Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-450

451). országos ülés l\)Ok június 28-án, kedden. 109 utasokat újból meg kell esketni. Megállapítanak tehát egy eskümintát, a mint értesülök róla, az igazságügyminiszter ur hozzájárulásával. Arról most nem szólva, hogy az a szankezió, hogy azt, a ki le nem teszi az esküt, elbocsátják szolgálatából ; arról nem szólok, hogy mennyire méltányos és igazságos az, hogy a ki harinincznegyven esztendőt szolgált már és azt az esküt bármi okból letenni nem akarja, annak a 30— 30 évi szolgálatának a gyümölcse az, hogy mindent elveszt egy rendelettel megállapított eskü letételének megtagadása miatt. Arról sem akarok vitatkozni, pedig háládatos terület volna, hogy lehet-e, nem-e, közhivatalnokok számára rendeletben esküszöveget megállapítani s lesz-e majd biró, a ki majd ítéletében ezt tiszteletben fogja tartani ? Nekünk vannak törvényeink, itt van a törvényhatóságokról szóló törvény, itt van az ügyvédi rendtartásról, a bíróságról szóló törvény, stb. stb., de a hány törvény, mind annyi megállapítja, hogy mi a magyar államban a hivatalos esküszöveg és mindenhol, igen természetes, csak az államnak személyesitőjét, a királyt ismeri az eskü, mint az eskünek egyik objektumát. Mikor megtörtént a múlt hetekben, hogy a közoktatási ankétban proponáltatott egy eszküszöveg, a mely »ő Felségét a császárt és királyt« emlegette az esküszövegben, vagyis a czimet vette be az eskü alanya helyett, akkor abban az ankétban revízió alá vétetett az eskü szövege és akkor az igazságügyminiszter, a belügyminiszter és a kultuszminiszter megállapodása folytán mellőztetett az az esküszöveg és helyébe egy más esküszöveg állapíttatott meg, a mely a királylyal szemben a császárt és királyt emliti; akkor r megállapítanak egy vasúti esküt (olvassa): »Én esküszöm a mindentudó Istenre«, azután zárjelben: » fogadom hitemre, becsületemre« — ez jelenti azt, hogy fogadalmat is tehetni, — »hogy ő császári és királyi Felsége, I. Ferencz József urunk és királyunkhoz, a magyar államhoz és annak alkotmányához bármily viszonyok közt hü maradok,« A magyar alkotmány szerint senki olyan esküt, a mely a császárnak szól, meg sem tarthat. (Ugy van! balfelöl.) Mert a magyar alkotmányra esküt tevő fél ipso facto megesküszik arra, hogy császárt nem ismer. Már ez a paradoxon az esküben magában nevetséges dolog. Á. magyar alkotmány ismeri a mi királyunkat, ismeri az ő felséges szentségét, ismeri azt a nagy magasságot, a melyben lakik, jogokat biztosit számára, de urunknak a mi alkotmányunk királyunkat nem dekretálja. Mert mi nem vagyunk szolganép, nem alattvalók vagyunk, mint a hogy fejedelmek szokták mondani, hanem önérzetes polgárai egy nemzetnek és nem szolgák és nem alattvalók. (Elénk helyeslés. Ugy van! balfelöl.) T. képviselőház! Mit jelent az, hogy > Bármely viszonyok közt hű maradok a császárhoz és királyhoz ?« Hát ugyan, t. ház, mik lehetnek azok a bármely viszonyok ? Hiszen ő Felsége, I. Ferencz József, az önök ura és a mi királyunk, már olyan viszonyok között is élt, melyek közt bizony a magyar embertől elvárható kötelessége volt, hogy azt az esküt, még ha tényleg esküdött volna is, meg ne tartsa. Hát milyen viszonyok közt? Tudom, t. képviselőház, hogy valamikor a bakák esküjénél ismertük ezt a fogalmat, mikor ugy esküdtek a katonák, hogy fel ^kellett tenni a három ujját és azt mondta: Én esküszöm, hogy ő Felségéhez, a császárhoz — akkor jött: éjjel-nappal; behúzta az egyik ujját. Erre következett: szárazon és vizén és akkor behúzta a másikat. Végre következett: étlen és szomjan, akkor pedig fügét mutatott. (Elénk derültség a szélső baloldalon.) Ezt ismerjük, t. képviselőház. (Élénk derültség a szélsöbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Ez közismeretü dolog. A miniszterelnök ur baka korában ép ugy hallotta ezt, mint én. Gr. Tisza István miniszterelnök: Sohasem voltam baka! Polónyi Géza: Nem volt baka ? Még az sem ! Gajáry Géza: Azt az örömet önnek hagyta! Visontai Soma: Polónyi tengerész volt! Polónyi Géza: Körülbelül befejeztem. Ilyen eredményekre miért jut a magyar törvényhozás és magyar parlament ? Ne méltóztassék azt hinni, hogy mindig csak a szegény kormányt fogjuk ütni. A t. szabadelvű párt felelős a dolgokért s én azt hiszem, nem sértek senkit, nevet nem is említek, de rendkívül szomorú szívvel látom hogy a t. szabadelvű párton nagy mértékben lábrakapott a hatalom utáni vágyakozás. Nem szólok én a jogosult miniszteri, államtitkári és főispáni stb. ambicziókról, Most már kleine Fische, gute Fische, kisebb dolgokra, közjegyzőségekre, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) stb. megy a dolog. A t. képviselő urak többet törődnek ilyenekkel, mint e nagy kérdésekkel és egy nemzetnek, a mely a kivándorlás ellen védekezni kénytelen, oly pénzügyi politikát inaugurálnak, a hol az egyéni kapaszkodás folytán törvénynyé válik, hogy kijátszszák magát a költségvetést is. Honnan van az, hogy az államtitkárok elmennek főispánoknak államtitkári fizetéssel; miniszterek elmennek egyetemi tanároknak és húzzák a miniszteri fizetést; főispánok elmennek főügyészi helyetteseknek és húzzák mindenhol a régi nagyobb fizetést. (Mozgás és felkiáltások a jobboldalon: Törvény!) így a budgetjogunk nullává lesz, értéktelenné válik. Most már abban kulminál a dolog, hogy az 1905-iki budgetben találkozni fogunk egy generálissal, a ki megtisztelt bennünket azzal, hogy, gondolom, két hétig volt miniszter, Kolossváryt értem! (Félkiáltások a szélsöbaloldalon: Már az 190i. költségvetésben!) Abban nincs. Visontai Soma: Az indokolásban benne van !