Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-451

134 4DÍ. országos ülés 1904 június 30-án, csütörtökön. által nyújtatott be, a mint méltóztatnak tudni, körülbelül 3 millióval nagyobb évi terhet reprezentált volna csak a szorosan vett állami tisztviselőknél. Ha tehát mi megmaradtunk volna azon javaslat mellett, de azután megadtuk volna a fizetésrendezést a vármegyei tisztviselőknek is és a községi és körjegyzőknek is, akkor legalább is 4^2 vagy 5 millió korona évi teherrel növekedett volna az államnak kiadása a fizetésrendezés czimén, egészen eltekintve a dolognak azon további konzekvencziáitól, a melyeket a felekezeti tanítói és tanári fizetések megfelelő rendezése még csak a jövőben fog maga után vonni. Ennek folytán, a miben mi eltértünk ezen a téren elődeinknek és a Széli-kormánynak politikájától, az csak abban áll, hogy nem fokoztuk, de leszállítottuk az államnak terhét ezen a téren és a műnek azon végleges kiépitését, a melyet senki sem óhajt jobban, mint mi óhajtunk, függővé tettük az állam pénzügyeinek olyan konszolidácziójától, a mely azután ezt a néhány milliónyi tehertöbbletet is még baj nélkül fogná megbírni. (Helyeslés jobbfelöl.) Tehát az aggasztó jellemvonás ismét nem a jelenlegi kormány által, de egy ezelőtt majdnem két esztendővel beadott javaslatban lett volna felfedezendő. (Mozgás balfelöl.) Lényegileg hasonló a helyzet, t. ház, a katonai kiadásokra nézve is. (Halljuk!) Most túlkiadásokról, ugyebár, vagy egy ujabb nagy katonai kiadásról, csak azon kölcaönjavaslat kapcsán beszélhetünk, mert hiszen az utolsó két esztendőben, az 1904. és 1905. évi közös költségvetésben tehertöbblet nem állott elő? Tehát csakis ezen 450 milliós költségről van szó. Már most vizsgáljuk meg, t. ház, hogy ebben a 450 milliós kölcsönben mi az, a mi tulajdonképen uj tehertöbbletet képez. Itt tekintsünk most el attól a circa 40 millió koronától, a mely feltételesen és még inkább kerek összegben van beállítva arra az esetre, ha a kétévi szolgálat fogadtatik el, mert ez a véderőtörvénynyel függ össze. De azon 404 millió koronában, a melyről ma tulajdonképen pozitív alapon beszélhetünk, abban a költségvetésben már folyamatba tett, már ismert szükségletek képviselnek körülbelül 190 millió koronát, és 220 millió korona azután az, t. i. az ágyuk beszerzésére vonatkozó tétel, a mely az eddigi, korábbi költségvetések rendén és során ismeretlen dolog volt, a mely tehát a delegácziónak a költségvetésen kívüli felhatalmazásaiban és határozataiban nyeri a maga eredetét. De hát erre nézve megint hogy áll a dolog? A taraczkokra és hegvi ütegekre vonatkozó költségek megszavaztattak 1903-ban. Az uj ágyuk első szükséglete 15 millió koronával beállittatott az 1904. évi költségvetésbe. De ä mi a 220 millió koronából ezen 53 millión felül maradt, az csak logikai konzekvencziája ezen már megkezdett tételeknek. (Derültség a szélső' baloldalon.) És ha én most azt nézem, hogy minő szerepet játszott gróf Apponyi Albert ezen kérdéssel szemben, természetesen azt kell konstatálnom, hogy ő, mint a képviselőház elnöke, nemcsak a delegácziónak tagja nem volt, de az általános politikai életben bizonyos rezerváltabb helyzetre volt vagy lett volna tulajdonképen indíttatva. (Mozgás balfelöl.) Ennek folytán az 1903-iki delegácziónális határozatok révén az ő egyéni szolidaritása ki nem domborodik. Az 1904. delegáczió alkalmával azonban —• arra igazán nem emlékszem — hogy az ágyukra vonatkozó tétel megszavazásánál ott volt-e, megszavazta-e vagy ellene szavazott, hanem egész bizonyosan emlékszem, hogy annak egy bizonyos beszédében kifejezést adott, hogy a ma meglévő ágyuknak uj ágyukkal való felcserélését és pótlását szintén elodázhatatlan szükségeknek tartja. B Kaas Ivor: Mindenki! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ha mindenki, akkor ne szid]ák a t. képviselő urak ezt a szegény Tisza-kormányt azért, hogy ezen mindenki által elodázhatatlan szükségesnek érzett állami czélnak fedezésére a feltótlenül szükséges eszközöket a költségvetésbe beállítja. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldalon.) Olay Lajos: Hát a haditengerészet, arra mi szükség volt? (Zaj. Elnök csenget.) Nemcsak az ágyukról van szó! Csak a haditengerészetre kellett 60 millió! (Zaj. Halljuk! Halljuk ! Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Nekem nagyon sok fáradságomba kerülne és a t. házra nagyon unalmas volna, ha én most megpróbálnám t, képviselőtársamat kapaczitálni és őt megnyerni azon eszmének, hogy a, haditengerészet kiadásaira is szükség van. Én most csak azt konstatálom, hogy azon összegek, a melyek a haditengerészet számára most egyszerre egy összegben felvétettek, tulajdonképen nóvumot nem képeznek, hanem más alakban domborítják ki ugyanazt a szükségletet, a mely a költségvetés megfelelő tételeiben évről-évre nyilvánult. A mi pedig nóvum, (Zaj balfelöl.) tudniillik az ágyuk beszerzése, azt, ugy látszik, Kaas Ivor t. képviselőtársamtól kezdve mindenki égető szükségletnek tartja, én tebát elvárnám t. barátomtól, hogy vád alá helyezné azt a kormányt, a mely az államnak ezen fontos, égető szükséglete kielégítésére a megfelelő eszközöket elő nem teremti. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) B. Kaas Ivor: Széll ellen beszél vagy Apponyi ellen? (Zaj. Derültség jobbfelöl.) Gajáry Géza: Kinek az érdekében kérded? (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Én most azt igyekszem megmagyarázni, hogy mindezekben a kérdésekben a jelen kormány álláspontja és a Széli-kormány álláspontja között elvi ellen-