Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-456

246 4-56. országos ülés 190k Julius 6-án

} szerdán. gyermekeinek neveltetésével és iskoláztatásával járó költségek, az egyháznak, a doktornak, a kerékgyártónak, a kovácsnak stb.-nek fizetendő kiadások még bent nem foglaltatnak. Már most lássuk, hogy az a szegény földmives mit képes ezen a 10 katasztrális holdon évente termelni? Ismeretes dolog, hogy Szabolcs vármegyének és Nyíregyháza városának határa homok. Az, ha ad is minden esztendőben olyan a milyen termést, de nagy termésről egész Szabolcs vármegyében beszélni nem lehet. Mit terem hát egy hold? Gavalléros számítást teszek és felveszek holdankint hat métermázsát, ámbár ennyi nem terem. Ez kitesz 10 holdon 60 métermázsa gabonát, feltéve, hogy a gazda ugarnak nem hagy semmit, a mit pedig nem tehet, de nem is szabad tennie. De én számitásom alapjául mégis azt veszem, hogy ő egész földjét évenkint egymás után beveti gabonával ós hogy az terem neki holdankint hat métermázsát. Ebből a 60 métermázsából a jövő vetésre el kell tenni 10 métermázsát; a család fentartására, a gyermekek nevelésére, de különösen kenyérre félre kell tenni 10 méterroázsát; a jószág fentartására és élelmezésére egy esztendő alatt elfogy 8 métermázsa, összesen tehát a 60 métermázsából 33-at kell elvennie, eladhat tehát 27 métermázsát. Eladja pedig, szintén gavallérosan számítva, 6 írtjával, vagyis 12 koronájával métermázsáját, kap tehát érte 324 koronát. A 324 koronából el kell venni az adót, a mely, a mint az imént mondottam, kitesz 96 korona 86 fillért, tehát marad ennek a kisbirtokosnak egész évi terméséből 227 korona 14 fillér. Mondja meg nekem bárki is, hogy ebből egy gardának ma, a mikor a föld felének értékéig adósággal meg van terhelve, meg lehet-e élni? Méltóztassék nekem megengedni, hogy én, a ki, bár ennek a háznak nem régen vagyok tagja, de a ki már koromnál fogva is figyelemmel kisértem az országgyűlés 37 évi működését, megjegyezhessem, hogy az mindig és mindig csak azon tanácskozott, hogy a terheket, illetőleg adókat hogy és miként emelje, mert pénzre van szükség, mert a katonaság eltartása nagyon, de nagyon sok pénzbe kerül. így az én nézetem szerint az igeu t. miniszterelnök ur azon törek vese, hogy kölcsönnel segítsen a föld népén, sikerre vezetni nem fog, mert a népen csak ugy segíthetünk, ba azokat az adókat, a melyeket imént felsoroltam, tetemesen leszállítjuk. És mi képezi ezen adónak alapját ? A kataszter. A földadó kataszter alapján lett az adó megállapítva és így méltóztassék nekem megengedni, hogy elmondjam pár szóval, hogy miként történt nálunk Szabolcsban a kataszteri felmérés? (Halljuk! Halljuk! a baloldalon). Ismeretes, hogy az 1867-ik évi kiegyezésből kifolyólag az összes állami hivatalok a magyar kormány kezébe kerültek; tudjuk azt is, hogy milyen nemzetiségű emberek voltak a hivatalokban alkalmazva; tudjuk, hogy nagyobbára Csehországból vagy Ausztriából még a Bachkorszak idejében ideplántált beamterek voltak ezek, a kiket, midőn az összes hivatalok a magyar kormány kezelésébe mentek át, nem lehetett csak ugy könnyedén továbbítani; arra a gondolatra jött tehát az akkori pénzügyminiszter, hogy jó lesz őket kataszteri felmérőkül használni. Él is küldte az ország minden részébe, hogy csinálják meg a kataszteri munkálatokat. Hozzánk is jöttek ilyen emberek, a kik a magyar nyelvet nem értették s ezen a színmagyar vidéken hozzáfogtak a felméréshez. A nép természetesen bizalmatlansággal viseltetett irántuk, mert nem értette nyelvüket, munkájuk czélját sem tudta. Ezek össze-vissza mérték a földeket és nem értve a nép nyelvét, ugy irták be a neveket, a hogy épen hallották. így jött lé:re a kataszteri telekkönyv, a melyet most javíttat a kormány a betéti hivatalok által. A föld felmérése után jött a föld osztályozása és ennek eredményéhez képest a föld megadóztatása. Azok, a kik az adókulcs megállapításával megbízva voltak, bizonyosan azt az utasítást kapták, hogy minél magasabban osztályozzák a földeket és igy jutottunk el ahhoz az állapothoz, hogy az a szegény kisbirtokos ma annyi adót kénytelen fizetni, a mennyit elősoroltam. Ezen az én nézetem szerint ugy lehet segíteni, ha a kataszteri munkálatokat revízió alá veszszük és a föld adóját ugy állapítjuk meg, a mint az a föld értékének és évi jövedelmének megfelel. Felszólalásom elején jeleztem azt, hogy a kisiparosok helyzetéről is kívánok pár szót szólani. (Halljuk! Halljuk!) TJgy emlékszem, az ipartörvény 1884-ben lépett életbe és hogy ez a törvény megengedi, hogy a kisiparosok minden öt esztendőben összegyűlve tanácskozzanak, szakvéleményeiket egymásnak elmondják és hogy megállapodásaikat közöljék a kormánynyal. 1884 óta ezt az országban a kisiparosok többször meg is tették, közölték szakszerű véleményüket és kérésüket a kormánynyal, az eredmény azonban még ma is az, hogy ebben a tekintetben a kormány részéről egyáltalában semmiféle intézkedés nem történt. Pedig ha a múlt időket figyelembe veszszük, azt tapasztaljuk, hogy Magyarország kisiparos-osztálya erős és vagyonos volt. Ma az egész országban bárhova, bármelyik városba megyünk is, fájdalom, ezt nem fogjuk megtalálni. Én azt hiszem, hogy ezen a bajon némileg lehetne segíteni, ha az országos vásároknak megtartását szabályozná és körvonalozná a kormány. Hajdanta az országos vásárok megtartásának jogát a korona vagy a kormány adományozta. A közlekedési utak abban az időben vagy hiányosak, vagy nagyon rosszak voltak; ma azonban közlekedési utaink sokkal jobbak, vasutaink is vannak, ugy hogy a kisiparos egyik városból a másikba könnyebben eljuthat. Azonban a vásár-