Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1901-451
132 fiol. országos ülés 1904 június 30-án, csütörtökön. közéletünk alatt egy j)illanatra sem volna szabad megfeledkeznünk arról, hogy nekünk vonzóerőt kell ezekre az idegenajku polgártársainkra gyakorolnunk, vonzóerőt, a melynek kettős szála van: a rokonszenv és a szeretet egyfelől, a tisztelet és a tekintély a másik oldalon. Ha azt akarjuk, hogy a magyar állam valóban czentripetális erők központját képező góczpont legyen a politikai világrendben, ha azt akarjuk, hogy igazán magához tudja fűzni és magának tudja megtartani a periférián levő különféle tényezőknek erőit és iparkodásait, akkor ennek a központnak erősnek . _. . (Élénk felkiáltások a szélsőbaloldalon: Es magyarnak! Zaj.) akkor ennek a központnak szellemi és erkölcsi súlyban gazdagnak kell lenni és akkor gondoljuk meg mindnyájan, hogy köztietünknek minden olyan jelensége, a mely a magyar nemzet erkölcsi és szellemi súlyát domborítja ki, a mely méltóságteljes, a mely imponál: az mind egyúttal egy egy lánczszeme a jól felfogott nemzeti politikának is, mig az anarchiának, a tehetetlenségnek, az alkotmányos rend felbomlásának, a magyar közélet züllésének minden jelensége egyúttal a leghatalmasabb tápot nyújtják a nemzetiségi izgatásnak. (Élénk helyeslés jobblfelöl. Zaj a bal- és a szélsőhaloldalon.) Szatmári Mór: Hát mindez csak félesztendő óta történik ? Endrey Gyula: Mit csináltak eddig? Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni és a házszabályokat megtartani! Gr. Tisza István miniszterelnök: Hiszen, t. ház, köztudomású tény: mindenki, a ki figyelemmel kiséri ezeket a körülményeket — pedig én, mondhatom, idestova vagy huszonöt esztendő óta figyelemmel kisérem — mindenki rámutathat arra, hogy valahányszor a gyengeség jelei mutatkoznak a magyar állami élet czentrumában, mindannyiszor felütik fejüket a nemzetiségi agitátorok. (Zajos helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélsöbaloldalon.) Szatmári Mór: Sohasem voltak erősebbek a nemzeti izgatások, mint a Széli-kormány idejének kezdetén! (Zaj. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hát Chlopy? Chlopy csak elég gyengeséget árult el!) Elnök: Csendet kérek! Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! Vájjon Bem ugyanerre mutatnak-e azok a jelenségek is, a melyeket Horvát-Szlavonországban tapasztalunk ? (Zaj a szélsöbaloldalon.) Vájjon ott is azok az elemek, a melyek csakugyan ellenünk törekvő tendencziákat táplálnak, nem olyankor léptek-e fel a legmerészebben és legzajosabban, a mikor azt vették észre, hogy a magyar nemzetnek állami pozicziója van meggyengülve, alapjaiban megingatva? (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldalon és felkiáltások: Mindig mindennek az óbstrukczió az oka!) Az én tisztelt barátom, Kovácsevícs, a ki ugyanezt az irányt, ugyanezeket az eszméket, ugyanezeket az igazságokat, a melyeket itt hirdetett körünkben, férfias bátorsággal hirdeti évtizedek óta odalent is: minapi felszólalásában olyan emlékkövet állított itt az igaz horvát hazafinak helyes felfogása felől, (Ugy van! Élénk helyeslés jobb felöl.) a melylyel szemben én azt gondolom, felesleges volna bővebb fejtegetésekbe bocsátkozni. Egyszerűen azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy ez a felfogás, ez a politika az, a mely a horvát nemzetnek is fejlődését és boldogulását biztosítja és azon reményemnek, hogy ha lesznek itt és lesznek a horvátok között férfiak, a kik nyilt bátorsággal képviselik ezt a politikát, annak sikerre is kell vezetnie, mert az igazság elvégre is diadalmaskodik. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Zaj balfelöl.) Elnök : Csendet kérek! Kérem a t. képviselő urakat, ne méltóztassanak folyton kérdéseket tenni! Lengyel Zoltán : Témát adunk! (Derültség jobbfelbí.) Kubinyi Géza: Ugyan! Lengyel Zoltán ad témát Tisza Istvánnak, (Zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ezek után szabad legyen azokkal a kritikákkal és támadásokkal foglalkoznom, a melyek elsősorban a kormány pénzügyi politikája ellen irányulnak. Bevezetésül gr. Apponyi Albert t. barátomnak egy inczidentális megjegyzését kell felemlítenem, a kinek azon sok kellemetlen impresszió mellett, a melyeket a költségvetés tanulmányozásából merített, és a melyekre vissza fogok térni, aggodalmait különösen fokozta egy bizonyos antiszocziális irány, a melyet ő a kormány politikájában tapasztalt, tapasztalt pedig az ő állítása szerint azon körülményből kifolyólag, hogy a hét éven felüli gyermekek gondozására a Széli-kormány által felvett százezer korona a költségvetésből töröltetett. Hát itt abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy teljesen eloszlathatom t. barátomnak ezen súlyos aggodalmait, és csak azt sajnálom, hogy ő maga nem oszlatta el ezeket hamarább a költségvetés egyszerű elolvasása által. Mert hogy áll az eset ? Mint igen jól méltóztatnak tudni, az 1903. év letelt költségvetés nélkül. 1903 végén állítottunk össze egy költségvetési törvényjavaslatot, amelyet azután természetszerűleg a tényleges kiadásokhoz szabtunk, a melynek már egyéb hivatása nem lehetett, mint elszámolási bázisul szolgálni az államszámvitel szigorú keresztülvitele szempontjából, a mely tehát nem pénzügyi politikát tartalmazott, hanem regisztrálását az illető évben lefolyt eseményeknek. Miután pedig a hét éven felüli gyermekek gondozásának ügye még 1903 végén is egészen embrionális stádiumban volt, és ennek folytán az a százezer korona tényleg ki nem adatott, természetes dolog, nem is tehettünk egyebet, mint hogy ebből az összeállításból, a melynek tulaj donképen csak a formája
