Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-452

tó2. országos ülés 190k Julius 1-én, pénteken. 159 Én ebben a tekintetben csak kettőre utalok. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik a szigorú képesítés megkövetelése, a másik pedig oly szövetségek alakulása, melyek módot nyújtanak e derék iparosoknak, hogy otthonukban, saját műhelyükben termeljenek tömegárukat és ezeket hosszabb hitel mellett nyújthassák a helyi kereskedőknek elárusitás végett. (Helyeslés.) Sem a műszaki, sem a végrehajtást illető kérdések nem tartoznak a ház elé. Én a háziiparral is csak azért kívántam hosszasabban foglalkozni, mert ezt a kivándorlás elleni védekezés eszközének tekintem, a melyet sem a nagyszabású birtokpolitika lassan ható eszközével, sem a nagyipar pártolásával elég gyorsan meg nem birunk szüntetni. A nagyipar pártolására nem is terjeszkedem ki, csak egyre kívánok rámutatni, arra a mozgalomra, a melyet Ausztriában a gyárosok országos szövetsége indított meg és a mely kifogásolja azt, hogy az iparczikkek értéke, a melyek Magyarországon gyártatnak, más ipari termékekre osztassák ki. Ezzel szemben nekünk állást kell foglalnunk és hogy ha kormányunk a magyar gyárosok tiltakozása ellenére az állami gyárakat fentartja, akkor foglalkoztassuk a gyárakat a hadfelszerelési tárgyak készítésével. Ezzel kormányunk többet segítene iparunkon, mint összes előző munkájával, mert ezzel megszerezné az iparpártoláshoz szükséges összes anyagi erőket. Már pedig nekünk iparunk fejlesztését erőszakolnunk kell. (Élénk helyeslés.) És ebben a tekintetben utalok arra, hogy még a külföldi államok is hitünk szerint erős iparukat minő nagymérvű támogatásban részesitik és jellemzésül csak egyet említek meg, hogy épen a szomszédos Ausztriában csak a szövőipar terén működő munkások oktatására több pénzt fordítanak, mint Magyarországon az összes iparfejlesztésre. Hock János: Ipart nem lehet önálló vámterület nélkül csinálni! Dobiecki Sándor: T. ház! Államiságunk magyar voltát csak azzal biztosithatjuk, ha a kultúra legmagasabb fokára emelkedünk. Hódító fegyverünk a jövőben csak a kultúra lehet. De gazdasági erő nélkül ez nem fokozható, ezért kell gazdasági fejlődésünket erőszakolnunk. Sajnálkozással kezdtem és sajnálkozással végzem: hogy ezúttal gazdasági erőink fejlesztésére többet nem áldozhatunk. A törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Elénk helyeslés a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik: Rákosi Viktor jegyző: Nagy Sándor! (Halljuk! Halljuk! a hátoldalon.) Nagy Sándor (nagylaki): T. ház! Habár az igen t. miniszterelnök ur tegnapi beszédének a bevezető passzusában, természetesen relatív kritikával, azt konstatálta, hogy a vita meglehetősen hosszura nyúlt, mégis bátorkodom t. képviselőtársaimnak szíves figyelmét kikérni, hogy röviden megokolhassam a költségvetéssel szemben elfoglalandó álláspontomat annyival is inkább, mert hiszen az igen t. miniszterelnök ur tegnapi beszédében egy olyan uj anyagot dobott a vitának keretébe, a mely nemcsak méltó és érdemes arra, hogy a parlament azzal foglalkozzék, hanem a mely egyenesen kötelességévé teszi az ellenzéknek, hogy arra a maga véleményét elmondja, azt kellő kritikával kisérje. (Ugy van! Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Ez az uj anyag pedig, t. ház, az 1899'XXX, törvényczikknek interpretálása, helyesebben mondva, azon eljárás, melyet a kormány ezen törvényczikk ellenére a külföldi szerződések megkötésére vonatkozólag követ és követni szándékozik és melyet az igen t. miniszterelnök ur beszédében az 1899 : XXX. törvényezikk kezelésének nevez. (Az elnöki széket Perczel Dezső elnök foglalja el.) Ez alá, t, i. a kezelés fogalma alá azonban aligha volna ez szubszumálható, mert itt szemben állunk az 1899 : XXX. t.-cz. kiforgatásával és a nemzetnek az ott fixirozott garancziáktól való megfosztása szándékával. (Ugy van! a baloldalon.) És noha beismerem azt, hogy nem vagyok hivatva, mint ennek a parlamentnek egyik igénytelen tagja, megfelelő kritikát gyakorolni ezen miniszteriális felfogás felett, mert hisz azt tartom, hogy ez oly kardinális és alapvető tétele Magyarország közgazdasági életének, hogy majdan az ellenzéknek vezérfórfiai lesznek nemcsak hivatva, de kötelezve is erre megfelelni, mind a mellett lehetetlen, hogy a mikor a sorrendi elsőség ezekről a padokról az enyém, legalább néhány megjegyzéssel ezt a felfogást ne kisérjem. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Az igen t. miniszterelnök ur és az ellenzék között nincs differenczia azon jelentőségnek és azon értéknek felfogásában, a melyet egész Magyarország az 1899 : XXX. t.czikknek tulajdonit és a melyet benne feltalál. Nevezetesen azt mondja az igen t. miniszterelnök ur, hogy ő ezt mint értékes, mint garancziális törvényt szavazta meg, a mely törvénynek jelentősége és értéke abban kulminál, hogy megadta Magyarországnak a szabad kezet a közgazdaság minden vonalán, vagy kulminál abban, a mint Széll Kálmán annak idején preczizirozta, hogy nevezetesen megadta Magyarországnak a szabad kezet, hogy ne legyen kötve sem akkor, mikor Ausztriával a vámszerződést, sem akkor, mikor a külfölddel a kereskedelmi szerződéseket megkötni akarja és ne jöjjön kényszerhelyzetbe egyszer a vámszerződés, más-