Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-430

74 430. országos ülés 190í május 19-én, csütörtökön. világot láttak, a melyben bölcsőjük ringott, a melyben őseik hamvai nyugosznak? Vagy ama bazájuk ellen fognak szavazni és dönteni, vagy azon baza ellen, mely nekik a felsőházban jogot adott, vagy — és ez a lehető legjobb eset — egyik iránt sem fogják teljesíteni kötelességüket, a mi pedig a hazafinak elengedhetlen kötelessége.* Csak azért utalok erre a körülményre, mert magamévá teszem minden tekintetben az akkor kifejezett aggodalmat, a mely aggodalom azonban nem indit engem arra, hogy én e törvényjavaslatnak útjába álljak, mert ha szétnézek a mi mostani főrendiházunkban, a gróf Wimpffenekhez és báró Trauttenbergekhez. hasonló egész sereg exisztencziát találok ott. Es épen azért nekem egyes személyek ellen nincs kifogásom; de harczolok azon egész rendszer^ ellen, a mely ezt az eljárást lehetővé teszi. (Elélik helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Gróf Wimpffen és báró Trauttenberg urak, mint méltóztatnak hallani az előadó ur előterjesztéséből, de a törvényjavaslat indokolásából is, igen nagy vagyonú emberek; óhajtásuk az, hogy Magyarországon lehessenek törvényhozók; továbbá mind a három működik a közjótékonyság terén, az egyiknek pláne versenyistállója is van, azt hiszem, automobilkocsija van valamennyinek, ennélfogva a főrendiházi tagságra teljesen rátermettek. (Derültség.) Rátkay László barátomtól ugy értesültem, hogy a Wimpffen grófok még a mellett egészen jó magyar érzésű emberek is, a mit pedig nem lehet elmondani a főrendiház jelenlegi valamennyi indigena tagjáról. Ezek azok az okok, a melyek miatt én a magam és azon párt részéről, a melyhez tartozni szerencsém van, nem akarom útját állani a kormány ezen javaslatának, de a mikor ezt teszem, arra kérem a kormányt, hogy a parlamenti reformokra vonatkozó javaslatainak előterjesztése alkalmával egyszersmind a főrendiház eltörlésére, vagy pedig mint felsőháznak az újjászervezésére vonatkozó javaslatait is terjeszsze elő. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sturman György jegyző: Buzáth Ferencz! Buzáth Ferencz: T. képviselőház! A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot elfogadom, még pedig jó érzéssel és örömmel, mert mindig megnyugvást okozhat az, ha külföldi honosok, a kik Magyarországon birtokot vásárolnak (Zaj a szélsöbalolclalon.) honosságot szereznek és egyúttal állampolgári kötelezettségüknek itt az országban kivannak eleget tenni. Nem is ezért szólalok fel, csujíán egy megjegyzést kivánok tenni. (Halljuk! Halljuk!) Es ez az, hogy a törvény szerint a külföldiek, a kik Magyarországon a honossági esküt leteszik, az eskü letétele után csak tiz év múlva szerezhetik meg a törvényhozási tagságot. A Wimpffen grófokra nézve az igen t. miniszterelnök ur, a ki a törvényjavaslatot beterjesztette, kimutatta, hogy az 1900. évben tették le a honpolgári esküt; b. Trauttenberg Frigyesre nézve azonban nincs kitüntetve, hogy mikor tette le azt. Igaz, hogy a törvénynek ezen intézkedése nem vonatkozik a főrendiházi jogosultságra, de azt hiszem, hogy mivel a főrendiház is a törvényhozásnak egyik tényezője, kell, hogy arra nézve ugyanazon czinozura alkalmaztassék, mint a milyen czinozura meg van állapítva a törvényhozói tagságra nézve s ha egy külföldi törvényhozó csak a honpolgári eskü letétele után tiz év múlva lehet, akkor azt hiszem, hogy a főrendiházi tagságot sem lehet ezen idő előtt megszerezni. Ez nincs ugyan a törvényben határozottan kifejezve, mégis ezt figyelembe kellene venni s ámbár ebből tőkét kovácsolni nem akarok arra nézve, hogy a törvényjavaslatot el ne fogadja, mindazonáltal kérem az igen t. miniszterelnök urat, hogy'ha jövőre ilyen esetek fognak fölmerülni, az általam kifejtett indokokat figyelembe venni szíveskedjék. (Helyeslés bál felölj Sturman György jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. ház! Ez a javaslat kicsiny és nem nagy jelentőségű, ha csak önmagában tekintjük. De a mint egy pattanásnak gennyanyaga megmutatja, hogy az egész vér a testet áthatja, feltárja, milyen betegségben szenved, ugy ez a törvényjavaslat is megmutatja, hogy Magyarországnak egyik veszedelme az, hogy nem akarja megérteni, hogy nemzeti államot, nemzeti politikát, nemzeti hatalmat nem lehet idegenek által és idegenek kezében letéve fentartani. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha valamely állam féltékeny és tart valamit arra, hogy törvényhozása megfeleljen az állam jellegének, az állam faji természetének: akkor el lehet mondani azt, hogy németekből Magyarországon már elég van. (Felkiáltások balfelöí: Sok!) Abból, hogjha valaki Magyarországba jut és itt földbirtokossá válik, ha azzal az elvvel: »felix Austria nube«, Magyarországon nagy földbirtokok jutnak idegenek kezére, abból még nem következik az a kényszerű szükség, hogy az az idegen egyúttal Magyarország törvényhozója is legyen, mert egy okos nemzet a maga törvényhozásában, a melynek nemzeti jellegűnek kell lenni, soha idegen elemeknek helyt nem ad addig, a mig azok teljes mértékben nem asszimilálódtak, különösen pedig nem emeli olyan magas állásra, mint a milyen a főrendiházi tagság, az idegen származásuakat, (Ugy van' a baloldalon.) a mig azok fényesen be nem bizonyították, hogy e nemzetnek tagjai kivannak lenni, a nemzet haladásában, kultúrájában részt kivannak venni, és midőn fényesen bebizonyították ezt, akkor következik a nemzet részéről az elismerés, hogy nemcsak honfiusiitassanak, de a törvényhozás tagjaivá is emeltessenek. Az, hogy valaki ezelőtt négy esztendővel honfiusittatta magát; az, hogy házasság révén birtokot szerzett itt magának, az még nem elég jog arra, hogy a magyar főrendiház tagjává le-