Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-450

Í50. országos ülés Í90k június 28-án, kedden. 117 ter ur lojális hangon tartott felszólalását. Részletesen nyilatkozni nem akarok e pillanatban, de teljesen korrekt és helyes az, hogy ezen a hangon tárgyaljunk itt Horvátországról. Nagy köszönettel veszem felvilágosításait. Hogy menynyiben fognak azok megerősödni, nem tudom. Ha a kérdéses egyetemi vizsgákra vonatkozólag spontán osztrák kormányelhatározásról van szó és nincs semmi ingerencziája sem a magyar kormánynak, sem a horvát zágrábi egyetemnek ebben a kérdésben. így értettem, — akkor tudomásul veszem; ellenkező esetben elvárnám a kormánytól a legsürgősebb intézkedéseket. Hogy majd azután politikailag miként fog a kérdés tovább kezeltetni, nem tartozik ide. De felszólalásom lényege és oka az, hogy a t. képviselőház és a miniszter ur nem lehetett kétségben az iránt, hogy azt a két ténybeli állítást, a mivel foglalkoztam beszédemben, a melyek közül vonatkozik egyik a Wekerle-kabinetre, a másik a Bánffy-kabinetre, a forrás megjelölésével, — nem akartam megnevezni, bár engedelmem .volt rá, de t. képviselőtársam Olay Lajos maga jelentkezett, hogy ő volt a forrása e kérdésnek — (Egy hang a jobboldalon: A koronatanú!) én teljes autoritativ módon hoztam elő. De most a miniszter ur azt mondja, hogy az a kérdéses exkurzió a Wekerle- kabinet idejében nem ugy történt; most már azt mondja, hogy ő tulajdonképen azért jött le, hogy az egyházpolitikának a szekerét kihúzza a kátyúból, hogy megmentse és tető alá juttassa. B. Kaas Ivor: Ugy is tett! A főrendiházban tartott beszéde bizonyítja! Sajnos ! (Derültség jobbfelöl.) Gajáry Géza: Mi meg azt mondjuk: örvendetes. \ Polónyi Géza: Nem vitattam és nem vitatom, hogy a miniszter ur a főrendiház ülésében az egyházpolitikai javaslatok tekintetében miként viselkedett, de két dolog felvilágosításra szorul továbbra is. Az egyik az, hogy ha az egyházpolitikai javaslatok tető alá való jutásáról van szó, azt a Wekerle-kabinettel szemben _ nem kellett védelmezni; a másik, és ez az, a mit lényegesnek tartok, adós maradt, nem én, de a szabadelvű párt Darányi Ignácz azon beszéde tekintetében, a melyet akkor a klubban tartott, ós adósok maradnak mindnyájan a nemzet szine előtt azon indoknak kifejtésével, hogy ha nem az egyházpolitika volt az oka, mi volt az oka annak a szekérvontatásnak, a mikor gyalogosan vontatták az akkori miniszterelnök szekerét az Andrássy-uton ? (Félkiáltások a szélsobaloldalon: A Váczi-köruton!) Mi volt az indoka azon nagy halleiujának és rettentő nagy lármának, hogy sikerült Magyarországot gróf KhuenHédervárytól megmenteni, nem az ellenzéki sajtóban, hanem a kormánypártiban ? (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Olay Lajos: Ugy van! Darányi! Kubinyi Géza: A kabinetet mentettük meg! B. Kaas Ivor: Kubinyi beszél? (Zaj a jobboldalon.) Kubinyi Géza: Mi csak a kabinetet mentettük meg, de nem ő tőle, Polónyi Géza: Mindenesetre illetékes férfiakat fogunk meghallgatni és kényszeríteni arra, hogy ezt felvilágosítsák! Mert a miniszter ur tisztában lehet azzal, hogy annak a politikai missziónak akkor való nem sikerülte nem az ellenzéken múlt, mert velünk érintkezésbe sem jutott, hanem tisztán a szabadelvű párton. Legyenek kegyesek tájékozni bennünket egy kormányon lévő politikai férfiú politikai értéke tekintetében; jó lesz tudnunk, hogy mi volt akkor az oka ezeknek a dolgoknak. (Mozgás a jobboldalon.) Gajáry Géza: Mi már elrendeztük! (Mozgás a szélsobaloldalon.) Polónyi Géza: A mi pedig a Bánffy-kabinetre vonatkozó dolgot illeti, valóban nem szándékozom tovább kutatni a kabinetek íádafiókjait, nem szükséges ez ebben a kérdésben, ezek ténybeli dolgok, ez az én informáczióm. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Megneveztem a férfiút, a kinek utján tudom, a többi már attól függ, hogy Bánffy azt erősiti-e meg, a mit a miniszter ur mond, vagy azt, a mit nekem Olay Lajos t. képviselőtársam mondott. (Derültség jobbfelöl.) De mindenesetre különös és furcsa bizalmi viszony lehetett ott mégis, a hol mindkettő arról beszélt, hogy le akart mondani azért a politikai barátságért, a melyben együtt voltak. Ez mindenesetre különlegessége a politikai életnek, mert azt már tudjuk, hogy Bánffy mondta, hogy lemondani akart, azt pedig, hogy a t. miniszter ur, akkori horvát bán beadta lemondását, azt most hallottuk hivatalosan. Ennyit megtudtunk a dologból, egyebekben a tények majd fel fognak világosítani bennünket. Gr. Khuen-Héderváry Károly, ő Felsége személye körüli miniszter: T. képviselőház! Csak pár rövid szót. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur nem látja megfejtve azon rejtélyt, hogy ha én is akartam az egyházpolitikát biztosítani, azt ugyan nem kellett volna Wekerle ellen biztosítani. Abban tökéletesen igaza van a t. képviselő urnak, a módok és eszközök tekintetében volt csak különbség köztünk. Én azt tartottam, hogy az u. n. pair-schub nélkül is lehet biztosítani azon törvényeknek megvalósítását, ő meg azt hitte, hogy a nélkül nem lehet. Az én közbelépésem azzal az eredménynyel járt, hogy igenis meggyőződött az ország többsége arról, hogy nincsenek u. n. külbefolyások, a melyek a nemzetnek jogos és [többsége által kivánt törvényhozási akczióját meg akarják akadályozni. Es miután az én fellépésem, a melyet az ellenkező irányban tolmácsoltak, azt bizonyította, hogy én is akarom, akkor elmúlt minden aggodalom az iránt, hogy azoknak biztosítása sikerülni Aem fog és pair-schub nélkül