Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-450

116 í50, országos ülés 190í június 28-án, kedden. Kovácsevics István: T. képviselőház! Félreértett szavaim értelmének helyreigazítása czimén kérek szót. Polónyi Géza igen t. képviselő ur felszólalásomat kritizálván, azt mondta, hogy én itt több közjogi botlást követtem el. fiektifikálnom kell itt a t. képviselő ur szavait, mert én nem követtem el botlásokat, hanem előadtam a Horvátországban fennálló nézeteket. Fiume hovatartozásának kérdését én nem vitattam, hanem egyszerűen konstatáltam a magyar véleményt és a horvátországi véleményt, de nem bocsátkoztam annak magyarázásába, hogy kinek van és kinek nincs igaza. Polónyi Géza: Ez a hiba! Kovácsevics István: Én csak azt mondtam a tengerre nézve, hogy méltóztassék elképzelni a magyar államot tenger nélkül. Nem mondtam azt, — mint a jegyzetben van — hogy: »horvát tengerpart nélkül.« Polónyi Géza: De a jegyzetben igy van! Kovácsevics István: A napló nem helyes. Azután kifogásolja Polónyi Géza képviselő ur, hogy én a horvát országgyűlést országgyűlésnek neveztem, mert az neki nem dukál, mert az tartománygyülcs. Polónyi Géza: Dehogy, az a törvényben van, azt én nem mondtam! Kovácsevics István: De igen, azt mondta, hogy sohasem volt azelőtt országgyűlés, hanem tartománygy ülés. Polónyi Géza: Igen, azelőtt tartománygyűlés volt! Kovácsevics István: Bátor vagyok itt hivatkozni II. Lajos királynak 1525-ben kiadott diplomájára, a mely igy hangzik (olvassa): »Ludovicus Dei gratia Rex Hungáriáé etc, ad istam dietam regni nostri Slavoniae confidere •etc.« Tehát 1525-ben már a horvát országgyűlés diéta volt, nem tartománygyülés. Az urak azt mondták, hogy én leleplezéseket tettem. Az igen t. miniszter ur azt mondta, hogy én nem tettem leleplezéseket, mert ugyanazt, a mit elmondtam itt, elmondtam a horvátoknak is odahaza, nem félhetek tőlük, hogy a hátuk mögött beszélek. A t. ellenzék, vagy Polónyi Géza képviselő ur egy kissé kijavította azt az ellenzék részéről sokszor felhangzott vádat, hogy gr. Khuen-Héderváry horvát és hogy ennélfogva ő nem lehetett miniszterelnök. Most azt mondják az urak, hogy nem volt horvát sohasem, — hát akkor nem tudom, hogy micsoda. (Derültség.) Tessék csak beletekinteni az azon időkbeli naplókba ós az ^ellenzéki lapokba, ott megtalálható, a mit állítottam. A t, képviselő ur a granicsár fogalmat is egy kissé mérsékelni iparkodott, de nem •sikerült neki, mert ez sértés marad ezentúl is. Az az egy milliónyi lakosság nem érdemelte meg a t. ellenzék részéről, hogy oly fogalommal, oly elnevezéssel kössék össze, a minővel most a t. képviselő ur őket összekötötte. (Zaj halfelöl. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) A nagyméltóságú miniszterelnök ur Posilovitsot és papjait említette. Polónyi Géza: Kérem, nem miniszterelnök az már, csak volt! Kovácsevics István: Hát igenis, Posilovits némileg megtartotta igéretét, nem csinált galibát, a mig ő nagyméltósága ott volt; de mihelyt ő távozott báni állásából, mindjárt lapot indítottak, mint a hogy tegnap is mondtam. Ugyanis szokás volt az, hogy azok a magyarfaló papok, mikor előléptetésre volt kilátás, hogy jobb javadalmazást kapjanak, süvegeltek a bán előtt. (Derültség.) Gajáry Géza: Itt is látjuk! Kovácsevics István: Az Ígéretet meg is lehet tartani és nem is lehet megtartani. Ok megígértek mindent, de mihelyt a dekrétum a zsebükben volt. akkor olyanformaképen mutatták az ujjukat, mint a hogy Polónyi képviselő ur beszédében a katonákra ráfogta. Továbbá én azt sem állitottam, hogy a zavargásokat osztrák pénzzel csinálták Horvátországban. Én nyíltan ós egyenesen megmondtam, hogy nekem nincsen tudomásom arról, hogy honnan jött a pénz ós kinek jött; csak azt a körlevelet mutattam be. Hogy pedig a kormány már előbb a maga utján szintén reagált ez ellen, arról nem volt tudomásom, ez nyilvánosságra nem jutott. Egyébiránt egész felszólalásomban csak a saját nézeteimnek adtam kifejezést. Felhatalmazást senkitől sem kértem, sem nem kaptam; mert meggyőződésem az, hogy szükséges, hogy Magyarország és Horvátország közt a helyzet ne maradjon a jövőben ugy, mint a milyen most. És én erre az eszközöket is felsoroltam, a melyeknek alkalmazásával a két ország közti viszonyt a jövőben javítani lehet. Más czélom nem volt. Ezeket tartottam szükségesnek megjegyezni. (Helyeslés.) Polónyi Géza: T. képviselőház! Figyelemmel leszek az idő előrehaladott voltára, csak röviden fogok szólani. Sajnálom, hogy nem kezdhetem ott, a hol a sorrend szerint kezdenem kellene, hanem megforditva. Én beszédemben ugyanazt a czélzatot tulajdonítottam a t. előttem szólt képviselő ur felszólalásának, a mit ő mondott. Ezt a nemes szándékot azzal honorálom, hogy beleegyezem abba, hogy a napló volt hamis és hogy ő nem horvát tengerpartot mondott. Ezt tudomásul veszem, daczára annak, hogy a naplóban benne van. A mi Hieronymi miniszter urnak felszólalását illeti, azzal röviden fogok végezni. Csodálatos, hogy van két törvény, el is olvasta mindkettőt, a melyben csak a királyról van szó s ehhez az eskümintához mégis keresett egy harmadikat, egy olyan rendeletet, a melyben császárról van szó. Erről, azt hiszem, nem is szükséges vitatkozni. Már most rátérek Khuen-Héderváry miniszter urnak beszédére és köteles őszinteséggel mondom, hogy hálás köszönettel vettem a t. minisz-