Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-456

248 456. országos ütés Í904 Julius 6-án, szerdán. külföldön szerezte meg. Ez nem történt meg. így vagyunk nagyon sok hasonló dologgal. Ezekben akartam egyéni nézeteimnek kifejezést adni és a mennyiben a költségvetés tárgyalása alkalmából minden egyes felszólaló képviselő kijelenti, vájjon a kormány iránt bizalommal viseltetik-e, én is kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a kormány iránt bizalommal nem viseltetem és hogy a beterjesztett törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadom el. (Élénk helyeslés a szdsőbaloldalon.) Rákosi Viktor jegyző: Bakó József! Bakó József: T. képviselőház! Midőn tisztelettel kijelentem, hogy a tárgyalás alatt lévő költségvetést el nem fogadom, (Helyeslés a szélsőhaloldalon.) engedje meg a t. ház, hogy ezen kijelentésemet némiképen megindokoljam. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Ha a világtörténelmet szorgalmasan olvasgatjuk, világos képet alkothatunk magunknak azon aranyigazságról, hogy egy országot csak olyan ember kormányozhat, egy ország kormányának élén csak olyan ember állhat meg biztosan, a kinek lábai alatt sziklakeménységű talaj van, vagyis a ki birja az ország lakosságának rendithetetlen bizalmát és ragaszkodó szeretetét. Ezek nélkül hiába foglalja el a kormányelnöki széket akármilyen erőszakos ember, nem sokáig gyakorolhatja az a magas állásban a hatalmat, mert mig feje a csillagokat verdesi, lábai alatt megreped a föld. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Midőn Magyarország jelenlegi miniszterelnöke, gróf Tisza István kormányelnöki székét elfoglalta, hogy ezt az országot kormányozza, nem gondolta meg azt, hogy az ő kormányzása nagy nehézségekbe ütközik, mert a miniszterelnök ur a magyar nemzet életviszonyait, a magyar népnek politikai talaját, a magyar népnek saját hazája iránti nemes lelkületét, a magyar népnek a koporsóból is kitörő és eget kérő magyar szellemét figyelemre sem méltatta. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Megáll az ész, megáll a gondolat, a jó reménység világító fáklyája teljesen kialszik a magyar szivekben, ha látjuk azt, hogy a miniszterelnök összes kormányával inkább dolgozik Ausztria, mint szegény Magyarország javára. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Miniszterelnöki programmjában nagyon sokat igért, a melyből mind ez ideig semmit sem teljesített olyant, a miből szegény hazákra nézve csak a legkevesebb haszon is háromolhatnék. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Csak játszik a miniszterelnök ur ezzel a nemzettel. Olyan játékot űz vele, mint az a bűvész, a ki kis varázsvesszejével megérint egy dobozt és abból rengeteg mennyiségű pántlikát húzogat elő, de a mely pántlikákból az egyik fehér, a másik sárga, a harmadik lilaszin, a negyedik rózsaszín, az ötödik fekete, a miniszterelnök uré azonban mindig fekete-sárga. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A miniszterelnök ur tehát bújósdit játszik az egész nemzettel. Ezt pedig Rákóczinak és Kossuth Lajosnak nemzete soha meg nem engedheti. Ez a nemzet tudott magának államot alkotni, tudta azt mindenkor rendezni és fentartani, de csak ugy, hogy a nemzet éber lelkű férfiai mindig őrködő szemekkel kisérték az ország kormányzásának menetét. A hatalom és dicsőség nem fojtott el minket, szenvedéstől és megaláztatástól soha meg nem ijedtünk, hanem mindez ideig megmaradtunk erősnek, nemzetnek és magyarnak. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiába próbált nálunk szerencsét rengeteg sokaságával a hóditó barbár, hiába akart minket erőszakkal és ravaszsággal eltemetni mindig a német; a magyar nemzetet ki nem irthatták, végképen le nem igázhatták, el nem seperhették. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalion.) Ha tehát a miniszterelnök ur mindig csak Ausztria javára billenti el a mérleget, ezzel a munkálkodásával egyáltalában nem sokra mehet. Mert ezen az oldalon, a hol én állok, nem az osztrákok, nem a közös hadseregnek hivei vannak, hanem a magyar királynak hivei, a magyar nemzetnek képviselői. (Az elnöki széket Jakabffy Imre foglalja él.) Salacz Gyula: Hát mi kik vagyunk ? (FelMáltásolc a szélsäbaloldalon: La.banczok! Zaj.) Bakó József: Mi nem tűrjük el semmiesetre azt, hogy minden téren a német nyelv legyen az uralkodó, mert tudjuk s érezzük, hogy a miniszterelnök urnak ez a törekvése csakis a magyar haza és a magyar nemzet ellen irányul. (Helyeslések a ssélsöbaloldalon.) Nekünk a német vezényszó tovább nem kell, és tisztességes fegyverekkel ki fogjuk vivni azt, hogy a magyar katona nem az átkos német szóra, hanem az örvendetes magyar vezényszóra fogja teljesíteni a maga kötelességét. (Helyeslések a szélsőbaloldalon.) A függetlenségi pártot ezen nemes törekvésében támogatja az egész nemzet. (Igaz! Ugy van! a szélsäbaloldalon.) Már pedig a történet világosan azt tanítja, hogy ez a nemzet veszedelemben, viharban egyaránt kitartó volt, ördögnek, pokolnak, töröknek, németnek mindig ellentállt, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és képes volt a legnagyobb veszedelmekkel megküzdeni azért, hogy legdrágább kincseit, nyelvét és szabadságát a legnagyobb gonddal megőrizze. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Még a vérpadok, még az akasztófák sem ijesztették meg e nemzetet, még a penészes börtönök sem akadályozták meg azt, hogy ez a nemzet az ő törvényszabta jogaiért ne harczoljon. A vezéreket, a buzditókat, a lelkesítőket, a nemes példaadókat megölhették, száműzhették és sanyargathatták, de annál több lett a követőjük a hontalanságban, a száműzetésben és a szenvedéseknek egész tömkelegében. A börtönök, a gályák, az idegen haderő fogva tartI hatták a magyart, de szolgát nem formálhat-