Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-451

122 !i5í. országos ülés 1904- „ Mindaddig, a mig parlamenti életünkben a kormányzás irányítására hivatott többség született feje a miniszterelnök, mindaddig, a mig a nemzet értelmiségéből alakult hatalmi többség ezen hibás szervezetet keheléből ki nem vágja, mindaddig, a mig a hatalmi többség a kormányon kivül álló vezérrel nem rendelkezik, parlamentünkben az ügyek folyása az én egyéni nézetem szerint sima sohasem lesz, de a természet törvényei szerint, méltóztassanak utánagondulni, nem is lehet. Mintha látnám, hogy egyik-másik képviselőtársam agyából tüzlángként szökik fel azon gondolat, hogy hiszen ily módon kormány és miniszterelnök felelősége és függetlensége válnék kérdésessé. Nem ! Hiszen ha Deák Ferencz életében nem vált azzá, hogy válhatnék most azzá ? Mindnyájan tudjuk, hogy Deák Ferencz korában az országgyűlés padjaiban számos lángész és talentum ült ós ezen számos lángészszel ós talentummal szemben a miniszterelnök tekintélye egy hajszálnyira sem csökkent, sőt ellenkezőleg, igy még sokkal inkább kidomborodnék nemcsak a miniszterelnöknek, hanem a miniszterek bármelyikének is a méltósága. Megszabadulna a miniszterelnök sok oly nehéz és kellemetlen dologtól, a mi most a miniszterelnököt és magát a kormányt is nyomja és a mi a fő, a kormányzásra hivatott hatalmi többség akarat nélkül való tömegébe belesülyednie nem kellene. (Ugy van! bal felöl.) Azt is mondhatná némely képviselőtársam, hogy hiszen más parlamenti életet élő nemzeteknél is a miniszterelnök a vezére a hatalmat irányító pártnak. Lehet. De, t. ház, a mi alkotmányon felépült parlamentünk más nemzetek parlamentjétől, nézetem szerint, ugy különbözik, mint — hogy a sok közül egy gondolatot ragadjak ki, — a syájczi kantonok közül bármelyik a Hortobágytól. És azután, si duo faciunt idem, mégsem idem. Az én gondolatmenetem szerint e baj orvoslására tisztán a hatalmat irányító párttöbbség van hivatva. Ez előrebocsátott gondolatmenetemmel kapcsolatosan kell kijelentenem azt, hogy mi más törvények alkotásáért, vagy a meglévő törvények hibásan, sérelmesen történő végrehajtásáért rendesen a miniszterelnököt és a kormányt illetjük erős szavakkal, sőt érdekirigység nem egyszer arra vezeti egyiket vagy másikat, hogy a kormány tagjai közül egyiknek-másiknak házi szentélyébe is beront, mintha nem mi népképviselők volnánk mindig felelősek azért, a mi rossz, hibás és helytelen történik ebben az országban. Mintha nem mi volnánk okai, hogyha a nemzet sérelmet szenved. Hiszen a kormány csak indítványoz, előterjeszt, javasol. Mi vagyunk hivatva arra, hogy a nemzet életéhez, szelleméhez, boldogságához alkalmazkodó törvényeket alkossunk. Es végre ne feledjük el, t. ház, hogy nekünk mint népképviselőknek minden pillanatban jogunk van a kormányt helyéről elmozdítani. Ez tehát az ianius 30-án, csütörtökön. az indok, a mely a nem-helyeslésre irányit, t. i. azért, hogy nem azt a faktort vonjuk felelőségre, a mely faktor viseli a felelőség súlypontját, hanem tisztán a kormányt, a mely ily cselekedetekért elsősorban nem felelős. Igaz, hogy most a kormányt a felelőség alól kibocsátani azért nem lehet, mert a mint jeleztem, a kisebb erő elnyeli a nagyobb erőt, hát a kisebb erő kormányozza az országot a nagyobb erő rovására. Parlamenti életünk egyik szerves hibája az is, hogy mi egy idő óta alkotmányunk legfontosabb alkatrészeit a politika sikamlós nyelvén bírálgattuk. Sajnos, soha nem a magunk javára, hanem mindig ellenségeink javára. Pedig, t. képviselőház, a mi alkotmányunk minden alkatrészének szilárd talaja van, magyarázatához nem fér alaplényegében semmi, az szinte dogmaszerű. Nem mondom ezzel, hogy alkotmányunk alaplényegekörül a bel-és külviszonyok behatása alatt alakszerűségek nem képződhetnek. Igenis, képződhetnek, de csak a lényeg sérelme nélkül. P.o. a nap protuberanczäái már ezelőtt sok ezer esztendővel megvoltak és ezek a protuberancziák a nap lényegére változást nem gyakoroltak; legfeljebb az egész világegyetem atmoszférájában történhetik változás és ezen atmoszférából talán a mi földünkön is hidegebb vagy melegebb légáramlat lehet, a mely azután a természetet, a növényzetet előbbre segíti vagy hátráltatja. De azért a nap lényegében a protuberancziák nem változtatnak semmit. Látjuk, hogy ezer esztendő óta történik ez igy, ós a nap ma is csak ugy melegít és élteti a földet, mint ezelőtt sok ezer esztendővel. Ezzel a kérdéssel — nem a protuberancziával és a nappal — hanem a parlament életszervezetével összeköttetésbe kell hoznunk a parlamenti életünket napról-napra veszélyeztető nyelvkérdést. Nem hiszem, legalább én elhinni nem akarom, hogy találkoznék e hazában csak egyetlen fajmagyar is olyan, a ki azt merné állítani előttem, hogy a fajmagyar katona csak akkor érvényesítheti a csatában vitézségét, akkor megy legszívesebben a halál torkába, ha idegen nyelven vezénylik. A ki velem ezt elhitetni szeretné, azt nemcsak meghibbant eszű embernek, hanem egyszersmind vértagadónak is tartanám, (Helyeslés balfelöl.) még akkor is, ha hetediziglen igazolná előttem faj magyarságát, mert én akkor a nyolczadik izében találtam meg az idegen vérnek a forrását. A ki azt merné nekem mondani, hogy a megkoronázott király képes volna saját alattvalóját idegen nyelven vezényelni, én azt a király felséges személye megsértőjének tartanám. A mi alkotmányunk szerint a király abban a pillanatban, a mint a szent koronát fejére teszi, a nemzet első emberévé, tehát a magyar nemzet első magyar emberévé lett. Ezen első magyar ember tehát önmaga ellen alkotmánysértést el sem követhet. Arról beszélni is felesleges, hogy egy élő