Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-450

102 450. országos ülés 19U4- június 28-án, kedden. csinálnak Zágrábban Ausztria számára egy szláv egyetemet. (Az elnöki széket Jakabffy Imre foglalja el.) Ezek kétségbevonhatatlan tények, a melyeket azután még betetőz Yalami. Itt szerettem volna szószerint felolvasni — talán szükséges is, hogy megtegyem — a mit a t. képviselő ur arról a zágrábi püspökről és annak botrányos visszaéléseiről elmondott, a ki képviselő ur szavai szerint, saját tanítóit és papjait oktatja arra, hogy a magyar államtól való elszakadásra irányuló izgatást miképen kell óvatosan és okosan végezni ugy, hogy ne kerüljenek a királyi ügyész karmai közé. Elmondta annak a püspöknek históriáját, a ki megkerüli még a magyar placetumjogot is. (Mozgás jobbfelöl. Kovácsevics képviselő tagadólag mt.) Hiszen azért akartam elolvasni szószerint, a mit a t. képviselő ur mondott. Talán méltóztassék is megengedni, t. ház, hogy felolvassam, mert hiszen erre a kérdésre nézve igen fontos, hogy ne mondjak olyasvalamit, a mit a t. képviselő ur nem mondott. (Ralijuk! a szélsöbaloldalon.) Azt mondta a t. képviselő ur, (olvassa): »... papjai versenyeznek a magyar zászló üldözésében, a magyar nemzet elleni gyűlölet hirdetésében. Látván pedig az illető, hogy azok a papok, a kik nem épen kifogástalan életmódjuk daczára az érsek részéről kitüntetésekké), előléptetésekkel elhalmoztatnak, rákon czátlanságuk már nem ismer határt, vakmerőségük már odáig jutott, hogy az úgynevezett coronákban, papi gyülekezetekben Szent István degradálását is javaslatba hozták. A. legújabb időben már a szószékeken, a népgyűléseken a köznépet a magyar nemzet elleni gyűlöletre izgatják; nyíltan, leplezetlenül a magyar államtól való elszakadásra izgatják.« Majd igy folytatja: »Hogy pedig az érsek papjait kitanította volna arra, hogy mivel tartoznak az államnak, arról a körlevélben szó sem volt. Beszélhetnek annyit, a mennyi tetszik, csak meg ne csípjék őket. Az érsek az egész püspöki karral az aknamunkát nem szünteti meg, ellenkezőleg, a püspöki kar az eddigi magyarellenes pártok működését kevesli, miért is ez évi május elsejétől uj magyarfaló lapot indítottak meg.« Minek folytassam tovább, t. ház? Szomorú, mélyen gyászos jelensége ez a magyar kormány politikájának. De most nem az ellenzék mondja ezt, hanem egy az állameszméhez hü és, a mint mondám, tiszteletet parancsoló őszinteséggel beszélő horvát képviselőtársam. Hát hogy van az, hogy néma, hallgatag, csöndes, mint a sir, a magyar képviselőháznak t. szabadelvű pártja? Létezik-e még a főid kerekségén nép és nemzet, a hol ezt bejelenthetik egy országgyűlésnek a nélkül, hogy fel ne zúdulna mindenkinek a közérzülete és ne követelné ellenállhatlan erővel a kormánytól, hogy meg kell torolni ezt a bűnt, ezt az alávaló árulást meg kell munkájában állítani. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsobap oldalon.) És számon kérjük, hogy hogyan keletkezhetett ez, mondja meg nekem Khuen-Héder^ váry mostani miniszter ur, ha ő ott erélyesen, a magyar törvények oltalma alatt tisztességesen vitte a kormányt? Nagyon fájlalom, hogy ilyen hangon és ilyen kifejezésekkel kell beszélnem; de én mondhatom, hosszú képviselősködésem ideié alatt talán sohasem éreztem magamat ily rosszul, mint mikor tegnap ezen leleplezéseket hallottam. Mert látom, hogy itt az az elburkolt tendenczia érvényesül, hogy a magyar államot és a magyar népet nemzeti jogai érvényesülésében gátolni akarja bizonyos settenkedő titkos kéz azáltal, hogy ide állítja elénk a Horvátországból fenyegető veszélyt, másrészt a nemze

j tiségek részéről fenyegető veszélyt, de nem fog-' lalkozik azzal ugy, a mint egy becsületes kor-* mánytól elvárható, a mint annak kötelessége, hogy beszámoljon a megtorló intézkedésekről és lépésekről. Én kérdezem, tudni akarom: hogy elég erős-e a magyar állam arra, hogy az ilyen himpellér és alávaló árulókkal le tudjon számolni és meg tudja akadályozni, hogy a szent korona területén továbbra is ilyen propaganda űzessék ? (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Sokat kellene még mondanom a t. képviselő ur beszédéről, de röviden azzal veszek tőle bucsut: vegye tudomásul, hogy az őszinte és igaz szó mindig őszinte és igaz viszonzásra fog találni, és ne fukarkodjanak a t. képviselő ur és társai soha abban, hogy tárják fel, még ha kellemetlen is, azt a fekélyt, a mely Horvátország testén dúl és élősködik, de azután fogjanak kezet velünk annak orvoslására, mint a magyar állameszme szolgálatában álló igaz hazafiak. Mert a mig mi önöket ott látjuk annak a pártnak szolgálatában és annak a kormánynak a háta mögött, a mely kormányzat évtizedek után olyan mérleggel zárja le számadásait, mint a milyent ő produkál, addig a kétségbeesés hangján kérdezzük önöktől: hová visznek bennünket ezekkel az emberekkel, hová viszik Magyarországot és Horvátországot és hová viszik az ősi történelmi jogot? T. ház! Majd találkozunk mi más téren is. Én — majd méltóztatik erről meggyőződni — sűrűn foglalkozom a horvát ellenzék követelésével is, legalább ez a párt, a melyhez tartozni szerencsés vagyok, sohasem zárkózott el semmiféle jogos követelés elől és sohasem zárkózott el az elől, hogy tiszteletben tartsa azoknak az emlékét, mint például Josipovichét, a kik becsületes őszinteséggel és igazán szolgálták azokat az eszméket, a melyek a mieink is. De a mig nekünk Horvátországból csak Khuen- Hédervárykat fognak liferálni, addig ne méltóztassanak csodálkozni, ha nem leszünk egy nézeten, Elnök ur, öt perez szünetet kérek. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem.-