Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-430

43Ő. országos ülés l'JÜí május i9-én, csütörtökön. 77 Az itt felsorolt összegek közül nagy kezdeményezés csak egy van: az ország úthálózatának kiépítése. Hihetetlen dolog, t. ház, de parlamentünk az utolsó 30 esztendőben, eltekintve az 1890 : I. t.-cz. megalkotásától, teljes mértékben elhanyagolta azt a nagy feladatot, mely az ország törvényhozására az ország úthálózatának kiépítése tekintetében vár. Nagy összegeket fordítottunk az ország vasúti hálózatának kiépítésére, arról azonban nem gondoskodtunk, hogy ez a vasúti hálózat a környező községek és falvak részéről hozzáférhetővé tétessék, valamint arról sem gondoskodtunk, hogy a községek egymásközti, minden időben járható összeköttetése biztosíttassák. Ez a javaslat sem gondoskodik az ország egész úthálózatának kiépitéséről, (Felkiáltások bal felöl: Elég baj!) de annak a kezdeményezésnek a jelentőségét, a mely mint első hivja fel az országot úthálózatunk fejletlen viszonyaira, lehetetlen elismeréssel nem fogadnunk, annál inkább, mert a kormánynak a pénzügyi bizottságban tett kijelentése szerint a kormány foglalkozik — és elrendelte az erre vonatkozó tervezetek elkészítését — az ország egész úthálózata kiépítésének kérdésével, A pénzügyi bizottság jelentésében részletesen fel vannak sorolva az ország úthálózatára vonatkozó adatok, és ezek közül csak két számra akarok hivatkozni. A vasúti állomásokhoz vezető hozzájáró utaknak kiéjutésére — 8730 km. ilyen útról van szó — 88 millió korona szükséges. Kubik Béla: Hát erről még csak most gondolkozik? Heltai Ferencz előadó: Ha az ország úthálózatát, az állami és törvényhatósági utaktól eltekintve, közlekedési szempontból való fontosságuk arányában állítjuk össze, nem pedig a mai törvényes dispoziczióknak megfelelő módon, hanem ha megkonstruáljuk az u. n. járási úthálózatot, a mely az egyes községeknek egymással való összeköttetésére szükséges, akkor konstatálhatjuk, hogy ilyen kiépítetlen járási ut van 43.400 kilométer, a melynek kiépitése igényel 388.000,000 koronát. A szám természetesen nem pontos, mert hiszen az erre vonatkozó tervezetek még elkészítve nincsenek, de körülbelül megfelel a tényleges szükségletnek, A vasúti állomásokhoz vezető ki nem épített utak hossza 8730 kilométer, ez igényel 88 millió koronát, a jelen törvényjavaslattal rendelkezésre bocsátott segedelmek felhasználása után kiépítetlen marad még 1125 kilométer törvényhatósági ut, a melynek kiépítési költsége 17.680,000 korona, tehát közel 500 millió koronára rug az az összeg, a melyet a közel vagy távol jövőben az országos úthálózat kiépítésére forditanunk kell. Jelenleg 43 millió korona az az összeg, a melyet a kormány a törvényhatósági úthálózat kiépítésére segedelemként kér. Kétségtelen azonban, hogy ha egyszer megindul az ország úthálózatának kiépitése, az ország közvéleménye gondoskodni fog arról, hogy ez a kérdés többé napirendről le ne kerüljön és a kormány szoríttassák arra, hogy az egész úthálózat kiépitése kérdésének megoldását tárgyazó tervezetet idehozza a törvényhozás elé. Kubik Béla: Helyes, ha az előadói székből biztatják az embert, hogy szorítsa a kormányt! Heltai Ferencz előadó: Igen, biztatni kell a kormányt is, a törvényhatóságokat is arra, hogy nagyobb szeretettel foglalkozzanak az ország úthálózatának kiépítésével. A kormányban megvan a jóakarat, a rendelkezésre álló . . . (Nagy zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Elköltötték a jjénzt viczinédisokra. Elnök csenget.),.. ezen is segit ez a törvényjavaslat, a mennyiben a törvényhatóságok birtokában lévő 14 millió korona helyi érdekű vasúti részvényt átveszi az állam részére és ez által a leginkább megterhelt törvényhatóságokat abba a helyzetbe hozza, hogy a viczinális vasutak értékeibe befektetett összegeken közutakat építhessen. A törvényjavaslat, a mint emiitettem, nem felel meg vérmes reményeknek, de abban a keretben, a melyet az államháztartás viszonyai megengednek, egyenlően gondozza az állami élet összes szükségleteit. Ezekre való tekintettel és figyelembe véve mindazokat, a mik a pénzügyi bizottság jelentésében foglaltatnak, ajánlom a törvényjavaslatot általánosságban elfogadásra. (Helyeslés a jobboldalon.) Kovács Pál jegyző: Komjáthy Bála! Komjáthy Béla: A pénzügyminiszter ur 1902. november 22-én, midőn expozéját itt a képviselőházban előterjesztette, mint már az előadó ur is emiitette, jelezte, hogy beruházási törvényjavaslatot akar benyújtani. Abban az időben az igen t. miniszter ur azt mondotta, hogy óhajtja a beruházási törvényjavaslatot azért megaikottatni, hogy lendületet adjunk ipari életünknek, felébreszszük a vállalkozási szellemet és vért öntsünk a pangó gazdasági organizmusba. (Sálijuk! Halljuk!) Sőt ugyanezen beszédében azt a kijelentést is tette, hogy olyan impulzusokat fogunk adni az ipari és gazdasági tevékenységnek, a melyek alkalmasak arra, hogy jobb, kedvezőbb jövőt készítsenek elő az iparnak. Midőn ezeket elmondotta a pénzügyminiszter ur, ugyanakkor jelezte, hogy 200 millió koronát óhajt beruházási czélokra felhasználni. Méltóztatik visszaemlékezni arra, hogy a pénzügyminiszternek akkori kijelentését ennek a háznak minden tagja, pártkülönbség nélkül, igazán örömmel fogadta, mert éreztük mindannyian és talán érezzük ma is, hogy azon nagymérvű válság, mely közgazdaságunkat és iparunkat nyomja, minthogy máskép rajta segíteni nem tudunk, a kormány és a törvényhozás támogatását továbbra nem nélkülözheti, sőt tovább megyek, abban a hitben voltunk, hogy sürgősen igényli. Hiszen hivatkozhatom arra, hogy épen ebből a pártból voltak többen, a kik több