Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-451

45í. országos ülés 190b június 30-án, csütörtökön. 121 Pintér Sándor: T. képviselőház! A legközelebb lefolyt viták során felmerült horvát kérdéssel egyáltalában nem szándékozom foglalkozni beszédem fonalán. Tisztán a parlament beléletének egyes kérdéseit... (Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon). Elnök (csenget) : Csendet kérek! Pintér Sándor: . . . kívánom minden szenvedélyesség nélkül tárgyalni. (Folytonos zaj a jobbés a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Pintér Sándor: Parlamentünk eddig gyakorolt szokása szerint az évi költségvetés előterjesztésével (Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) annak általános tárgyalásánál esetről-esetre oly határtalan szóharczmező tárul fel a házban, bogy a képviselőház minden tagjának a házszabályok keretén belül jogában áll az ész-fegyverével a kormány egész rendszere vagy a kormányzás összes ágazatai ellen, vagy mellette harczra kelni, s a nyert tapasztalatokból folyólag a kormány iránt bizalmát vagy bizalmatlanságát nyíltan kifejezni. Én, t, képviselőház, akkor, a midőn ezen törvényhozótestületnek még nem voltam tagja, azt hittem, bogy az a barczmező sík és egyenes. Csalódtam, mert bizony ez nemcsak nem egyenletes, sőt ellenkezőleg, hepe hupás, ittott süppedékes is. Ez azonban, t. ház, még nem volna valami nagy baj. Nagy baj azonban az, hogy itt mi, a nép képviselői, darabokra vagyunk szétszakadozva, a helyett, bogy a nemzet javára üdvös törvények alkotására összefognánk; egymás ellen küzdünk itt is és az alkotmány védelmében merítjük ki minden erőnket. Félő, t. képviselőház, hogy elkeseredett ellenségeink alkotmányunk bástyáján keresztül ez alatt az áldatlan harcz alatt sárral, röggel dobálóznak, sőt találkozik közöttük olyan is, a ki az alkotmány szilárd bástyájának gránittömegét kezdi ki. Félő, t. képviselőház, hogy ezen elkeseredett ellenségeink, ha alkotmányunk egész területéről nem is szorítanak ki, de igen könnyen olyan kis körbe szoríthatnak, a honnan majd szükség esetén magunkat kellőkép védelmezni nem leszünk képesek. T. képviselőház! Fájó szívvel nézem e beteg nemzetnek még betegebb képviseletében történő ezen eseményeket. Keresem az okot, szeretném azt megtalálni. Lehet, bogy hazafiúi érzésem elfogultságával rossz nézőpontból vizsgálom az eseményeket és talán nem is fogom megtalálni azt az okot, a melyet valóban keresek; de a nélkül, bogy t. képviselőtársaim bármelyikének helyesebb tudását vagy ítélőképességét sérteni akarnám, elmondom lelkemben megállapodott felfogásomat. (Ralijuk! Halljuk!) Az általam keresett okot abban látom, t. báz, bogy államunk parlamenti életének szervezetében bizonyos természetellenesség állapodik meg. És én ezt a természetellenességet másban KÉPVH. KAPLÓ. 1901 1906. XXVI. KÖTET. nem látom, mint abban, hogy a mi parlamentünkben a kisebb erő nyeli el a nagyobb erőt. Ugyebár, t. képviselőtársaim, első hallomásra ezen állitásom feltűnőnek fog látszani;, pedig nem feltűnő,, sőt, ha mélyére tekintünk az alapgondolatnak, a legegyszerűbb igazság. Mindnyájan tudjuk, t. képviselőház, bogy alkotmányon nyugvó állami életünkben az össznemzet és a koronázott király két, egymás mellett álló hatalmi tényező. A nemzet választott képvis9lői közül domborodik ki a kormányzást irányítani hivatott többség. E többség ereje a koronázott király erejével találkozik. Hogy e két batalmi erő egymásra való hatásában egyenetlenség elő ne álljon, a koronás király alkotmányos hatalmánál fogva az állam bel- és küléletének vezetésére hivatott, sőt olykor-olykor a vis major folytán is szükséges kormányzó főt rendel a végrehajtóhatalom élére. Az erre a czélra kinevezett kormányzó fő a miniszterelnök. Ha a megalakult kormány ezen egymás mellett álló két hatalmi tényező akaraterejét a nemzet érzelmének melegénél, egygyé olvasztani nem tudja, akkor az országgyűlést, a királyt és nemzetet egyaránt érdeklő és helyes törvények kijegeczesedni nem képesek; beáll az ellentét; beáll az államélet fejlődésének megszűnése, szóval bekövetkezik a zavar. Ámde, t. képviselőház, minden alkotmány szerint élő nemzet parlamentje folytonosan fejlődő cselekvő erőt csak akkor képes kifejteni, ha mint hatalmi tényező kormányzási alapelveit legalább egy országgyűlési időszakra megállapítja, Mert hiszen a kormányzás irányítására hivatott hatalmi többség, mindig — legalább óhajtandó, bogy mindig — a nemzet érzületéből tömörül össze. Épen ezért ezen többség megállapított alapelveit időről időre nem változtathatja, mert változtatnia nem szabad, ellenben a koronázott király alkotmányos jogánál fogva kormányzó főt akkor rendel ki, a mikor neki tetszik. Ha most már a kormányzó fő nem a kormányzás irányítására jogosult és hivatott többség kebeléből ered és ha ezen kormányzó fő több egyéni akaraterőt tol a nemzet akaratereje elé, mint a mennyit a nemzet eltűrni óhajt és ezen egyoldalú akaraterejével a kormányzás irányítására hivatott többség akaraterejét is felszívja, akker nagyon természetes, hogy az egyensúlynak fel kell billennie. Azért kell pedig felbillennie, mert nálunk szokássá vált, hogy a király küldötte miniszterelnök egyszersmind a kormány irányítására hivatott többségnek vezére, és sohasem a kormány irányítására hivatott többséghez alkalmazkodik a miniszterelnök, hanem megfordítva: a kormányt irányítani hivatott többség rendeli akaraterejét a miniszterelnöknek

v vezérének akaratereje alá. (ügy van! balfelöl.) És ez nagyon természetes is, mert az alattvalók fejüknek engedelmeskedni kötelesek. (Ugy van! balfelöl.) Az alattvalók akarata nem lehet más, mint a vezér akarata. (Ugyvan! balfelöl.) Ez az én nézetem. 16