Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-450

112 U50. országos ülés 190b június 28-án, kedden. Gajáry Géza: Ez a vácinak épen az ellen­kezője ! Gr. Khuen-Héderváry Károly, ö Felsége sze­mélye körüli miniszter: Ezen históriailag előadott tényállás alapján mondhatom, még pedig jogo­san, hogy akkor sem voltam a magyar nemzeti politikának az útjában, hanem segítettem annak megvalósítását (Éljenzés a jobboldalon,) A másik vád, a melyet a t. képviselő ur ellenem emel, abból áll, (Zaj balfelöl. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) hogy Bánffy Dezső miniszterelnök, belátván, hogy az én működésem, a melyet mint bán Horvátországban kifejtettem, káros a magyar nemzeti politika szempontjából, kész volt lemondását beadni, vagy be is adta azt. Igen csodálkozom a t. képviselő urnak ezen a kijelentésén; ma hallottam ezt először. Annyi­val inkább csodálkozom ezen, mert ismerve báró Bánffy Dezső volt miniszterelnök ur egye­nes karakterét, azt hiszem, én lettem volna az első, a kinek ezt tudomására adta volna; (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) mert mielőtt a Fel­ségnek a?, én viselkedésem miatt beadta volna a lemondását, bizonyosan nekem hozta volna szóba azon politikát, a melyet nem helyeselt. Ezzel szemben pedig bátran állithatom, hogy a midőn én jutottam abba a helyzetbe, hogy én adjam be báró Bánffy Dezső miniszterelnök urnak a lemondásomat, ő azt nem fogadta el, sőt kért, hogy hivatalomat továbbra is vigyem. (Helyeslés jobbfélol. Zaj és ellenmondások a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, Bánffy Dezső miniszterelnök hivataloskodásának utolsó napjáig is ugy éreztem, hogy nemcsak politikai, hanem személyi bizalmát is bírom. Épen ezért csodálkozom, hogy az igen t. kép­viselő ur ilyen dolgokkal áll elő, a melyekről nekem tudomásom nem volt és a melyekről módom lett volna tudomással birni; mert ha nem feleltem volna meg azon felelőségteljes állásban, meg vagyok róla győződve, a magyar miniszterelnök igazán nem tűrt volna meg. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) B. Kaas Ivor: Erre majd Bánffynak kell felelni! Gr. Khuen-Héderváry Károly, ö Felsége sze­mélye körüli miniszter: A harmadik vád, a melyet a t. képviselő ur ellenem fehozott, (Zaj a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) az, hogy a parlamenti bizottság jelentése még le nem tár­gyaltatott. Ha azonban valamiben ártatlan va­gyok, ugy mindenesetre ebben vagyok az, mert ha tőlem függött volna, ezen ügy már régen letárgyaltatott volna. Tanúm erre épen a miniszterelnök ur, hogy mielőtt beléptem a ka­binetbe, magam kértem, hogy ezen ügy rendez­tessék. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ez lett volna az én érdekem. De miután a miniszter­elnök ur közérdekből kívánta, hogy a kabinetbe belépjek, én a közérdek szempontjából személyes érdekemet elejtettem. (Élénk helyeslés a jobb­oldalon.) Lengyel Zoltán: A pénzosztogatás köz­érdek! (Zaj.) Elnök: Mit méltóztatott mondani a kép-^ viselő urnak ? (Zaj.) Lengyel Zoltán: Hogy a pénzosztogatás közérdek! Elnök: Kire méltóztatott ezt vonatkoztatni ? (Halljuk!) Lengyel Zoltán: Majd, ha alkalom lesz rá, elmondom, hogy a t. elnök ur is tudja. (Helyes* lés a szélsöbaloldalon. Zaj jobb felöl,) Elnök: Én ez ellen tiltakozom és a kép­viselő urat ezen kifejezésért rendreutasítom. (Helyeslés jobbfélol. Halljuk! Halljuk!) Gr. Khuen-Héderváry Károly, ö Felsége sze­mélye körüli miniszter: A t. képviselő ur még egy általános vádat is emelt ellenem, a mennyiben a Horvátországban való kormányzásom idejének gyümölcseként odaállította a horvát nemzetnek a magyar nemzet elleni gyűlölséget, a melyet én neveltem. Igen nehéz állítással csak állítást szembe állítani. Polónyi Géza: Tanúm van rá, Kovácaevics! Gr. Khuen-Héderváry Károly, ő Felsége sze­mélye körüli miniszter: Én azonban mégis tényekre hivatkozom. (Halljuk! Halljuk!) Ha ez igy volna, akkor a horvát nemzetet kép­viselő többség nem foglalhatná el azon állás­pontot, melyet elfoglalt nemcsak ma, hanem 20 éven keresztül és a mely szerint a magyar nem­zettel való viszony alapelvéül az 1868-iki tör­vényt fogadta el és ezt minden rágalmak, kelle­metlenségek, nehézségek daczára is vallotta, sőt, ha kellett, küzdött és szenvedett érte. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ezt a horvát nemzetet képviselő többséget kellene tehát tulajdonképen szem előtt tartanunk, midőn egy nemzetnek gondolkodásáról, viszonyairól beszélünk, nem pe­dig azon igen szomorú jelenségeket, melyeknek magam is tanuja voltam, de a melyek mégis csak sporadikusak és a melyekről magam is beismerem, hogy utóbbi időben növekedtek, azon­ban — a mint ezt már elmondtam — ennek nem politikai, hanem inkább financziális kérdés volt a tulajdonképeni oka. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) A t. képviselő ur általánosságban azt is mondotta, hogy Horvátországban meggyalázták a magyar nemzetet, meggyalázták a magyar zászlót. Ámde mi volt ennek következménye? Nem volt-e Horvátországban az ottani többség az, mely a magyar zászló védelmére kelt, nem is szólva a horvát kormányról, melynek köteles­sége volt, hogy ezt megtegye és a mely ezt minden esetben meg is tette. (Helyeslés jobbról és a középen.) Azt mondta aztán vádképen a t. képviselő ur a horvát nemzet és a horvát kormány ellen, hogy idegen érdekeket szolgáltak most a leg­utóbbi időben is azzal, hogy kieszközölték, hogy a horvát egyetemet végzett ifjak Ausztriában neveltessenek.

Next

/
Thumbnails
Contents