Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-430
88 b3ü. országos ülés WOk május 19-én, csütörtökön. sem áruforgalom ott nincs. Ezek a vasutat a székelyeknek anyagi bajait, de a székelyek kivándorlását sem fogják megszüntetni. Már pedig nekünk oda kellene törekedni, ka már egyszer székely véreinken segíteni akarunk, hogy ott a kivándorlást meggátoljuk r és megszüntessük. (Ugy van! a baloldalon.) Én azt hiszem, hogy ha ezt a 33 millió forintot be is fektetjük a székely vasutakba, azzal a mi székely véreinken nem segítünk; akkor segítenénk rajtuk, ha komolyan gondoskodnánk arról, hogy a Székelyföldön erős ipar legyen. (Élénk helyeslés.) A vasutakat össze kell kötni az iparral, csak ugy hajthat jövedelmet. Ha már egyszer rajtuk segíteni akarunk, akkor segítsünk rajtuk alaposan és inkább az unginegyei vasutakra fölvett hiábavaló összeget fordítsuk a székely ipar föllendítésére. (Ugy van! Helyes!) Ezzel az összeggel a Székelyföldön erős és hatalmas ipar és egy erős gyáripar megteremtésének alapját tehetjük le. Ez az én meggyőződésem, t. ház. Van itt egy vasút, a melyet én is feltétlenül szükségesnek tartok, s az a véleményem erre nézve is, hogy csak sajnálhatom, hogy még egy-két évtizeddel előbb nem lett kiépítve. Ez az érsekujvár —komáromi vasút a Duna-hiddal együtt, Ennek a vasútnak nagy fontossága és hordereje van, mert ez van hivatva összekötni Magyarország északnyugati részét a Dunántúllal. Ennek a vasútnak legalább a jövedelmezőségében is lehet bizni. Epoly nagyfontosságú, vagy talán még nagyobb fontosságú a baja—báttaszéki vasút a Dunának áthidalásával együtt. (Ugy van!) Valóban, az előbbi kormányok nagy hibát, sőt lehet mondani, bűnt követtek el azáltal, hogy ez a fontos vasút, mely különben nagyon kevésbe kerül, elkerülte figyelmüket. S vegyük ennél az áthidalásnál azt is tekintetbe, hogy a mi Dunánk Budapesttől egész Újvidékig állandó hiddal összekötve nincs. Van azonban ennek a vasútnak ezenkívül még egy sokkal nagyobb fontossága. Ennek a vasútnak a kiépítése nélkül a mi exportunk az Alföldről Fiúméba illuzórius. Úgyis az a nagy szerencsétlenségünk, hogy a tenger nagyon távol esik az országtól. A szállítás a tengerig óriási összegbe kerül, ugy hogy az jóformán ki sem fizeti magát. Ez a baja—báttaszéki vasút van hívatva a mi exportunkat lényegesen és tetemesen elősegíteni és előmozdítani. Hiszen ezzel nagyon megrövidül az ut; vessünk csak egy pillantást a térképre és látni fogjuk az óriási távolságot az Alföld és a tengerpart között. Ha az Alföld exportálni akar valamit, azt fel kell neki előbb szállítani Budapestre, a mi óriási distanczia, azután Budapestről le a tengerig. Kétségtelen, hogy ez a vasút a mi utunkat a tengerhez tetemesen és lényegesen megrövidíti. Azért, a mi ezt a vasutat illeti, ennek kiépítését én a mi exportunk érdekében őszinte örömmel üdvözlöm. A galánta—zsolnai vasúti vonalnak másik vágányára 18 millió van szánva. Azt nem vonom kétségbe, hogy annak a második vágánynak a lerakása idővel nem volna-e hasznos és szükséges. Ámde még most, t. ház, azt gondolom, hogy azon a vonalon a forgalom még távolról sem olyan nagy, hogy a második vágánynak a lerakását már most indokolttá tenné; ez pedig 18 millió koronát tesz ki. Ezek voltak, t. ház, észrevételeim a vasutakra vonatkozólag, a melyeknek építésére mintegy 153 millió korona v r an felvéve. Ámde, t. ház, fal van még azonkívül véve az ungmegyei helyiérdekű vasút megváltására is több, mint 4 millió korona. Ezt ón nagy hibának tartom, sőt engedjék meg azt az inparlamentáris kifejezést, képtelenségnek tartom, hogy egy oly vidék vasutjára 4 milliónál többet költsünk, a hol a vasút már megvan. Ezt lehetne indokolni azzal, t. ház, ha a mi államunknak még több, még nagyobb vasúti hálózatra volna szüksége, ámde hála Istennek, elég nagy a mi vasúti hálózatunk, (Igaz! balfelöl.) sőt sok is. A mi azt a vidéket illeti, én azt hiszem, t. ház, hogy arra a vidékre nézve ugyancsak mindegy . az, hogy annak a helyiérdekű vasútnak részvénytársaság, vagy pedig az állam a gazdája-e, akár Péter, akár Pál a gazda, mindegy, a fődolog az, hogy vasút legyen, és a vasút megvan. Szerintem tehát nagy hiba egy már meglevő vasútra pénzt, kölcsönpénzt kiadni. Sokkal okosabbnak tartanám, ha azt az összeget, a melyet egy már meglevő vasútvonalra hiába fordítunk, — mert ezzel csak a részvényeseket gazdagítjuk, nem is magyar részvényeseket, mert azok jobbára osztrákok és külföldiek — inkább egy olyan vidékre szánnók, a mely a vasútépítésre nagyon alkalmas, a hol a vasút még hiányzik, s a hol a vasút magát kifizetné. Ilyen, vidék sok van az országban. Éti nem fogom a t. házat ezeknek a vidékeknek az elősorolásával untatni, én csak egy vidéket említek meg, és ezt vagyok bátor különösen • az igen t. kereskedelemügyi miniszter urnak szives figyelmébe ajánlani. Valóban csodálkozom azon, hogy ez a nagyfontossággal bíró igen rövid vasút, a mely két hosszú vasutat van hivatva összekötni, eddig ugy a t. kormány, valamint a pénzügyi bízottság figyelmét teljesen elkerülte. E/ a vasút Dunapatajtól Bajáig volna építendő. Mit nyernénk ezzel a vasúttal? Igen sokat. Megjegyzem, hogy annak a vasútnak a hossza nem több 50 kilométernél. Sik vidéken van. Sik vidéken pedig egy vasútnak a kiépítése nagyon kevésbe kerül, s ez a vasút nem kerülne többe 40 — 50 — 60 ezer koronánál per kilométer; de talán még annyiba sem. (Az elnöki széket Perczel Dezső elnök foglalja el.) Hát már most ennek a vasútnak kiépítése nem kerülne még annyiba sem, mint az ungmegyei helyiérdekű vasútnak a megváltása, a mi pedig tökéletesen felesleges.
