Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-450

1Ö0 450. országos ülés 1904 június 28-án, kedden: mert nem én csináltam ezt a röpszót, sőt talán nem is használtam, hanem azoktól, a kik gr. Khuen-Héderváryval szemben használják a granicsár kifejezést. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy zokon veendő az ellenzéktől az, hogy olyan tételt mer felállítani, hogy gr. Khuen-Héderváry azért nem lehet Magyarország miniszterelnöke, mert a horvát nemzethez tartozik. Ugyebár? Én a geneologíkus részszel nem vagyok egészen tisztában, de a mennyire olvastam, sem a Khuen, sem különösen a Héderváry czimen tudtommal a volt miniszterelnök ur sohasem tartozott a horvát nemzethez. Legalább én ugy tudom, hogy még eddig horvát nemzetiségi jogát nem reklamálta s ugy tudom, hogy a Felség személye körüli mostani miniszter mint magyar indigena szerepe], mint a magyar nemzetnek magyarországi tagja. Tehát, t. képviselő ur, ez egy kis lapszus a kérdésnek geneologíkus részében. És mi akkor, a mikor kifogást tettünk gr. KhuenHéderváry kormánya ellen, nem azért tettünk kifogást, mert ő a horvát nemzetnek tagja, a mi nem is volt, hanem egész más alapon, s ezt fel fogom kissé frissíteni az emlékezetben, (Halljuk! Halljuk!) Először a képviselő ur önmaga rajzolta nekünk le azt a gyönyörű politikát, a mely, mint mondám, odalyukadt ki, hogy egy nemzedék keletkezett Horvátországban, a melyet előbb ki kell pusztítani s azután lehet csak horvát területen magyar állameszméről beszélni. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Horvátországban a magyar névnek nem dicsőséget, nem büszkeséget, nem szeretetet és ragaszkodást szerzett gr. Khuen-Héderváry, hanem megszerezte a gyűlöl ségnek azt a mérhetetlen fokát, a melynek megszüntetésére évtizedek kellenek, minthogy erőszakoskodásaival, nem a magyar állameszme, hanam — a mint rá fogok mutatni — kizárólag az osztrák császári dinasztikus politika érdekében, ellenünk fordította az egész horvátságot. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Akkor, a mikor Sebenicoban és az egész dalmát tengerparton con amore folyt a gyűjtés szünet nélkül a magyar állam elleni propaganda szolgálatában, a mikor Tersattóban tartatott egy gyűlés, a melyről én itt a ház szine előtt az ő báni kormányzatának idején megemlékeztem, s a mely tersattói gyűlés czélozta a nagy délszláv eszmének helyreállítását, a mikor fiumei területen osztrák képviselőkkel — ha jól tudom, Bianchini szintén ott volt, nem emlékszem határozottan, akkor hűen felsoroltam a neveket — összeesküvést szőttek Magyarország ellen: akkor már ott volt gr. Khuen-Héderváry s az ő tudtával történtek ezek a dolgok és soha semmiféle lépés nem történt arra, hogy akár Strossniayer ur megfékeztessék Horvátország területén, akár pedig ezek a bűnös és gonosz visszaélések Ausztria területén megtoroltassanak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De mondok valamit. Jó forrásból mondom s bizonyára heljt is fog állani forrásom. Ezt a gr. Khuen-Héderváry urat, a kit én, mint egyént, tisztelek és semmi kifogást az ő egyénisége tekintetében nem szükséges, hogy tegyek, (Derültség jobbfelöl.) — ha a t. képviselő ur nem tudná, kérdezze meg azokat a képviselő urakat, a kik még Wekerle idejéből remanencziaként ülnek a szabadelvű pártban — a mikor a nemzeti politikát inaugurálni akarta Wekerle Sándor, nem egyszer s nem kétszer . . . Olay Lajos: Ötször! Polónyi Géza: . . . hanem tényleg ötször küldték le Magyarország nyakára, azt a gróf Khuen-Héderváryt, a kit két izben kitessékeltek a szabadelvű pártból, nem mitőlünk. De mást is mondok. (Zaj a baloldalon.) Nekem tudomásom van róla, hogy b. Bánffy Dezső — sajnálom, hogy nincs jelen — miniszterelnöksége korában, épen azért, mert meggyőződött róla, hogy gr. Khuen-Héderváry Horvátországban a nemzet ellen folytat politikát és egy csak dinasztikus és pedig olyan értelmű dinasztikus politikát folytat, a mely nem vezethet másra, mint Horvátország és Magyarország közti gyülölségre, felajánlotta ő Felségének a lemondását . . . Olay Lajos: Ugy van ! Ez igaz! Ezt tudjuk ! (Derültség.) Én tudom, hogy igy van. Ezért gyűlöltem őt mint miniszterelnököt és a

;

zért tettem ellene mindent, mert én tudtam ! Én mondtam ! Én állok érte helyt! Én vagyok a forrás. (Zaj. Elnök ismételten csenget.) Polónyi Géza: Az én értesülésem szerint b. Bánffy Dezső egy négy oldalas memorandumot terjesztett ő Felsége elé. Olay Lajos : Négyives! Polónyi Géza : Négyives memorandumot terjesztett ő Felsége elé, melyben kifejtette, hogy a helyzet tarthatatlan és hogy gróf Khuen-Héderváry kormányzata Magyarország és Horvátország között olyan mértékben fogja elmérgesiteni a viszonyokat, hogy előbb utóbb kárhozatos eredményekre vezet. Olay Lajos: Tudja ezt Perczel, az elnök nagyon jól. (Zaj.) Polónyi Géza: Ezt értjük mi itt Magyarországon granicsár alatt, a mikor gr. KhuenHéderváryról van szó, nem a harezost, mert hiszen ott nem láttuk még a volt miniszterelnök urat, nem a harezost, a ki pihenni, szántani, vetni hagyja a jobbágyokat és a polgárokat, hanem a settenkedő politikust, a ki a magyar állam presztízsének örve alatt lemegy Horvátországba, intrikál Magyarországon a szabadelvüség politikája ellen, eszközül használtatja fel magát a császári politika érdekében és mikor mind e törekvése nem sikerült, akkor — emlékszik rá t. képviselőtársam, hogy a parlament kiküldött egy parlamenti bizottságot — fordul egy oly eszközhöz, a mely veszedelemmel fenyegetőt Magyarországon még a parlament tisztes-