Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-430

430. országos ülés 190k május 19-én, csütörtökön. 73 és a honosságot itt megszerezvén, Magyarországnak hű és hasznos polgárai kivarrnak lenni, a törvényhozás részéről is kellő méltánylásban részesüljenek és minél több kötelékkel tűzessenek ahhoz a földhöz, a mely nekik különben is hosszú évek sora óta hazájukat képezi '.(Helyeslés jobb felöl.) van szerencsém a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlani. (Helyeslés jobbfelöl.) Sturman György jegyző : Benedek János ! Benedek János: T. képviselőház! Midőn a kormány által beadott ezen törvényjavaslatra vonatkozólag, tekintettel az ez után következő fontos tárgyra, igen röviden csak egy pár megjegyzés tételére szorítkozom, a kritikának élét meglehetősen eltompítja az a körülmény, hogy ezt a törvényjavaslatot tulajdonkép nem a jelenlegi kormány, hanem annak elődje, a Széll-kormány terjesztette elő és így a kezdeményezésért a felelőség tulaj donképen nem ezt a kormányt, hanem a Széli-kormányt terheli. A törvényjavaslat indokolásából s a t, előadó ur beszédéből egyátalán nem tudtam megérteni, mi indokolja, hogy gr. "Wimpffen és Trauttenberg urak és utódaik a magyar főrendiháznak örökös tagjai legyenek? igaz, hogy talán magam sem tudnám megindokolni az ellenkezőt; hiszen sok más hasonló alakja is van a mostani főrendiháznak, a melynek összeállítása mellett egyáltalában nem kelthet megütközést a közvéleményben az ilyenféle intézkedés sem. Ily körülmények közt e törvényjavaslathoz pár megjegyzést főleg azért fűzök, hogy a kormányt figyelmeztessem arra a kötelességére, hogy a parlamenti reform előkészítésekor legyen tekintettel a főrendiház reformjára is, a melynek jelenlegi szervezete tarthatatlan. Ha igaza volt az 1885. évi átalakítás alkalmával az akkori kormánynak és az akkori előadó urnak abban, hogy a főrendiház nem bir azzal a túlsulylyal, a melyet a nagy vagyon és a dignitás kölcsönözhetne neki s ezért szorult a főrendiház abban az időben reformra, ez ép ugy áll ma is. A főrendiháznak leghatalmasabb alapját a történelmi alapon épült alkotmány szelleméből folyóiag a történelmi családok kiváltsága képezte. A főrendiházi tagságra való jogosultságot főképen a születés kiváltság főnemesi származás adja meg. De már 1885-ben kiemelte ugy -a miniszteri indokolás, mint az országgyűlésen ,különösen a képviselőházban felszólalók többsége, de maga az akkori miniszterelnök is, hogy sem a születés, sem a vagyon egymaga nem jogosíthat a főrendiházi tagságra, csakis a kettő össszetalálkozása adhat valakinek hatalmat és képességet arra, hogy született törvényhozó legyen. (Halljuk!) A főrendiházban tehát csakis a gazdag, a legalább hatezer korona évi egyenes adót fizető mágnások vannak benn, mig származásukra, érdemeikre, hivatottságukra, rátermettségükre való tekintet nélkül sem juthatnak be a főrendiházba azok a mágnások, a kik ilyen KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXV. KÖTET. vagyonnal nem bírnak. Ez már magában véve ellenmondás. Vagy a születés kvalifikál a főrendiházi tagságra, vagy a vagyon. Ha a születés kvalifikál, kár volt felvenni a vagyont is, ha pedig a vagyon kvalifikál, akkor minek ezt születéshez kötni? A főrendiházból ilyenformán kiszorultak a szegény mágnások, pedig azokat kellett volna inkább bennhagyni, mert hiszen a gazdag mágnás a törvényhozásba úgyis utat tör magának; hiszen ha széjjelnézünk a népképviselet csarnokában, azt látjuk, hogy épen a gazdag mágnások azok, a kik az országgyűlés képviselőházába magukat beválssztatják. Kétségtelen dolog, t. képviselőház, hogy a mi alkotmányunknak a rendiségből való kivetkőztetése alkalmával és egész törvényhozásunknak a népképviseleti alapra való fektetésével teljesen megdőlt az az alap, a mely a főrendiháznak a létjogosultságot megadta. Megszűnt a létjogosultsága abban a pillanatban, a mint a mi alkotmányunk a népképviseleti rendszer alapjára helyezkedett. Érezte ezt maga az 1885 : VII. t.-cz. indítványozója, Tisza Kálmán is, a ki a főrendiház helyébe a »felső«-házat kívánta behozni és éreztük azóta mindig jobban, hogy a főrendiház a jelenlegi népképviseleti alapon alakuló törvényhozás mellett törvényhozásunknak jelenlegi demokratikus szervezete mellett semmiféle értelemmel és semmiféle létjogosultsággal nem bir. De még ha bírna is, t. képviselőház, még abban az esetben is értem, ha a magyar családok sarjadékainak adnak kiváltságot, de az indigenákra vonatkozólag ezen előjogot fentartani még a legrégibb, a legósdibb elméletek alapján is a legveszedelmesebb dolog. E tekintetben csak egyre utalok, arra a megjegyzésre, a melyet annak idején épen Irányi Dániel ezen padsorokról tett az indigenákra vonatkozólag. 0 1885. február 11-ikén tartott beszédében figyelmeztette a képviselőházat arra, hogy (olvassa): »Meggondolták-e uraim, hogy ily esetekben a kötelességek összeütközésbe jöhetnek egymással és különösen, ha azon szomszédállamra vetjük szemünket, melynek területén a legtöbb indigena lakik, vájjon a mi érdekeink mindenben azonosak- e, főleg pedig a gazdaságiak ? Miként fog majd az indigena, ki nem e hazában született, nem itt növekedett, ki a külföldön lakik, ki a magyar nyelvet, az állam nyelvét nem ismeri és nem ismeri az ország szükségeit, nem ennek a nemzetnek óhajtásait, vágyait, miként fog az ilyen indigena a felsőházban jó lelkiismerettel megjelenni ős szavazni ? És ha, a mi a múltban nem egyszer megtörtént, nem kívánom, hogy ismét előadhasson azon eset, de ha mégis igy hozná magával a sors, hogy összeütközés támadna a mi hazánk és azon ország között, melynek ezen indigenák fiai, született gyermekei, miként fognak ők itt Magyarországon a felsőházban szavazni azon ország ellen, a melyben ők nap10