Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1901-450
450. országos ülés 19Qkjunius 28-án, kedden. 111 gein jóakaratával tisztelt meg, sem azon részét, melyben különösen báni állásomban való viselkedésemről mondja el Ítéletét; (Ralijuk! Halljuk !) mert nem szoktam dicsekedni mások tollával, illetőleg mert nem fogadok el főkép akkor dicséretet, mikor az engem nem illet meg. (Helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő ur ugyanis azt mondta, hogy én miniszterelnökségem idejében olyan praxist hoztam volna be a közös hivatalokkal való levelezésben, a mely eddig fenn nem állott és a mely oly újítás, a minek ő nagyon örvend. Polónyi Géza: A lapok is közölték! Nem praxist hozott be, hanem átiratot intézett. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Gr. Khuen-Héderváry Károly, ö Felsége személye körüli miniszter: Csak azon kijelentésre szorítkozom, hogy én semmi ujitást sem kezdeményeztem ezen a téren. Beértem azzal, hogy folytassam azon gyakorlatot, melyet az eddigi hazafias magyar kormányok követtek. (Zaj a baloldalon. Felkiáltások: Német nyelven ?) Gr. Khuen-Héderváry Károly ö Felsége személye köriili miniszter: Én is magyarul leveleztem a közös hivatalokkal, (Mozgás a baloldalon.) és igy nincs több érdemem, mint a mennyi érdemük van azon kormányférfiaknak, a kik előttem kezelték ezen ügyeket. (Helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő ur beszédének további részében rátért arra, hogy nem volt megelégedve működésemmel. Polónyi Géza: Kovácsevics sincs megelégedve. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Gajáry Géza : Azt majd elvégzi Kovácsevics! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Gr. Khuen-Héderváry Károly, ö Felsége személye körüli miniszter: Először a granicsár fogalmával mulattatta a t. házat, a mennyiben annak etimológiai és egyéb jelentőségét akarta nekünk kifejteni. Én nem akarom a t. házat azzal untatni, hogy a magam személyének geneaologiáját itt elmondjam. Elég azt hangsúlyoznom, hogy — gondolom ezzel nem is kell hivalkodnom — én mindig ós mindenütt, a hol voltam, mindenkor a magyar nemzet tagjának vallottam magam. (Éljenzés jobbfelöl) Tettem ezt nemcsak itt, hanem Horvátországban is. (Éljenzés a jobboldalon.). Ez azonban nem zárta ki azt, hogy azon érdekeket, melyeknek ápolása rám volt bizva a törvény értelmében, Horvátország érdekében is képviseljem. (Helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő ur azonban a »granicsárnak« olyan fogalmát adta, a melyet egyenesen rám alkalmazott, mintha én volnék képviselője azon irányzatnak, a mely a granicsár fogalmát mint gyűlöletest állította a magyar közönség elé. Igaza volna a képviselő urnak, ha ugy állana a dolog, mint a hogy ő állította. Hogy azonban rám bizonyítsa a t. képviselő ur azt, hogy én képviseltem azt az irányzatot, a melynek gyülöíetességét ő joggal mutatta itt ki, felhozott olyan tényeket, a melyeket kénytelen vagyok megczáfolni. (Halljuk! Halljuk!) Először is az én viselkedésemet az egyházpolitikai küzdelmek alkalmával ugy tüntette fel, mintha én mint exponense léptem volna fel, nem tudom miféle bécsi köröknek, hogy meggátoljam az akkori nemzeti .politikának érvényesülését. Figyelmeztetem azután a t. képviselő urat arra és ha időt vesz magának a naplóból kikeresni, hogy mi történt, de az akkori újságokból is megtudhatja, a mit én most fel fogok frissíteni, hogy nem áll az, mintha én bármikor is kiküldettem volna oly czélzatból, hogy a magyar nemzeti politikát meggátoljam. (Ügy van ! jobbfelöl.) Abban az időpontban vagyis 1894 június havában, mikor kormánykrizis állott be és a felséges ur engem felhivatott, hogy tanácsomat meghallja, első dolgom az volt, hogy az akkori miniszterelnökhöz, "Wekerle Sándorhoz mentem, megtudandó, hogy tulajdonkép miért hivatott ő Felsége és csak miután ő vele megbeszéltem volt a dolgot, mentem ő Felségének parancsát kérni. (Ugy van! jobb felöl.) Akkor is — hivatkozom a volt miniszterelnökre — azt tanácsoltam neki, hogy attól a lépéstől, a melyet tenni szándékozott, hogy t. i. a főrendiház pairschub utján kényszeríttessék oda, hogy a képviselőház által már elfogadott egyházpolitikai törvényeket ő is elfogadja, álljon el, mert meggyőződésem szerint a főrendiház a nélkül is meg fogja azokat szavazni bizonyos idő múlva. És a midőn ezeket a Felségnek is elmondottam, akkor, miután ez volt becsületes hitem, midőn ő Felsége felszólított, hogy ennek érvényt szerezzek, el kellett vállalnom a megbízatást és ezért jöttem le, hogy biztosítsam az egyházpolitikai törvényeknek a főrendiházban való keresztülvitelét. (Hosszantartó élénk éljenzés a jobboldalon) Molnár Jenő: Szóval: a királynak a magyar miniszterelnökön kívül volt még egy külön tanácsadója. (Zaj a jobboldalon.) Nyegre László : Ne magyarázgasson! (Mozgás balfelöl.) Gr. Khuen-Héderváry Károly, ö Felsége személye körüli miniszter: Mivel pedig — nem akarom felemlíteni az okokat, hogy miért — személyem akadálya volt ezen keresztülvitelnek, félreállottam ugyan, de siettem a kormány mellé, hogy biztosítsam azon eredményt, a melyre magam is vállalkoztam. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Emlékeztetem a t. képviselő urat, — méltóztassék az akkori időben megjelent lapokat átnézni — bizonyos helyről a Horvátországból a főrendiházba kiküldött tagoknak szavazatát nekem hányták szememre és nekem imputálták azt, hogy ezeknek szavazata döntötte el a főrendiházban az egyházpolitikai javaslatok elfogadását. B. Kaas Ivor: Ugy van! Elég baj, elég hiba ez az országra nézve. (Elénk derültség a jobboldalon.)
