Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-430

86 430. országos ülés 190k május l9-én, csütörtökön. Méltóztassék kézbe venni az összes bankok jelentéseit, kezdve az Osztrák-Magyar banktól, a Bank vérein tői, az Anglo-Osztrák banktól, folytatva az összes magyarországi bankokon, mindezek, 8 az összes magyarországi takarékpénztárak kénytelenek voltak leszállítani a kamatlábat és a kamatlábat ily leszállított állapotban lentartani is nagy nehézségbe került. Pénz tehát nagyon bőven van. Én nem akarom azt mondani, hogy méltóztassék az angol vagy a német példát utánozni. Azt egészen jól tudom, hogy azok egészen különleges viszonyok, de ránk nézve okvetlenül tanulságosak azok a viszonyok. Vegyük a német birodalmi kölcsönt tavalyról, midőn a 290 millió kölcsönt 47-szer túljegyezték és 13,955 milliót kínáltak az államnak, vagy a tranzváli kölcsönt, midőn az angol államnak 30 millió font sterlingre volt szüksége és 1174 milliót kínáltak az államnak és a jegyzés alkalmával, a mint a »KölnischeZeitung« tudósítója mondja, életveszélyes tolongás volt. Ha Magyarország nem is képes egy milliárdot jegyezni, de 80 millió koronát Magyarország minden körülmények között képes jegyezni és nem fog szorulni a pénzügyminiszter ur arra, hogy egy millió koronát a közvetítő bankcsoportoknak ajándékozzon. (Helyeslés a baloldalon). Elnök: Szederkényi Nándor képviselő ur következik szólásra. (Felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: Öt perez szünetet kérünk!) Kérem, oly sürgős és országos érdeket képez ezen törvényjavaslat mielőbbi letárgyalása . . . (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbról.) méltóztassék az elnökkel szemben legalább annyi respektussal lenni, hogy az elnököt nyugodtan és csendben meghallgatják. (Halljuk! Halljuk.') A képviselő uraknak szabadságában áll kimenni és önmaguknak szünetet adni; de ne méltóztassanak legalább ily sürgős és országos érdekű törvényjavaslatnál a a szünethez ragaszkodni. Különben is az elnöknek diskréczionális jogát képezi a szünetnek meg- vagy meg nem adása. Kérem Szederkényi Nándor képviselő urat, sziveskedjék beszédét megkezdeni. (Halljuk!) Szederkényi Nándor: T. képviselőház! Bármennyire csábító is, hogy ezen beruházási törvényjavaslat tárgyalásánál a kormányzat pénzügyi és gazdasági elveinek megbirálására terjeszkedjem ki, ily mélyen ezúttal nem bocsátkozom bele azért, mert valószínűleg rövid idő alatt a a költségvetés is tárgyalás alá fog kerülni és akkor a kormányzatnak ugy gazdasági, mint pénzügyi politikáját egész terjedelmében megbírálhatjuk, és én teljesíteni is fogom ezt a feladatomat. {Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Azonban általánosságban azért ezt a törvényjavaslatot sem bocsáthatom útnak, a nélkül, hogy meg ne tegyem a magam észrevételeit. B törvényjavaslat már régen fekszik a ház előtt. Egy évig ugy mutogatták az országnak, mint az éhes embernek a kenyeret. Politikai czélokra is kihasználták és biztatgatták az országban nagy számmal lévő várókat, hogy a törvényjavaslat törvényerőre emelkedésével pénzforrás fog felbugyogni, a mely aztán őket ki fogja elégíteni. De bennüket is, ezeket a várókat is nagy csalódás fogja érni, mert csak kivételesek az esetek ebben a törvényjavaslatban, a melyekben kielégítést találnak az arra várók, de általában el lehet mondani, hogy ez a törvényjavaslat az ország életerejét előmozdítani, fokozni nem fogja. Egyet azonban ki fog elégíteni : a bécsi katonai pártot, a hadügyminisztériumot. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az megkapja a magáét egy katonai vasút kiépítésében, Gondoskodik ugyan a törvényjavaslat vasutak építéséről, a melyek közgazdasági érdekből fontosak, de ezek az intézkedései csak hézagosak, csak tatarozgatás az egész. A közutakra vonatkozó előterjesztése a kormánynak nagyobbszabásu konczepeziónak mondható, de ez is csak afféle ótvágyingerlőt nyújt az éheseknek, de ki nem elégíti őket. A többi dolgok nagyobb részt apróságok, de a melyek ismét tetemes összegre emelkednek és nagyobb részt olyan természetűek, hogy az évi költségvetés keretében mint rendes forgalmi, szükségleti dolgok lettek volna elintézendők. Tehát valóságos visszaélés, hogy ezeket a költségvetésből mind kiküszöbölik, beruházás czimén, kölcsön alakjában akarják fedezni mindazon dolgokat, melyek tulajdonképen évi elintézés tárgyát képeznék. És e tekintetben erősen meg kell rónom a pénzügyminisztériumot azért, mert épen az ő tárczája körében van körülbelül 25—30 millióra menő összeg felvéve, beruházás czimén, olyan, a mi nem beruházás a szó szoros értelmében, nem az ország gazdasági és ipari érdekeinek előmozdítására szolgál, hanem egyszerűen dohánygyárak kitelepítésére é3 az állami vasgyárak fejlesztésére szolgál, a mit a minisztériumnak kötelessége lett volna magából az üzemből megtennie. Előttem tehát ez a törvényjavaslat, ha foglal is magában egyik vagy másik irányban üdvös intézkedést, mint pl. a közutakról szóló, hézagos, nem is a tényleges beruházási szükségletekkel foglalkozó, pénzügyi ós gazdasági kormányzati politikánk visszásságainak össze-vissza hányt és minden alaposabb megfontolást nélkülöző következése. Mondom, ezúttal nem bocsátkozom mélyebben ennek a taglalásába, nem is fogok útjába állani annak, hogy mielőbb törvényerőre emelkedjék, nem akarom a várakozókat csak egy perczczel is tovább várakoztatni, lássák már egyszer, hogy mit kapnak az u. n. nagy beruházási törvényjavaslat czime alatt, és hadd oszoljék el az az illúzió, a mely a törvényjavaslathoz fűződött és hadd jöjjön utána a keserű Cäalódás, hadd lássák, hogy az a politika, a mely egy esztendeig felhasználta a beruházási javaslatot a nemzeti politika által folytatott küzde-