Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-450

45Ö. országos ülés 190k június 28-án, kedden. 113 Polónyi Géza: Hogy az államvizsga akczeptáltassék! Gr. Khuen-Héderváry Károly, ö Felsége személye körüli miniszter: Erre az a megjegyzésem, hogy sem az én időmben, sem ma soha horvát kormány vagy horvát egyetem ezt nem kereste, (TJgy van! jobbfelől.) A dolog ugyanis igy történt. (Halljuk! Halljuk!) Dalmácziában a horvát ifjúság, a szülők és a közvélemény követelték, hogy az ottani ifjúság tanulmányainak megkönnyítése végett a horvát egyetemet látogathassa. Az osztrák kormány ezt mind ez ideig nem engedte meg és nem ismerte el az ott letett vizsgát a közszolgálatba való belépés alapjául, a mi örökös panaszt keltett. A dalmácziai ifjúság nevelésének ez a bérviszonya érlelte meg az osztrák kormány azon elhatározását, hogy ő maga adja meg azon könnyítéseket a Horvátországban végző dalmácziai jogászoknak, a melyek szükségesek ahhoz, hogy őket is felvehessék a közszolgálatba. Ez az osztrák kormánynak oly önálló rendelkezése, a melyhez a horvát kormánynak vagy egyetemnek legkisebb köze sincs. (TJgy van! jobb felöl.) Igaza lett volna azonban a t. képviselő urnak, ha a horvát egyetemen rendezték volna ugy be a tanítást, hogy az az osztrák érdekeknek megfeleljen. De ez sem történt. Épen azért, mert ez nem történt, kívánták meg azoktól a zágrábi egyetemen végzett fiatal emberektől, hogy ha Ausztriában óhajtanak alkalmazást elnyerni, tegyenek pótvizsgát, a mire szükség nem volna, ha a horvát egyetem az osztrák kormánynyal megegyezett volna, hogy minő elbánásban részesüljenek a horvát ifjak. (Helyeslés jobbfelől.) Én, t. ház, ezekkel csak vissza akarom utasítani azon vádat, mintha — és most nem a horvát kormányról beszélek — a horvát közvélemény kereste volna az összeköttetést az osztrák kormánynyal a magyar állam rovására. Ez nem történt meg. (Ugy van! jobbfelöl.) Hogy a t. képviselő ur mégis az ottani hangulatról és kormányzatról kellő fogalmat nyerjen, — csak azért szólok ma, mert oly sokáig voltam ott az ügyek élén és azért, gondolom, felvilágosítással tartozom, — (Helyeslés.) rátérek beszédének arra a részére, a midőn a többi közt felemlíti azt, hogy Horvátországban ma is érvényben van az osztrák büntetőtörvénykönyv. Ez tény. De nem tudja a t. képviselő ur azt, a mit én igenis tudok, hogy évek óta arra törekszik a horvát kormány, hogy a magyar büntetőtörvénykönyvet ottan érvényre juttassa, reczipiáltassa. És ha ez eddig nem történt meg, ennek az az oka, hogy a magyar büntetőtörvénykönyv is bizonyos revíziónak és reformnak fog alávettetni. (Ugy van! jobbfelöl.) Azért nem akarta a horvát kormány azt ott behozni addig, a míg annak reformja itt meg nem történt. (Helyeslés jobblelöl.) De összeköttetésben maradt a horvát igazságügyi kormány a magyar igazságKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906 XXVI. KÖTET. ügyi minisztériummal; minden tanulmány, a mely a magyar igazságügyminisóteriumban az utóbbi időkben készült, a horvát kormány kérelmére oda beszolgáltattatott, külön referens is bizatott meg évek óta ezen ügynek tanulmányozásával és meg vagyok győződve, hogy ha megérett a dolog, az más megoldást nem nyerhet, mint azt, hogy a horvát büntetőtörvénykönyv a magyar büntetőtörvénykönyvhöz fog simulni. (Helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő ur azután a horvát papságról szólva megemlékezett (Halljuk! Halljuk! balfélöl.) Kovácsevics István volt főispán beszédjéről. Én szerencsés voltam Kovácsevics István képviselő urat, a ki évek hosszú során át épen az én kormányzásom alatt volt főispánja Zágráb vármegyének, nemcsak politikai, hanem személyes barátaim közé is sorozhatni s mondhatom, hogy az ő egyenes ós bátor felszólalása itt a házban nem szokatlan előttem, mert épen ilyen hangon beszélt a horvát országgyűlésen is. (Éljenzés a jobboldalon.) És én tagadom azon feltevést, a melyből a t. képviselő urak kiindultak, hogy ezért Kovácsevics István, a volt főispán és a mostani képviselő, nem volt populáris ember Horvátországban ; ellenkezőleg .... Szatmári Mór: Nem is populárisak ott a nemzeti pártiak. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Gr. Khuen-Héderváry Károly, ö Felsége személye körüli miniszter: .... ellenkezőleg, populáris ember volt, egész pozitív alakban mondom, hogy jól megértsék; pedig ez nem volna lehetséges akkor, ha azon gyűlölség, a melyet a t. képviselő ur itt a horvátok részéről a magyar nemzettel szemben kifestett, olyan általános volna. (Helyeslés jobbfelől.) Az egyenes szót ott is szívesen meghallgatják. Én azt tartom, hogy általánosítani sohasem jó, politikai dolgokban meg egyenesen káros, s igy magamnak is volna kifogásom bizonyos tekintetben Kovácsevics képviselő ur felszólalása ellen annyiban, a mennyiben ő bizonyos hibákat nagyon is általánosít. Nem akarom tagadni azt, hogy egy része annak, a mit ő a horvát papságról mondott, igazságon alapul; de annyira, a mennyire azt ő tette, általánosítva nem tartom igazságosnak a tételt, és mert nem igazságos, nem is tartom okosnak. És ha a magam felelősségéről kell hogy beszéljek, midőn azon vádat emelik, hogy a horvát püspökök ellenségei volnának a magyar államnak, miután én voltam abban a helyzetben, hogy a horvát püspökök egy részét az én előterjesztésemre nevezték ki: én ezért a felelőséget utólag is vállalom. (Helyeslés.) S a mi különösen a zágrábi érseket illeti, (Ralijuk! Halljuk.') a kit a zágrábi érsekségre én terjesztettem fel, mondhatom, még zenggi püspök korából ismertem őt, de az ő politikai magaviselete soha a legkisebb aggodalomra nem adott okot, sőt ellenkezőleg, voltak nehéz kérdések megoldandók, épen a fiumei egyházi ügye15