Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-453

176 453. országos ülés 190k Julius 2-án, szombaton. űzetni, nemcsak a korcsmáros, hanem maga a termelő is, ezt helytelen, igazságtalan dolognak tartom, a melylyel bortermelésünket egyenesen veszélyeztetjük. Hiába mondjuk mi azt, hogy mily ártalmas a pálinka és hogy ennél egészségesebb a bor, mert ha a bort mesterségesen megdrágítjuk és a nagyközönség részére hozzáférhetetlenné tesszük: ezek az arany tanácsok minden eredmény nélkül fognak maradni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az uj földadó-kataszternek 12.500,000 korona költséggel való elkészítését részemről merőben felesleges kiadásnak tartom. A hány katasztert eddig még csináltak, az mind rossz volt és a hányat fognak ezután csinálni, az is mind rossz lesz. Erre kár és felesleges milliókat áldozni csak azért, hogy egy rakás embernek megint hivatalt adjunk. Az én nézetem szerint egyedül helyes és igazságos adó egy általános jövedelmi adórendszer, a mely szerint akármiféle kutforrásból van is valakinek jövedelme, azt mind kiszámítják az ahhoz értő emberek — saját polgártársaik — és igy adó/.nak progresszív adórendszer alapján, fentartva egy bizonyos létminimumot. Ez a leghelyesebb és egyedül igazságos adórendszer. Még egy megjegyzése van a pénzügyi bizottságnak, melyre észrevételt kívánok tenni és ez a jelzálogkölcsönök konverziójánál adandó bélyeg- és illetékmentesség kérdése. Itt arra vagyok bátor felhívni a pénzügyminiszter ur figyelmét, hogy annak idején, ha ez csakugyan megtörténik, küszöbölje ki a törvényből azt a nevetséges feltételt, hogy csak oly adósságot lehet bélyeg- és illetékmentesen konvertálni, a mely nyilvános számadásra kötelezett vállalatnál van. Hiszen épen a privát adósságok a legterhesebbek. a legnagyobb kamatuak, azoktól kellene elsősorban szabadulni és ezt nem teszik bélyeges illetékmentessé. Ez — nem akarom a megillető kifejezést használni — legalább is érthetetlen; És most áttérek a kormány, helyesebben a miniszterelnök ur politikai működésének rövid bírálatára. (Halljuk! Halljuk!) Nem terjeszkedem ki természetesen programmjának minden tételére, mert ez nagyon messze vezetne és azt is készséggel konczedálom, a mit legutóbbi beszédében a miniszterelnök ur mint jogos kívánságot fejezett ki, hogy ne az után Ítéljük meg, a mit eddig tett, mert hiszen eddig még igen kevés idővel rendelkezett. Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy én azt a módot, a hogy a miniszterelnök ur helyét elfoglalta, nem tartom parlamentárisnak.tehát nem tartom helyesnek és illendőnek sem. Hogy ezen állításomat bebizonyítsam, kénytelen vagyok röviden az előzményeket rekapitulálni. Igyekezni fogok lehetőleg rövid és lehetőleg objektív lenni. Széll Kálmán benyújtotta az ujonczlétszám felemeléséről szóló törvényjavaslatot a nélkül, hogy megfelelő rekompenzáczióról gondoskodott volna. Az ellenzék kijelentette, hogy megfelelő nemzeti engedmények nélkül a létszámemelési javaslatot keresztül nem bocsátja. A vita hónapokon át tartott és az eredmény az lett, hogy kifogyott az indemnitäsi idő és a volt Szélikormány u. n. törvényenkivüli állapotba jutott. Mielőtt ez megtörtént volna, e párt részéről a párt elnöke egy határozati javaslatot nyújtott be, a mely azt tartalmazta, hogy keresztülbocsátjuk az indemnitást, csak azt kívánjuk, hogy ígérje meg a kormány, hogy az indemnitäsi idő, vagyis négy hónap alatt nem tárgyaltatik a létszámemelési javaslat. Kérve-kértük Széll Kálmán volt miniszterelnök urat, hogy fogadja el indítványunkat és ez által mentse meg az országot a kikerülhetetlen károktól és veszedelmektől. Miért, miért nem, ezt természetesen én nem tudom, de ebbeli ajánlatunkat nem fogadták el. A vita tehát folyt tovább és a szabadelvű párt soraiban oly mozgalom volt észlelhető, a mely a Széll Kálmán által elfogadott passzív rezisztencziát helytelenítette és u. n, erőskezű politikát kivánt. Nem tudom, megfelel-e a valóságnak, de abban az időben széltében beszélték, hogy Julius 15-ig adtunk időt Széll Kálmánnak, hogy ha addig rendet nem csinál, akkor megbuktatjuk. Igaz-e vagy nem, — mondom — nem tudom, de széltében beszélték. Julius 14-én Széll Kálmán felment Bécsbe, némelyek azt mondják, hogy azért ment fel, hogy lemondását bejelentse, miután ígéretének eleget tenni képes nem volt és nem tudta keresztülvinni a létszámemelést. Mások ellenben azt mondják, hogy azért ment fel, hogy ő Felségének tanácsolja a javaslatnak a napirendről való levételét, mint a mely az idő szerint keresztülvihetetlennek bizonyult. Hogy melyik az igaz, én nem tudom, nem is keresem, az az én érvelésemre teljesen mindegy. Annyi kétségtelen, hogy Széll Kálmán leköszönt és kabinetalakitással gróf Tisza István ur bízatott meg, a ki vállalkozott arra, hogy ő a létszámemelésről szóló törvényjavaslatot szükség esetén erőszakkal is keresztülviszi. Gróf Tisza István lejött tájékozódni. A szabadelvű párt akkor két nagy árnyalatra oszlott. Az egyik, a mely gróf Tisza István urnak programmját tette magáévá, állítólag 150 főből állt; a másik, a mely Nagy Ferencz képviselőtársunk elnöklete alatt ülésezett, állítólag 120 főt tett ki. Ebbe tartoztak a volt nemzeti pártiak, a volt disszidensek. és az agráriusok, Endrey Gyula: Tempi passati! Bizony Ákos: Miután körülbelül 120 szabadelvű párti képviselő nem volt hajlandó elfogadni Tisza István urnak vállalkozását, azt mondván igen helyesen, hogy nemzeti vívmányok nélkül az ujonczlétszám-emelést erőszakkal keresztülvitetni nem engedjük, az ő vállalkozása meghiúsult és Tisza István, mint a trójai háború