Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-430

430. országos ülés í9Qh- május 19-én, csütörtökön. 91 gazdasági életét megerősíteni, gazdagodását előmozdítani nem is leszünk képesek. Minden egyéb, más gyámolitás csak negatív eszköz. Itt a gyökeréig kell a kérdésnek hatolni és ez másban nem található, mint a nemzet önálló gazdasági életében. Ezt kell biztosítani, s minden erővel előmozdítani. (Helyeslés a széls'óbalóldalon.) Sajnos, nálunk nemcsak hogy nem fejlődött ki gazdasági közvélemény, hanem, bocsánat az erős kifejezésért, három évtized óta mindent elkövetett a kormányzat, hogy a közfigyelmet elterelje arról, nehogy kifejlődjék ilyen közvélemény, mert akkor erős kritikának lett volna kitéve az a kormányzati rendszer, a mely Magyarországot rendszeresen, czéltudatosan kifosztotta és gazdasági életének minden alapjait megrabolta. Ez az oka, hogy az a félrevezetett közvélemény kellő ellenőrzést gyakorolni a kormány közgazdasági politikájára nem is tudott. Ez a törvényjavaslat is, őszintén nyilatkozom, eltekintve attól a momentán nagy gazdasági haszontól, a melyet talán az ország életében a milliók odavetésével gyakorol, ez a törvény javaslat szintén nem őszinte; bizonyos takargatások, leplezések vannak benne, és ha lehámozzuk (Zaj. Elnök csenget.) és az igazságot mutatjuk be, be fogjuk látni, hogy ennek a törvényjavaslatnak 50 milliónyi összege nem is befektetés. Nagyon helyesen mondotta Komjáthy Béla t. képviselőtársam, hogy nem nevezhetjük befektetésnek az egyes viczinális vasúti vonalak megváltását, nem nevezhetjük befektetéseknek a refundácziókat, a melyeket az elköltött alapok helyreállítása czéljából az állam eszközöl, igy az erdővásárlási alap gyarapítását, az országos közgazdasági alap gyarapítását és az állampénztári készletekkel szemben fennálló adósságnak a visszatérítését, mert ezek nem befektetések. Vagy ha tovább nézzük az államrendőrség főkapitányságának elhelyezésére szolgáló épületet, ez már régen megvan, ugy-e, ez sem uj befektetés ? Viszont a pénzügyi tárcsa keretében vannak építkezések a dohányjövedéknél, az állami vasgyárak berendezésének tökéletesitése, ezek a tételek sem befektetések, mert egyszerűen ki vannak véve a budgetből, mert ha azok az államvasutak, azok a kohók, az a dohányjövedék állandó jövedelmet biztosit az államnak, szükséges a beruházásokat is a tartozás számlájára irni és budgetszerűleg kellene ezeket a. kiadásokat kezelni. De hogy a budgetnek egyensúlyát bemutathassák a nagyvilágnak és ámíthassák az országot az évek óta fennálló lappangó deficzit tekintetében — mert tényleg eltakart deficzit van a költségvetésekben — a rendszeres kiadásokat, a melyeket budgetszerűleg kellene beállítani, külön hitel-műveletek alakjában, mint beruházásokat hozzák a ház elé és sajnos, bizony nincs nálunk kifejlődve az a kellő közgazdasági érzék, a mely ezeket a dolgokat csak ellenőrizné, annál kevésbbé, hogy ennek kritikájára vállalkoznék. (Zajos helyeslés halról.) Van azután a negyedik fejezetben a pénzügyi határozatok közt egy pont, a melyet nem tudok máskép megérteni, minthogy az csupán arra szolgál, hogy a közfigyelmet elvonja a már elköltött pénztári készletekről. T. i. ott az van: A kormánynak a felsorolt munkálatok végrehajtása, a beszerzések foganatositására eddig tett intézkedései, s a fentebb megállapított hitel keretén belül eszközölt kiadásai ezennel jóváhagyatnak, Ezt nem tudom máskép értelmezni, minthogy a kormányzat az államvasuti beruházásoknál már régebben kiadott összegeket és most utólag ezeknek jóváhagyását kéri a parlamenttől, vagyis törvényhozási intézkedés nélkül tettek befektetéseket, s ezeket utólag velünk szemben jóváhagyatni kérik. Nessi Pál: Ez nálunk a rendszer! B. Kaas Ivor: G-alicziai vasutak! (Zaj balfelöl.) Hock János : Nem habozom kimondani, hogy nálunk igenis nagy szükség van az ipari élet fejlesztésénél rendszeres befektetésre, mert e téren az ország a leggyengébb. De ipart terem• teni állami segélyezéssel, gyámolitással, hogy ha az az ipar önmagában nem életképes, nem lehet. Tessék megnézni, mi a mi iparunk baja? Az, hogy ha nincsenek állami megrendelések, a nagy iparágak pangnak és munka nélkül állanak. Kire támaszkodnak tehát? Egyedül az államra. S miért? Mert gazdasági életünk berendezésében nincs meg a külön önálló vámterület és az ipar pangása is erre vezethető vissza. (Gróf Batthyány Tivadar Tcözbeszól.) Lehet, hogy Mária Terézia idejében nem volt ipar, s akkor az iparfejlesztésnek Ausztriában az volt az alaptétele, hogy szubvencziót adtak. Azonban egy fontos nyilatkozatra hivom fel figyelmét t. képviselőtársamnak, a mely az 1880-ik évben itt a képviselőházban elhangzott. Akkor is a felett a kérdés felett folyt a vita, hogy állami gyámolitással lehet-e ipart teremteni, olyanformán, hogy az állam bizonyos beruházásokat tesz, bizonyos szállításokat rendel nála, adókedvezményeket és mindjárt kezdetben bizonyos szubvencziót ad. Akkor a közvélemény foglalkozván ezzel a kérdéssel, nemcsak a képviselőháznak, hanem az illetékes ipartársulatoknak is az volt a véleménye az iparnak nyújtott állami kedvezményekről, »hogy állami kedvezmények, különösen törvény által előre megállapítandó kedvezmények önmagukban véve az iparnak lendületes fejlesztésére nem elegendők. Nagy tévedésben van tehát ki az állami kedvezmények utján a hiányzó ipar megteremtését várja. Ha mindazáltal mégis állami kedvezmények javasoltatnak, az csak azért van. mert hazai iparosságunk létküzdelmében azon ipar fejlesztésére aránylag csekély segítség sem mellőzendő, a mely a kincstár érdekeinek nagy csorbitása nélkül viszonyaihoz képest megadható.* 12*