Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1901-450
110 b50.> országos ülés Í90& június 28-án, kedden. Polónyi Géza: Annál jobb, már az argumentáczió kedTeért, Azért, mert 6 miniszter volt és mert azelőtt generális volt, miniszteri nyugdíj illetné meg, de nem megy nyugdíjba, hanem avanzsirozni akar a katonaságnál, azért mi az osztrák tábornok urnak pótoljuk a fizetését? Hová fog ez vezetni? így nem szükséges egyéb, csak importáljanak nekünk még egypár generálist rövidnél rövidebb ideig tartó miniszterségre és koldulni mehet az egész ország. (Igaz! a szélsőbaloldalon,) De, t. miniszter urak, én e dologra nézve, hogy a t. ház teljesen tájékozódjék a részleteknél, már most egy kimutatást szeretnék követelni, hogy lássuk, hogy évenkint mennyi terheli az országot a nagyobb fizetések és nyugdíjigények révén, mert ezt szó nélkül tovább tűrni igazán nem lehetséges. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A szabadelvű pártot, annak törekvéseit semmi sem jellemzi jobban, mint ez a most lefolytatott budgetvita. Feláll Víetoris Miklós t. képviselőtársam és elmondja, hogy mily átkozottul rosszul áll a politika a nemzetiségek tekintetében. Feláll Horánszky Lajos t. képviselő ur és elmondja, hogy pusztulásnak indult a középbirtokös osztály, meg kell őt menteni. Feláll Kovácsevics t. képviselő ur és elmondja nekünk, hogy Horvátországban forrongás van, meggyalázzák, megtépik a nemzeti zászlót és egy nemzedék keletkezett, a melyet, mint mondják, ki kell irtani előbb s csak azután lehet szó a magyar állam tiszteletéről. És mindezen felszólalás után is együttmarad a t. társaság és nagy bizalommal viseltetik a kormány és egymás iránt. Nem fárasztom az urakat tovább, de egyet felolvasok a t. képviselőháznak. Csodálatos, hogy épen ilyen korszakban kell látnunk azt, hogy a t. kormánypártnak hivei nem fogynak, hanem szaporodnak. Szaporodtak oly férfiak bevonásával, a kik hosszú életen át nemes, kitartó, példaadó küzdelemben végigszolgáltak a nemzeti ügy mellett, végigküzdötték azt a korszakot, a melyről íme igy szól az ének. Én magam nem szándékozom a t. miniszterelnök urnak az ő egész Tisza-korszakbeli politikáját jellemezi, hanem átadom a szót a »Budapesti Hírlap « hasábjain megjelent következő czikknek (olvassa): »Az »Uj Magyar Szemle« czimén uj folyóirat első száma jelent meg ma. Erről »Irodalom« rovatunkban adunk számot. Van egy czikke »A liberälizmus« czimen, a mely nagy feltűnést fog kelteni. Szerzője nincs aláírva, de a ki elolvassa, lehetetlen, hogy ne keresse azt az erős elmét, a mely több helyen Carlyle magaslatáról itéli meg a Tisza-korszakot. Elborzasztó politikai tanulmány ez a czikk, a melynél a tárgyismeret arra vall, hogy a ki irta, az Magyarország politikai életének vezetője volt, szubjektív momentumaiból és fényes dialektikájából pedig kitetszik, hogy ő vezette a Tisza-korszak egyetlen diadalmas hadjáratát, a mely még le sem zajlott s neki magának megundorodottan, híveitől elhagyatva, bizalomvesztetten menekülnie kellett abból a förtelmes politikai levegőből, a melyet megtisztítani nem volt ereje. Talán bátorsága sem. A tanulmány gondolatmenete itt következik: Az idées Napoleoniennes példájára Tisza Kálmán is megcsinálta az idées Tiszaiennes-t. Nyakas kuruczokat hajtott egy kézfordulás alatt az udvari politika pórázára abban a gondolatban, melynek kiinduló pontja a dinasztikus érdekek kibékítése volt a magyar protestánsság ellentállási politikájával. Mintegy Kálvinba ojtott Kolonics, a nélkül, hogy mindkettőjük nagyszabású konczepczióit örökölte volna, a nemzetet előbb szegénynyé, azután protestánssá, végül Ausztria szolgájává tette. Közjogi reakczió a liberális gondolat leple alatt; liberális rakczió a korrupczió szabadságának leple alatt; Magyarországnak a párteszme szűk horizontjából való szervezése; a korrupczió demokratizálása: ez lőn & r Tisza-politika vezérmotivuma,« Én ezt nem olvastam volna fel, mert ez nem a t. miniszterelnök ur személyére vonatkozó dolog, de felolvasom, mert e napokban Szegeden elég hivatalos formában enuncziáltatott, hogy a mai Tisza István miniszterelnök ur korszaka alatt a Tisza Kálmán korszaka ébred fel és ez követel tiszteletet, bizalmat és elismerést. Lovászy Márton: Meg is adták a szegediek! Polónyi Géza: Az eredményekre beszédem keretében is rámutattam. Én különben csak azt látom, hogy ugy az alkotmányjog, mint a pénzügyek terén súlyos visszaesés, válság, jogtiprás és pusztulás az, a mely nyomon követi a t. kormánynak minden egyes ténykedését. Azt ia látom, hogy elérkezett az ideje annak, hogy jó hazafiak és politikusok tűnődjenek és gondosan műveljék azt az utat, mely lehetetlenné fogja tenni ennek a kormányzatnak fentartását. Én magam is kontribuálok ehhez ós ebben az első lépés az, hogy kijelentem, hogy a bizalmatlanság legnagyobb mértékével nem fogadom el ezt a költségvetést. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsobaloldálon). Gr. Khuen-Héderváry Károly, ö Felsége személye kórüli miniszter: T. képviselőházi (Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) Az előttem szóló t. képviselő ur beszédének egy részét nem hagyhatom megjegyzés nélkül, nemcsak azért, mert személyem iránt tartozom ezzel; nemcsak az állás miatt is, melyet e pillanatban viselek, hanem azért is, mert tartozom ezzel a t. háznak, az egész nemzetnek, a mennyiben a t. képviselő ur olyan vádakat hozott fel ellenem, melyeket, ha be tud bizonyítani és a melyeket, ha én meg nem tudok czáfolni, olyanoknak kell tartani, a melyek lehetetlenné teszik azt, hogy ezen a helyen tovább üljek. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Én, t. ház, nem fogadom el a t. képviselő ur beszédének sem azon részét, a melyben en-
