Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-430

május id-én, csütörtökön. 80 Í30. országos ülés lyOí ilyen szükséges javaslatok előterjesztése alkalmával is nagyon ügyelnünk kell arra, hogy a beruházott nagy összegeknek legalább a kamatozása biztosíttassák az ország részére, mert ha ez összeg kamataival újból államháztartásunkat terheljük meg, nagyon félő, hogy Magyarországra ismét deficzites korszak virrad. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Államháztartásunk mérlegét e beruházási hitel összege nagyon meg fogja terhelni. Mert ha azt a 320, esetleg 328 milliót öt év alatt kell elköltenünk — a kormány igy kontemplálja — éven kint 77 millióról van szó. A pénzügyi bizottság jelentése szerint a folyó esztendőben hozzájárul még ehhez az a 24 millió, a melyet, bár az 1897 : XXX. t.-cz. alapján joga lett volna hozzá, a t. pénzügyminiszter ur fel nem használt. A midőn tehát én és ez a párt, a melyhez tartozom, elismerik a czélnak helyességót, elismerik a törvényjavaslat megalkotásának szükségét, most is oly állásponton vagyunk, hogy csakis oly mértékben, oly irányban szabad a segítséggel sietnünk, hogy ez egyúttal pénzügyileg is az ország helyzetének javára váljék. T. képviselőház! Égető szükség van a javaslat megalkotására. Tárgyilagos bírálatot gyakorolni a törvényjavaslat felett bizonyos mértékben úgyszólván lehetetlenség vagy nagyon nehéz feladat. (Az elnöki szélcet b. Feüitzsch Arthur alelnök foglalja él.) Ha a képviselőház bármelyik tagja bízatnék meg egy ilyen javaslat előterjesztésével, sohasem tudna senki sem olyat alkotni, a mely egyik vagy másik részről kifogással nem találkoznék. Epén azért, bár elismerem, hogy nagyon sok jogos igény, nagyon sok igaz követelés van, mely ezen törvényjavaslatból kimaradt és a melynek kielégítése szükséges volna, helytelennek tartanám, ha ezen érdekek szempontjából most esetleg a törvény megalkotását csak egy másodperczig is megakadályoznék. Hanem igenis a javaslattal szemben — noha végeredményében, előre kijelentem a magam és pártom nevében, hogy azt elfogadjuk — mégis a felelőség szempontjából némely megjegyzés megtételét szükségesnek tartom. Ha én a törvényjavaslatban foglalt minden egyes munkálatra kiterjeszkedni akarnék, azok haszonhajtó voltát, hatását ipari és közgazdasági tényezőkre mérlegelni akarnám, akkor nekem órákig, esetleg napokig kellene itt a t. ház figyelmét igénybe vennem. Erre azonban két oknál fogva nem vállalkozom: először, mert erre erőm talán gyenge is, másodszor azért nem, mert, ismétlem, az az óhajom nagyon sok ismert oknál fogva, hogy igenis e törvényjavaslat mielőbb törvényerejűvé legyen. Csak néhány tételre akarok megjegyzést tenni. A t. előadó ur is elmondta, hogy a vasúti építkezésekre, és pedig uj építkezésekre és a régieknek erősebbé tételére 153.040,000 korona hitelt kér a kormány. Elismerem azt, hogy e nagy összeg befektetése által iparunknak bizonyos lendületet adunk. Elismerem azt, hogy különösen azokon a vidékeken, a hol a vasutak építtetnek, a gazdasági életnek előmozdítására ez hatalmas tényező, és a mint a miniszter ur is mondotta, a vérlüktetést előmozdítja, de határozottan mondom ós állítom, hogy ennek az összegnek a befektetése gyümölcsöző egyáltalán nem lesz. Érezte ezt maga a pénzügyi bizottság is, mert a midőn ugy akarta feltüntetni e vasúti beruházásokat, mintha azokat mégis gyümölcsözőknek lehetne tekinteni, csak arra hivatkozott, hogy az eddigi befektetések a vasúti építkezések terén bizonyos jövedelmet biztosítottak, és igy ezek alapján számítani lehet arra, hogy e befektetés is jövedelmező lesz. Igaz, t. képviselőház, az is nagy kontroverzia közöttünk, hogy általában a vasutak mily jövedelmet mutatnak, mert hiszen a különféle számitások más és más eredményre vezetnek. Mert rendesen ha jövedelmet mutatnak ki, a rendkívüli kiadások külön vannak elkönyvelve, és a mi a legfőbb a dologban, rendesen az effektive befektetett tőke után akarják a kamatot számítani, mintha a névleges érték által reánk háramló veszteséget valaki elengedte volna nékünk. Pedig nem az a kérdés, hogy valamely vállalatba mennyiszer száz forintot fektetek be, hanem az, hogy az a száz forint nékem mennyimbe kerül. Mert az összeg megszerzése engem terhei és annak fedezetéről gondoskodnom kell. T. képviselőház! Az összes kontemplált vasutakra nézve ezt az állításomat bizonyítani tudom, de nem teszem az idő rövidsége folytán. Csak egyre hivatkozom, a melyet legjobban tudok bírálatom tárgyává tenni azért, mert épen abban a vármegyében építik e vasutat, a melynek én képviselője vagyok. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Mindenekelőtt kijelentem, hogy a vármegye közönségének háláját méltán megérdemli a kormány ezen intézkedéseért, mert azon a vidéken igen nagy a szegénység és az egész országban ott a legerősebb a kivándorlás. A nagybereznai határszéli vasút építése nagyon üdvös és tőlem, mint a vármegye képviselőjétől, nem is volna helyes, ha ez ellen kifogást tennék. De a tárgyilagos bírálat okából merem állítani, hogy e vasúti vonalat senki Magyarországon jövedelmezőnek tartani nem fogja. (Igaz! a szélsöbaloldalon.) Hiszen, t. képviselőház, 22 millió és nem tudom mennyibe kerül e vasúti vonal. Mint a megye képviselője, örülök, hogy kiépítik, de miből fogják ott a jövedelmet venni? Jól tudjuk, hogy ott a tömegbevótel csak a fák továbbítása által érhető el; már most, ha minden konjunktúrát tekintetbe veszünk, egyes terményeknek ki- és behozatalát és kedvezően határozzuk meg az irányt, hogy a