Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1901-446
10 446'. országos ülés 1904- június 23-án, csütörtökön. pénzügyi bizottság általános jelentése is, a mely behatóan számol be a bizottság tárgyalásairól, kívánságairól, javaslatairól és azon elvekről, melyeket az állami pénzügyek körül általában és főképen a költségvetés körül követendőknek tartank. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezen jelentésünkre való hivatkozással, és fentartva magamnak, hogy a vita befejeztével a zárszó jogával élve, az eBetleg szükséges felvilágosításokat megadhassam, tisztelettel kérem a házat a pénzügyi bizottság nevében, hogy a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldalon.) Rákosi Viktor jegyző: Komjáthy Béla! Várady Károly: Többet hallottunk a vasutasokról, mint az országos költségvetésről! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Most Komjáthy Béla képviselő urat illeti a szó. Méltóztassanak őt csendben meghallgatni. Komjáthy Béla: T. képviselőház! Én helyesnek tartom azt a szokást, a mely a magyar parlamentben kifejlődött, hogy az általános költségvetési vitánál a képviselőház bírálat tárgyává teszi az általános politikát és a politikai helyzetet. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Az én hitem és meggyőződésem szerint még az uralkodó politikai pártnak is kötelessége ez, mert a többség van arra hivatva az én felfogásom szerint, hogy a király kabinetjének politikáját bizonyos mértékig irányítsa, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) A valódi parlamentarizmusnak az felel meg, hogy az országban a királynak és a többségnek egymást fedő akarata érvényesüljön és az én hitem szerint, ha egy országgyűlési többség csak kizárólag arra vállalkozik, hogy a kabinetnek politikáját egyszerűen támogassa, annak irányt nem ad, nem igyekszik bebizonyítani, mik azok az elvek, a melyeknek helyességéről meg van győződve: akkor az a testület, az a párt hivatásának magaslatán nem áll. (ügy van! ügy van! a szélsöbaloldalon.) És engedjen meg nekem az igen t, előadó barátom, ha én nem vagyok megelégedve azzal, hogy ő, a ki tudásának tanújelét adta, a ki egyike azoknak, a kik Magyarország pénzügyeibe mély betekintéssel birnak és a ki nemcsak betekintéssel bir, hanem a kinek akarata és bátorsága van arra, hogy ezen tudásának kifejezést adjon, a mit épen a jelentésből konstatálhatunk, ismétlem, nem tartom helyesnek, hogy ő ezúttal olyan nagyon szűkszavúan kitért az elől, hogy itt a vitába belemenjen. Azonban az előadó urnak ez az eljárása nem mentheti fel az ellenzéket attól, hogy a maga részéről kötelességét teljes mértékben teljesítse, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) mert az az én gondolkozásom szerint és azon párt gondolkozása szerint is, melynek nevében és megbízásából szólok, igenis nekünk az általános politikai helyzetet erős bírálat tárgyává kell tennünk. Mert ha egy ellenzék nem fakcziózus ellenzék, ha egy ellenzék tárgyi alapon áll, mint a hogy állunk mi is, akkor kötelessége megmondani azt, hogy az általános politikát, a kormány irányzatát miért tartja rossznak, de ugyanekkor, felfogásom szerint, az is kötelessége az ellenzéknek, ha tárgyi alapon áll, a mi egyedül helyes és tiszteletreméltó, hogy rámutasson arra is, melyek azok az irányok, melyeket ő helyeseknek tart, mi az a politika, mely az ország érdekében áll és azt indokolni igyekezzék. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mert, t. képviselőház, nekünk azzal tisztában kell lenni, hogy maga a tagadás még nem alkotó elem. Az előrehaladást, mely minden politikának egyedüli elfogadott czélja lehet, csak alkotással lehet biztosítani és igy az ellenzék nem tesz kötelességének eleget akkor, ha csak elégedetlenségének ad kifejezést, de ki kell neki térni a nemzeti politika egész mezejére, meg kell mutatnia, ha rossznak tartja a kormányzatot, a kivezető utat és rá kell mutatnia a változtatásokra és alkotásokra, a melyeket az ország érdekében szükségesnek tart. (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) És erre, t. képviselőház, nagy szükség van. Különösen az ellenzék van erre hivatva, mert az ellenzéknek ezen kritikájából kell egy egészséges közvéleménynek kialakulnia, a mely azután abba a helyzetbe hozza, hogy ha a közvéleményt ugy tudja átgyúrni, a mint az ő elvei azt kívánják, akkor képessé lesz a mostani uralkodó politikának útját állani és lehetetlenné tenni annak továbbfolytatását. (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) És az ellenzékek között, t. képviselőház, a legnehezebb feladata épen azon pártnak jutott, a melynek tagja vagyok és a melynek megbízásából szólok. És nem azért nehéz a mi feladatunk, t. képviselőház, mert a mi politikánk homlokegyenest ellenkezik a kormány politikájával, a mely az Í867:XII. t.-cz. alapján áll, de nehéz más okokból. Azt mondhatnók ugyan, hogy bizonyos mértékig könnyű a feladatunk, de a végén bebizonyosodik, hogy az nehéz, mert annyi bizonyos, s ha őszintén és nyíltan akar valaki beszélni, el kell ismernie, hogy a nagy közvéleménynek minden rétege, talán a hivatalos közvéleményt kivéve, a mi elveinkben osztozik, (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) azokat lelkébe zárja és diadalukat igazán óhajtja. (Elérik helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mert a mi politikánk a függetlenség és az önállóság, én pedig azt állítom, hogy minden öntudat önállóságra törekszik. (Igaz! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) A mi törekvésünk pedig az, hogy a független önálló nemzeti létnek miiaden feltételeit és biztosítékait megszerezzük. (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) És mi tudjuk azt, hogy a nemzet velünk érez, sőt természetesnek találjuk. Hogy miért tartjuk természetesnek, azt is ki akarom itt jelenteni: azért, mert a mi politikánk, a mi programmunk nem egy hosszú va*
