Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-430

4-30. országos ülés 190í május 19-én, csütörtökön. 75 gyen. (Igaz! a szélsöbaloldálon.) A magyar főrendiházban az illető családoknak nem azért hagyták meg a törvényhozási jogot, mint az előttem szólott t. képviselőtársam, Benedek János mondotta, mert bizonyos családokat és vagyoni érdekeket akartak respektálni. Nemzeti czél, nemzeti érdek egyedül az, a mely indokolja, hogy megadassák e jog a történelmünkhöz fűződő családoknak, a kiknek történelme összevág Magyarország történelmével, a kik résztvettek Magyarország dicsőségében, a kik alkotásaikkal és közreműködésükkel emelték a magyar nemzet fényét. Igenis, ezekben a családokban az állandóság és a nemzeti jelleg egy bizonyos kinyomata és képviselete jelentkezik, és csak ez az egy teszi jogosulttá és eltürhetővé, hogy rendi főrendiház fentartassék. Bocsásson meg a t. ház, egy rendi házat fentartani, a melynek még azon jellegére, hogy magyar, sincsen kellőképen figyelem, a törvényhozási okossággal és bölcseséggel meg nem férhet. Nem akarom hosszasan fejtegetni ezt a kérdést, mert ugy látszik, hogy Magyarország alkotmányának és politikai életének nemzeti mivolta ezt a nemzeti törvényhozást kevéssé érdekli. Nem elég, hogy ebben az országban az uralkodóház német és idegen; nem elég, hogy itt idegen intézményekkel van az ország megterhelve; nem elég, hogy idegen nyelvű és szellemű hadseregen kell hogy átmenjen a nemzet egész ifjúsága és ez ott nemzeti szellemében megrontatik és átalakittatik; nem elég, hogy társadalmunk a maga gyengeségénél fogva mindig azt dicséri és azt dicsőiti, azt emeli, a mi idegen, és nem elég az, hogy magában a magasabb magyar társadalomban is az idegeneknek bámulata és csodálata annyira uralkodik, a mit különösen a főrendi és előkelő körökben a guvernant-nevelésnek tulajdonítok, mert nagyon természetes és hazafias, hogy a német nevelőnő a német lovagokat és német rittereket tartja az emberiség jréldáDyképeinek, de nem természetes az, hogy a magyar családi nevelés annyira gondatlan és nemzetietlen, hogy megengedi, hogy gyermekeinek szivébe az ixlegenek eszméi ültettessenek be, a minek az a következése, hogy aztán itt a magyar leányok nem tartják a maguk büszkeségének, önérzetének, hiúságának kielégítésére elégségesnek, hogy magyar urakhoz mehetnek férjhez, hanem mindig az idegen lézengő rittereket keresik és fogadják el. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) T. ház! A magyar társadalomnak ezt a betegségét nekünk, mint törvényhozóknak ellensúlyoznunk kellene, vissza kellene vágnunk és meg kellene törnünk, hogy a nemzeti jelleg a magyar nemzeti társadalom legmagasabb rétegeiben is mindinkább kidomborodjék; a hol látjuk a hiányt, a ferdeségeket, azokat ki kellene küszöbölnünk. De vájjon nem szolgáljuk-e mi is a guvernantok által kezdeményezett, a társadalom által folytatott német beültetési politikát, a mikor egynéhány év óta itt lakó, itt élő német urakat a magyar főrendiház tagjaivá emelünk azért, mert elegendő adót fizetnek, mert pár esztendő óta magyar honpolgárságot vállaltak és ezen magas állást meg is kivánják. Én, t. ház, az ily politikában nem látom a nemzeti érdekek védelmét, nem látom, hogy azzal az idegen áramlattal és szellemmel szemben, mely különben is oly túlnyomó, igyekeznék ez a törvényhozás védekezni, ezért ezt a törvényjavaslatot el nem fogadom. (Helyeslés a szélsöbaloldálon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezáromA miniszterelnök ur kivan szólani. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! Igen röviden óhajtok egy pár megjegyzést tenni azokra, a mik a vita során elmondattak. A mi mindenekelőtt a főrendiház szervezetét illeti, legyen szabad megjegyeznem azt, hogy én nemcsak az u. n. két-kamarendszernek hive vagyok, a mint talán a ház túlnyomó nagy része, de szükségesnek tartom azt is, hogy a magyar felsőház, felsőkamara, főrendiház, vagy akárhogy nevezzük, oly összealkotással birjon, a melynél fogva a magyar nemzeti érzésnek, a magyar nemzeti politika egészséges tradiczióinak és a jó értelemben vett konzervativizmusnak kellő nyomatékkal biró képviselője legyen. Én elismerem azt, hogy ha ebből a szempontból nézzük a főrendiház mai szervezetét, hogy ott lehet esetleg bizonyos kifogásokat tenni; de ma, midőn az országnak annyi nagy horderejű, fontos, égető kérdése vár megoldásra, a főrendiház reformját az aktuális politikai teendők közé nem vélem felveendőnek. A mi az eskü kérdését illeti, természetes dolog, hogy miután főrendiházi tagságot indigena csak külön törvény által szerezhet, felesleges bárminő mechanikus határnap megállapítása, mert minden egyes esetben magát az esetet lehetmórlegelni és a szerint dönthet a törvényhozás. Elismerem azonban azt, hogy czéíszerü csak olyan indigenákat ruházni fel a főrendiházi tagsággal, kiknél köztudomású dolog, hogy ők teljesen elsajátították a magyar jelleget és a magyar érzést. Ebben a tekintetben én azt hiszem, hogy a tapasztalatok, a miket az ország tett, kedvezők ós biztatók. Egész történelmünkön keresztül láttuk azt, hogy különböző társadalmi osztályokhoz tartozó német elem özönlött be az országba és ha egyes kivételes jelenségektől eltekintünk, általában azt láthatjuk, hogy az a németség, a mely Magyarországba bejött, aránylag rövid idő alatt teljesen beleolvadt a magyarnemzetbe, érzületében, felfogásában és hazafiságában, szóval mindabban, a mi a magyar embert teszi. Azt hiszem tehát, hogy ebből a szempontból semmi kifogást nem emelhetünk a,z ellen, hogy egyes német eredetű családok is a magyar főrendiházi tagsággal felruháztassanak, 10*