Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-456

i-56. országos ülés ÍWh Julius 6-án, szerdán. 245 Felszólalásomban ki akarok terjeszkedni röviden a városok mai helyzetére, azután a kisbirtokosok állapotáról, valamint a kisiparosok helyzetéről akarok szólani. De mielőtt erre áttérnék, méltóztassék nekem megengedni, hogy visszapillantást vessek a porosz-osztrák habomra. Ismeretes, hogy a poroszok Ausztriát a legutóbbi hadjárat alkalmával legyőzték, a minek a kiegyezés lett az eredménye. Ismeretes dolog az is, hogy később Poroszország, Olaszország és az osztrák-magyar monarchia hármasszövetséget kötött. Ezen szövetség megállapítása alkalmából kimondatott az, hogy Bécsnek, illetőleg Ausztriának szintén nagyhatalommá kell lennie. Miután ez Bécsben kimondatott, meghagyták a magyar kormánynak, hogy ennek érvényt szerezzen. Érvényt eimek csak ugy lehetett szerezni, ha a magyar kormány gondoskodik elsősorban a katonai létszám felemeléséről, másodsorban pénzről. Az elsőn ugy vélt segíteni, hogy az általános védkötelezettséget hozta be, és hogy mégis ennek a magyarnak is adassék valami, megengedték, hogy a honvédséget létesítsék. De a másik kérdés, nevezetesen a nagyhatalmi állással járó óriási kiadások fedezése már sokkal nehezebb volt. Pénz nem volt. Mit kellett tehát tenni? A magyar kormány hozzányúlt a regálé elvételéhez és el is vette ugy a községektől, valamint egyesektől. Ezen regále-pa pirók kártalanítása czimén az állam fizetett 4 és fél százalékot, de az átvétel alkalmával a regálé-érték leszállittatott, ugy, hogy az illető városok alig kaptak valamit. A kormány gondoskodott arról, hogy különösen a városok kárpótlást nyerjenek és megengedtetett nekik, hogy laktanyákat építsenek, mondván, hogy a laktanyák építése által, a hol összpontosittatik a katonaság, a fogyasztás czimén azért, a mit a regálepapiroknál esetleg vesztettek, megtérítést fognak kapni. Azt tudják, hogy ez a megtérítés minő, mert hiszen gondoskodás történt a beszállásolási törvény meghozatala alkalmával, hogy a lakbérilletmény az osztályozásnál minél lejebb szállíttassák, a minek az lett az eredménye, hogy az illető városok az általuk beruházott összegeknek még a kamatját sem kapják meg. A laktanyák létesítésével, hogy a katonaságot azokban tudják elszállásolni, a városok azt gondolták, hogy a katonai teher rájuk nézve meg fog könnyebbittetni. És mi lett az eredmény ? Az, hogy azok a városok, a melyekben azelőtt egyénenként volt a katonaság elszállásolva, még jobban megvannak terhelve, mert hiszen a laktanyák fentartása az ő hozzájárulásukkal történik és a katonaságot azért mégis elszállásolják. A beszállásolásnál az a szomorú állapot áll fenn, hogy a legénységet egy és fél krajczárért, a tiszteket pedig 26 krajczárért tartoznak elszállásolni. Ezekkel a katonai dolgokkal különben ezúttal foglalkozni nem czélom, és azért engedje meg a t. képviselőház, hogy közgazdasági dolgainkról szóljak néhány szót. Azt hiszem, hogy ez nem lesz meddő dolog s abban a reményben vagyok, hogy egyes megjegyzéseimet a t. kormány annak idején figyelemben fogja részesíteni. (Halljulc Mailjuh!) Nekem az a véleményem, t. ház, hogyha minden egyes országgyűlési képviselő azokat a tényeket, a melyeket odahaza a saját kerületében észlelt és tapasztalt, és mindazokat a hiányokat, a melyeket megfigyel, itt, az ország szine előtt elmondaná, ennek sokkal nagyobb eredménye volna, mint ha az igen t. miniszter urak ankéteket hívnak össze. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert kiket hívnak meg ilyen ankétekre? Meghívják az alispánt, esetleg egyik vagy másik járás birtokosát és azokkal tanácskoznak az elintézendő dolgok felett. Ezzel szemben, ismétlem, nekem az a nézetem, hogy, ha minden országgyűlési képviselő itt a házban elmondaná azon tapasztalatait, a melyeket a saját kerületében észlel, ennek sokkal több eredménye volna, mint az összes ankéteknek. Ezelőtt néhány nappal az igen t. miniszterelnök ur felszólalásában jelezte, hogy a kisbirtokosoknak helyzetén javítani kell és ezt ugy véli megvalósíthatni, hogy a kisbirtokosoknak olcsó kamatra kölcsön adassék. Azonban, hogyha a miniszterelnök ur ezt a tervét kere-ztül akarja vinni, ez épen ugy lesz keresztülvive, a mint már sok esetben történt, hogy t. i. az illető miniszter rendeletet bocsátott ki, hogy a főisjián, valamint alispán és a városi polgármesterek intézkedjenek, írják össze azokat az egyéneket, a kik a kölcsönnek igénybevételére számot tartanak. Ha igy akarja ezt az igen t. miniszterelnök ur foganatosítani, előre jelezhetem, hogy szerintem ez eredményre vezetni nem fog, mert hisz a közönségnek, a kisgazdáknak nem arra van szükségük, hogy kölcsön adott összegekkel segítsenek rajtuk, hanem igenis arra van szükségük, hogy a terhek könnyittessenek. A terheket kell leszállítani, ezek az ő megölőik, mert a sok nagy adót jövedelmükből fedezni nem képesek. Engedje meg az igen t. képviselőház, hogy arról a vidékről, a honnan való vagyok és abból a városból, a melyet szerencsém van képviselni, t. i. Szabolcs vármegyéből, illetőleg Nyíregyháza városából egy esetet hozzak fel arra nézve, hogy egy kisgazda, a kinek 10 kat. hold földje van, mennyi adót fizet. (Halljulc! Halljulc!) Szabolcs vármegyében, illetőleg Nyíregyházán egy 10 kat. holddal biró kisbirtokosra a következő adók vannak kivetve: földadó 36 korona, házadó 1 korona 60 fillér, másodosztályú kereseti adó 6 korona, országos betegápolási adó 1 korona 31 fillér, közköltség 26 korona 32 fillér, útadó 6 korona, megyei pótadő 2 korona 18. fillér, városi közmunka 6 korona: öszszesen fizet tehát az a kisbirtokos 96 korona 86 fillért. Azonban ebben az Összegben a házának fentartásával, családjának eltartásával,