Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-450

450. országos ülés 1904 ségét is. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Es csodálatos, a magyar képviselőházban minden lehetséges. Lehetséges az, hogy a mikor a parlament elhatározza, hogy a dolgot sürgősnek tekinti, a mikor a bizottság éjjel-nappal dolgozni kénytelen, hónapok múlnak el, a kormánynak nem tetszik, a képviselőház elnökének, daczára, hogy ismételten sürgettük, nem akaródzik ezt az ügyet napirendre tűzni. Én nem kívánom ezzel azt mondani, hogy én a t. miniszterelnök urat vagy a volt miniszterelnök urat ad personam vádolnám, én csak azt mondom, és semmivel sem akarok többet mondani, hogy a parlament méltóságának tartozunk vele, hogy akár granicsár, akár nem granicsár, ez a kérdés a parlament szine előtt hozassák tisztába és intéztessék el véglegesen. Már most azután, ha a t. képviselő ur ezen felvilágositások daczára gr. Khuen-Héderváry urat a horvát nemzet számára mégis reklamálni szándékoznék, hát én nem fogok a t. képviselő ur elé akadályt gördíteni: szívesen odaadjuk, tartsák meg örök emlékezetre. (Helyeslés a szélsöbahldalon.) Soron van, t. képviselő ur, hogy megemlékezzem róla röviden, a fogyasztási adók kérdése. Mi nem veszszük önöknek zokon, hogy a községek élvezik Horvátország területén a fogyasztási adót, sőt magunk is reklamáljuk, hogy az megtörténjék. A miről köztünk szó lehet, t. képviselő ur, az csak az, hogy tessék ezt a horvát tangensbe beszámítani, és nem azt a politikát követni, a melyet önök most is követnek, hogy felemeltetjük a horvát tangenst és azután nem számítjuk be a fogyasztási adókat, hanem csinálunk mit ? Hát, t. képviselő ur, csak a napokban láttuk és látjuk ezt; hiszen mindnyájunk előtt feküsznek a tények. A mióta a horvát tangens felemelése biztosítva lett a bizottságban, micsoda esemény köti le ma a közvéleményt Magyarországon és Ausztriában ? Megtörténik az a dolog, t. képviselő urak, hogy Horvátországnak Zágrábban lévő egyeteme az ő államvizsgái számára kieszközli Ausztriában nem a nosztrifikáeziót, hanem azt, hogy bizonyos pótvizsgálat letétele mellett, a mely horvát nyelven tehető le, teljesen aequiparáltatik az az államvizsgálati bizonyítvány a bécsi államvizsgálati bizonyitványnyal. Hát, t. képviselőház, ez a dolog is ugy az első szóra talán kisebb jelentőségűnek látszik; pedig ha egy kissé mélyére hatolunk ennek a dolognak, ugyan mi lehet ennek a politikai háttere? Először én tisztelettel felvilágosítást kérek most már a miniszterelnök úrtól erre nézve. Miután Horvátországnak autonómiája van, de csak a saját területén van autonómiája és Horvátországot az ő külügyi vonatkozásaiban a bán sem képviselheti, hanem képviseli a magyar miniszterelnök, az az első kérdés merül itt fel, t, képviselőház, hogyan jut el Ausztriába a zágjunias 28-án. kedden, 101 rabi egyetemnek azon kérelme, hogy az ő bizonyítványai egyenjogusittassanak az osztrák egyetemek bizonyítványával? Hogy kerül ez Ausztriába ? A t. miniszterelnök ur lesz kegyes engem erre nézve felvilágosítani, mert nekem tudomásom nincs róla. De furcsának találnám, t. képviselő urak, ha kiderülne, hogy a zágrábi egyetem rektora a bécsi egyetem rektorával, tehát egy külföldi állam külföldi hatóságával per puszi pajtás hivatalosan érintkezik. így van-e ez, nincs-e igy: ez a kérdés? És, t. képviselőház, nem tettetésből mondom, hogy nem tudom, de valóban erre nézve nincs semmiféle informáezióm. Hanem kivácsi vagyok erre a dologra; mert ha sua forma megy a dolog és a magyar közjognak megfelelőleg történik a megkeresés, akkor azután kérdezem én a miniszterelnök urat: hogyan vállalkozhatik egy magyar miniszterelnök ilyenre? Mert ez a dolog rendkívül érdekes és eleven bizonyítéka minek ? Annak, a mit én már egy ízben itt a képviselőházban állítottam, hogy t. i, ne tessék azt hinni, hogy Horvátország területén egy pánszláv, vagy csak pangermán tendenczia is létezik; arról én meggyőződtem, hogy ez nem igy van. Eltekintve a szerbeknek a külön óhajtásaitól, a kiket horvát testvéreink még abban sem részesítenek, a mit mi Magyarországion a nemzetiségeknek megteszünk, eltekintve ezektől, létezik, t. képviselőház, Horvátország területén egy 'igazi, valóságos osztrák áramlat, a melynek a bizonyitéka az. hogy Horvátország még a büntetőjog területén is óvakodott attól, hogy valahogy az ő büntetőjoga ne hasonlítson Magyarország büntetőjogához, hanem alkalmazkodik ós reczipiál osztrák törvényeket. Most azután, t. ház, folyamatba van téve az osztrák kultúrának érvényesülése, hogy azután igaza legyen Kovácsevics t. képviselőtársamnak abban, hogy ugyebár végrehajtatik most már az az 1823-iki vagy 1828-iki rendelet, mely szerint a középiskolákban magyarul tessék oktatni: ugy hajtják végre ezt a létező törvényt és ugy működnek közre a t. képviselő urak ezen törvény végrehajtásában, hogy itt a házban beszélnek róla, otthon pedig támogatják azt a propagandát, a mely az osztrák egyetemek számára liferál horvát fiukat és az osztrák egyetemekről liferál Horvátországba osztrák tanárokat, A nosztrifikáczió, valamint az, hogy az államjogi képesítés Horvátországban és vice versa Ausztriában egyaránt minősítő lesz, az autonómiának helytelenül felfogott értelmezése révén csak rövid idő kérdése. De ha nem ezzel a tendencziával nem kultúrpolitikai czélzattal történik a dolog, milyen más okból történhetik ? Történhetik ugyebár ugy, hogy az osztrák kormánynak jól esik, hogy 6 egy délszláv akadémiának vagy egyetemnek felállításától az által szabadul, hogy Horvátország számára Magyarország három millióval felemeli a tangenst, és ennek fejében