Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-430
f i2 i-30. országos ülés Í90í május 19-én, csütörtökön. Én is azt hiszem, hogy ipart teremteni nem lehet, a nélkül, hogyha csak a fogyasztó közönséget nem biztosítjuk olyanformán, hogy az ipart versenyképessé teszszük a külföldi iparágakkal szemben. A versenyképesség pedig nem attól függ, hogy bizonyos állami adókedvezményeket, szubvencziókat nyújtunk, mert ez ipart önmagában soha teremteni nem "tud, nem képes, hanem attól függ, hogy a vámvonalokat felállítsuk és a vámsorompókkal iparunkat megvédjük, (ügy van! balfelöl.) Komjáthy t. képviselőtársam felemiitette, hogy az állam minek tart fenn a létező iparágakkal szemben nagy állami vállalatokat, gyárakat, pl. államvasuti gyárakat, vasgyárakat, azután pl. kőszénbánya-vállalatokat, a melyek megbénítják a magánvállalkozást és a magánipart ? (Ugy van! halfelöl.) B. Kaas Ivor: Mert ki akarja fosztani a magyar államot ezekből az üzemekbői! (Zaj. Igen! Eladni! Elprédálni!) Hock János: Komjáthy t. képviselőtársamnak az volt a véleménye, hogy nem kell az államnak versenygyárakat emelnie, mert ez által a magánipart elnyomja. Ez csak egy szempont. Nekem más az álláspontom és közelebb áll ahhoz, a melyet Kaas Ivor képviselőtársam közbeszólásában jelzett. Egy államnak nem lehet feladata, hogy kisajátítson minden oly vállalkozást vagy ipari termelést, a melylyel a magánvállalkozás is boldogulhat; az államnak egyengetnie kell az útját annak, hogy a magánvállalkozás minél gazdaságosabb beruházásokat tehessen, mert az állam csak akkor igazán boldog és gazdag, ha polgárai is vagyonosodásukat tisztességes munkával biztositják. (JJgy van! balfelöl.) De nálunk az állam nem is akart nagy ipari vállalatokkal versenyző vállalatokat alapítani. Ha a történelmi fejlődést nézzük, látjuk, hogy ez a nagy állami iparvállalkozás, pl. a vasgyárak átvétele, az államvasuti gépgyárak alapítása összefügg azzal a nagy gazdasági depresszióval és pénzügyi spekuláezióval, a mely 1869-ben válság elé állította a magyar pénzügyeket. Akkor történt, hogy a kis tőkével alakuló iparvállalatok nem tudtak boldogulni, és miután a hitelt tőlük megvonták, az államhoz fordultak, hogy segitse őket nehéz helyzetükben. Akkor az állam e vállalatoknak 12 millió hitelt bocsátott rendelkezésükre. S nehogy egyes jól kezdeményezett vállalatok tönkrejussanak, az állam nagyon helyes iparfejlesztési politikával megvette az akkori magyar-belga és magyar-svájczi gépgyárakat és ezek képezik az alapját a mai magyar államvasuti üzemeknek. (JJgy van! balfelölj Ezek az állami iparvállalatok tehát léteztek már évek óta és mindaddig, a míg Zimmermann, e kiváló szakférfiú állott élükön, mondhatom, nagyon helyesen teljesítették az ország iránti kötelességüket. Kern dolgoztak ők a magánipar elnyomására, nem is voltak úgyszólván a magániparnak olyan konkurrensei, a melyek a magánipart kifosztották volna; későbben azonban, a mikor a kereskedelemügyi miniszterium ügyköréből áttették ezt apénzügyminiszterium ügykörébe, ujabban inkább jelszavakkal dolgoztak, és, sajnos, ezek a vállalatok is, mint például a magyar államnak a vasgyárai, mint a magyar államnak a kőszénbányái a helyett, hogy —'• a miniszter ur szavai szerint — mérséklőleg hatottak volna a többi iparágakra, kartellbe léptek a többi iparágakkal. így képződött a vaskartell, a kőszénkartell, sőt tovább megyek, a petrozsényi bányát egyszerűen albérletbe adták a salgótarjáni bányának. A t. pénzügyminiszter ur ez által kieresztette a kezéből épen azokat a vállalkozásokat, azokat az iparágakat, a melyekkel mérséklőleg hathatna a többire. Nagyon kényelmes helyzet az, mikor az állam maga kartellbe lép, s lehetőleg ki akarja zsákmányolni a biztos üzleteket a fogyasztó közönség rovására. Pedig az állam ezekkel az iparvállalatokkal nagy gazdasági iparpolitikát tudna teljesíteni, (TJgy van! a baloldalon.) védeni képes a nagyközönség érdekeit, a mely kizsarolva áll a kartellekkel szemben és nem tud védekezni a trösztök ellen. Nagy nemzeti politikát is tud teljesíteni, mert ott, a hol ezen kőszénbányatelepek és vasgyártelepek vannak, ott fellendül úgyszólván a magyarosodás, ott következetes nemzeti politikával góozpontjait rakhatjuk le a magyarosodásnak, s ezeket az állam kezelése alatt álló nagy iparvállalatokat felhasználhatjuk egyúttal a nemzeti politika szolgálatába. De tovább megyek; szükségesek ezek a nagy vállalatok az ottani vidék anyagi jólétének érdekében is, mert mindaddig, a mig az állam kezeli ezeket, több biztosítékot találok ott a munkáselemek kielégítésére és a munkáselem kizsarolásának elkerülésére, mint a magánvállalkozók kezében. (Zajos helyeslés halról.) Ezért nem vagyok egy véleményen Komjáthy t. képviselő úrral, de kijelentem, hogy az állam kezében ezeknek a nagy vállalatoknak — ha feladatuk magaslatán állanak — csakugyan erkölcsi súlyt is kell képviselni, hogy a magánvállalkozók túlkapásaival szemben az állam kezében mindig mérséklőleg hassanak. A miniszter ur emiitette is azt, hogy azért lépett a kartellbe, hogy ezzel az állam mérséklőleg hasson; de ez megint csak jelszó. (Halljuk! balfelöl.) A vaskartell tulajdonképeni gazdaságilag romboló hatása épen abban nyilvánult meg, hogy az állami vasüzemek is ehhez hozzájárultak. Én tehát kérdem: hol van az állami üzemeknek, az állami műveknek kiegyenlítő hatása, a miről a miniszter ur beszélt? Talán leszállította az árakat? Nem. Ellenkezőleg. Ez az utóbbi vaskartell sokkal terhesebb a közönségre nézve, mint volt az előbbi. Pedig a pénzügyminiszter ur, mikor egy alkalommal ebben az ügyben itt nyilatkozni méltóztatott, azt mondta, hogy azért tartja fenn az állam, azért megy bele az állam a kartellbe, hogy ez által mér-
