a császáré, akkor fizesse KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXVI. KÖTET, annak eltartási költségeit a császár és a közös hadsereg költségeit ne vanják a szegény magyar nemzetnek nyakába. Hogyan szavazhatnánk mi meg egy olyan kormánynak a költségvetést, a mely kormány sohasem Magyarországnak, hanem mindig Ausz­triának malmára hajtja a vizet ? Hogyan szavaz­hatnánk meg ennek a kormánynak költségveté­sét, a mely a német nyelv jogosságát bizonyít­gatja Magyarországon? (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon) Most kell igazán résen lennie az ellenzéknek, mert, a mint látszik, ezen kor­mány alatt bekövetkezett azon szomorú idő, a midőn erőszakkal nyomják el a nemzeti jogokat és törekvéseket s előre nem látott nagy időre, sőt talán örökre ki akarnak bennünket szolgál­tatni Ausztria kapzsiságának. Mutatja ezt a miniszterelnök merev magatartása és azon épen nem irigylésre méltó tulajdonsága, hogy sokat ígér és semmit sem ad. Ezért idegenkedik tőle a nemzet, a mit még csak fokoz az az erőszakos bánásmód, hogy az országot tűzzel-vassal, bör­tönökkel akarja kormányozni, miért is az ő erő­szakos munkáját mindenfelé börtönökbe zárt pol­gároknak átka kiséri. Magyarország népe boldog csak ugy lehet, ha a nemzeti jogok és követelések a nemzetnek megadatnak, vagy pedig a jelenlegi kormány mind ott hagyja az ő miniszteri székét. Nekünk csak kárunkra van az olyan kormány, a mely a császári hatalomnak úgyszólván első bizal­masa, a mely a politikában furfangos, a kor­mányzásban erőszakos, mint ezt legtöbb szerep­lése is bizonyítja. Keserű tapasztalatokat sze­reztünk mi arról, hogy a miniszterelnök úrral hazánkra nem annyira a békesség hasznos kor­szaka, mint inkább először a becsapásnak, az­után az erőszakoskodásnak és önkényuralomnak korszaka érkezett meg. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De a függetlenségi párt mindenkor őrt fog állani a nemzet drága közkincsei fölött. Minket azért küldöttek fel ide választóink, hogy hazánk­nak törvényadta jogait tőlünk telhető erővel megvédelmezzük, és mi kötelességünknek meg is fogunk felelni. Költségvetést a 67-es kor­mánynak mindaddig meg nem szavazunk, a mig magyar vezényszó, magyar zászló, önálló magyar hadsereg nem lesz. Nemzetünknek ezen jogaiért teljes erővel fogunk küzdeni, mert előttünk a jog, hátunk mögött a nemzet, és a nemzet tá­mogat minket, ha netalán elcsüggednénk, mert erőt, lelkesedést, biztatást, uj elevenséget önt az belénk, hogy teljes erővel síkra szálljunk a ve­szedelmes 67-es kormány ellen. A magyar nemzetnek most egy erŐ3 köz­pontra volna szüksége, a mely Ausztriával szem­ben is elég bátor lenne arra, hogy annak túl­ságos követeléseit visszautasítsa. Erre a nevezetes szerepre azonban a jelen­legi kormány teljesen alkalmatlan. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Tétovázó, kertelő, 32

Next

/
Thumbnails
Contents