Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-430

k3Q. országos ülés 190í m lem letörésére, nem volt egyéb, ^mint üres félrevezetés, üres kortespolitika. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Én ez oknál fogva a törvényjavaslat általános vitatásával tovább nem foglalkozom, a részleteknél lesz módom még egyik-másik irányban felszólalni. Most általánosságban még csak annyit akarok megjegyezni, hogy a t. kereskedelemügyi minisztériumnak főleg a közutakra irányzott ezen tervezete egy kezdeményezés, melyet igen nagy örömmel üdvözlök, mert egyike a leghasznosabb, igazi beruházási természetű intézkedéseknek, azonban sajnálom, hogy a kereskedelemügyi minisztérium ezen munkálatát igazán olyan felületességgel állította ö^sze, és az egyes törvényhatóságok közötti munkálatoknak és a segélyeknek sorozatát olyan hihetetlen hanyagsággal, jobban mondva egyoldalúsággal állították össze, hogy azt merem állítani, hogy az országban e tekintetben mindenütt nyugtalanság és elégedetlenség fog kitörni, Én azon meggyőződésben vagyok, hogy midőn az állam a közpénztárból egy ilyen intézményre segélyt nyújt és a közutak építését elő akarja mozdítani, ezt a segélyt igazságosan ós méltányosan kell a vármegyék közt felosztani és minden vármegyét abban az arányban kell részeltetni, a mily arányban azt annak szükséglete magával hozza. De hogy itt, mint e kimutatásban, a mely az ország előtt fekszik, látható, vannak vármegyék 10 —15 kilométernyi kiépítetlen utakkal, s ezekre a segély egész mértékét alkalmazzák, mig más vármegyékre, a hol 27 — 30—32 kilométernyi kiépítetlen ut van, még csak rá sem néznek, az ilyen összeállítás, mondhatom, az egész országban igen kellemetlen hatást fog előidézni. Engem csak egy nyugtat meg: az, hogy a kereskedelemügyi miniszter ur a pénzügyi bizottságban kijelentette, hogy ez az összeállítás nem irányadó. Elég baj ugyan, hogy akkor mégis itt van, s annyi félreértésre és félremagyarázásra szolgáltat alkalmat. Ebből mindenesetre az következik, hogy máskor az ilyen dolgokat részleteiben is &

r legpontosabban kell összeállítani. Mondom, engem megnyugtatott az, hogy a t. kereskedelemügyi miniszter ur kijelentette, — s remélem, hogy itt a házban is meg fogja tenni ezt a kijelentést — hogy azok a táblák, a melyek itt össze vannak állítva, nem feltétlenül irányadók a kiosztandó segélyek tekintetében. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Csak tájékoztatóul szolgálnak! Szederkényi Nándor: Akkor nagyon rosszul tájékoztatnak. Azonban remélem, hogy igenis a t. miniszter ur az igazság és méltányosság alapján, a mint az közpénzek kezelésénél kötelesség is, a vármegyéket a szerint fogja segélyezni, a miut az ő igényeik azt megkívánják; és ha ezeknek egyike vagy másika nagy összegekkel igyekezett a maga úthálózatát kiépíteni, s ennek még kiépítetlen részlete van, ezt a semjus 19-én, csütörtökön. 87 gélyt nem arra fogja felhasználni, hogy már most ezeket kihagyja, s azokat a vármegyéket segélyezze, a melyek a maguk képességét és tehetségét nem fejtették ki egészen. Remélem, hogy a t. miniszter ur e tekintetben a házban is megnyugtató nyilatkozatot tesz és ezzel az országban a félreértést, a félremagyarázást és az ebből keletkezhető zavarokat meg fogja szüntetni. Ezek után általánosságban több szavam nincs a javaslathoz, de fentartom részemről, hogy a részleteknél megjegyzéseimet a javaslat ellen megtegyem. (Helyeslés balfelől.) Kovács Pál jegyző: Gr. Benyovszky Sándor! Gr. Benyovszky Sándor: T. ház! Az előttünk fekvő és mindenesetre nagy horderó'vel bíró törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául én is elfogadom. Néhány megjegyzést azonban tenni szükségesnek tartok már az általános tárgyalás alkalmával. A mint tudjuk, a beruházásoknak legnagyobb része több mint 150 millió korona vasutakra van szánva, és helyesen, mert én is azt tartom, hogy egy vidék forgalmát és anyagi jólétét elsősorban a vasutak mozdítják elő. Két vasút van ezek között, a melyeket kár, hogy 20 évvel ezelőtt nem építették; de vannak köztük oly vasúti beruházások is, a melyeket kár volt megtenni. Hiszen kölcsönpénzből épitik e vasutakat. Már pedig ily körülmények között, kétszeresen meg kell gondolni, hogy a beruházás produktiv-e ? így pedig annál nagyobb a hiba, mert e vasúti kiadások között olyanok is vannak, melyek nemcsak improduktivek, hanem azonfelül az állami költségvetést évenkint tetemesen terhelni fogják. Ilyenek az ungmegyei vasutak, a melyekre 25 millió van felvéve. Azon a vidéken sem személy-, sem számbavehető áruforgalom nincsen, kivéve a faszállitást. Nagyon természetes tehát, hogy a vasút kezelése deficzittel fog járni. Ezelőtt még fel lehetett hozni e vasút mellett a stratégiai szempontot, de az oroszjapán háború óta, (Halljuk! Halljuk!) többé nem lehet, mert akár az orosz, akár a japán győz, — nem akarok jóslásokba bocsátkozni — (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Éljen a japán !) Elnök: Csendet kérek! Gr. Benyovszky Sándor . . . e háború Oroszországot annyira meg fogja viselni, hogy évtizedekre sem lesz többé akczióképes. TJgy hogy stratégiai vasutakra csak évtizedek múlva lehet szükségünk. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A székely vasutakra is föl van véve 33 millió korona. Ugron Gábor: Nagyon helyes! Gr. Benyovszky Sándor: Székely véreinktől nehezemre esik megtagadni valamit, (Éljenzés a szélsöbaloldalon.) és azért, bár e vasút jövedelmezőségében nagyon kételkedem, mégis megszavazom, noha erős a meggyőződésem, hogy e vasút kiépítése a székely bajokon nem segit, mert ezen székely vidéknek is épen az a baja, a mi az ungmegyei vidéknek : sem személy-,